$('.flexslider').flexslider({controlNav: false}); });
kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Bakos Attila

A Duna evangéliuma

A Magyar Szakrális Őstörténet feltárása és az egyéni önmegvalósítás módszereinek ismertetése nemzeti nyelvünk és szimbólumvilágunk transzcendentális értelmezésén keresztül

Szinposzis

Megfoghatatlan ellenfelünk még arra sem becsül bennünket, hogy nyíltan hadat üzenjen nekünk.  Ehelyett a szabadságát vesztett megmaradt Magyarországnak a stabilitás illúzióját és a közelgő minden halandóra kiterjedt jólét ábrándját kínálgatja az álarcos modern világ, amely valójában a létért való alattomos küzdelem helye.  Mi magyarok nem vagyunk tudatosak e háborúról, s mint afféle kényelmetlen Krisztus melletti tanuk, csöndben kihalunk e bolygóról. 

Az anyagi testbe börtönzött emberi lény stratégiailag legfontosabb szerve az elme.  Ezt tudják az isteni mesterek, és a világ felkapaszkodott démonikus urai, történelmi, politikai, gazdasági szemfényvesztői egyaránt.  Ádáz küzdelem folyik az emberi tudat birtoklásáért.  Sikeres illúziókeltő az emberi elmék ura, vagyis az egész teremtett földi világ birtokosa és élvezője.  Az idők végi trónbitorló, a csaló „világkirály". Ennek az „istennek-lenni", hatalmi törekvésnek technológiája, logisztikája van, ami könyörtelenül megragadja, áthatja mindannyiunk tudatát.  Ismerve gyöngeségeinket, emberi esendőségünket kihasználva, az ideiglenes anyagi világ röghöz kötött, modern embernek álcázott állatává idomít bennünket saját szülőföldünkön. 

Felismerhető az istentagadásról, az ádáz Jézus gyűlöletről, a káosz imádatáról és minden rend, rendszer bomlasztásáról, legyen az egy nemzet létét az egyetemes állandósághoz fűző, s ezzel fönnmaradást biztosító magyar őskultúra, szeretetben összebújó szerelmesek gyermek család iránti vágya, vagy egy sorsán töprengő magányos férfi szabadító gondolata. 

Az idő, a végső küzdelem ideje elközelgett, s a csatatér, a helyszín, amit eddig nem ismertünk föl, mi magunk vagyunk.  Az elménkben, a tudatunkban és a tudatunkért tombol.  Vagy új Krisztusi magyar ember születik, vagy az evolúció visszatér a törzsi (beton) dzsungelbe, ahonnan Darwin, s az ő elmélete vétetett.

A Magyar Nemzet eredete, virágzása, kigúnyolása, megfeszíttetése, halála és közelgő feltámadása ...


Tartalomjegyzék

Invokáció

Bevezető: Magyar Prométheusz vagy szorongó kispolgár

Előszó: A lélek kettős természete

 

Első Rész: Az ember teremtése 

I.         Ősemberek, Űremberek és Úriemberek

II.        A Föld téridő minősége - A létért való küzdelem

III.       Téridő Sumertől

IV.      Sumer és magyar

V.       Lemuria a Kárpát-medencében - A Kárpát-medence mitikus őskora

VI.      A pólusváltásokról és azok okairól

VII.     A Kárpát-medence embertana

VIII.    Kik és hogyan éltek a Kárpátok oltalmában Kr.e. 7000-től 

 

Második Rész: Atlantiszi-Mú Magyar királysága 

I.         Mayapán királyságának hagyatéka

II.        Ízisz és Ozirisz nága-maya története

III.       Nága-maya és Hun háború Yucatánban

IV.       Nága-mayák az Óind Rámájanában 

 

Harmadik Rész: Őstantra-Ősvallás 

I.         A Magyar Ősvallás rekonstruálása

II.        Kárpát-medencei Magyar Őstantra Hagyomány

III.       Őstantrikus nyelvi emlékek

IV.       Egyiptomi Őstantra

V.        Kiegészítő Őstantrikus vonatkozások

VI.       A Duna-völgyi Nagy Istennő kultusz 

 

Negyedik Rész: Európa Ókora 

I.         Kelták - Rómaiak - Hunok

II.        A Honfoglaló Magyarok

III.       Szkíták és Hunok

IV.       A Pártus-hun Birodalom 


 

Ötödik Rész: Az Indus-Szaraszvati civilizáció Duna-völgyi, Nága-maya és Sumer gyarmatosok vallásfilozófiája 

I.          Az ősi jóga-filozófia

II.         Az önmegismerés története

III.        A Rig-Véda fehér ló áldozó rituális jógája

IV.       A Jóga, mint az Örök Férfi szellemi útja

V.        Kőrösi Csoma Sándor a Krisztusi Magyar Férfi

VI.       Jóga, az emberi lélek benső, misztikus útja 

 

Hatodik Rész: Nemzeti jellem 

I.         Manvantara - a kozmikus ember és a kozmikus ritmus

II.        A Magyarok Jézusa

III.       Rekonstruálható-e Jézus bizalmas tanítása?

IV.       Modern Idők - A Fizika Forradalma 


 

Befejezés: Élet az Apák árulása után

Utószó

A Duna Evangéliuma Kronológiája

 


Olvasson Bele!

INVOKÁCIÓ

Álmom gondolat-galaxisokban bolyong, csavarog titokban,
Keresve a világ hűtlen fiát, a rég elvesztett harmóniát.
Ballagok, tűnődve járom széttépett hazám keserédes útjait.
Kutatom a gyönyörű, ma már csak sejtelmes romokat,
S mégis mennyire szomjazom a csonkultan is vonzó,
Foszladozó szépet, az Örök Harmóniát.
A Nap megfoghatatlan,
Végig járja szabott útját, s lassan, bíbor párnáira hanyatlik,
Magára vonva az elmúlás színes takaróit.
Éltem sok tavasz örömét,
Ó hányszor kértem nyár ölelését,
A józan ősz hűsített, a zord tél karjába zárt
De mégis mindig és újra, csak a halál fehér csöndje várt.
Míg egy élet áldott napján megláttam Őt, a Mestert,
Arca, lágyan e Nap bíbor ruhájába hajlott,
S fehér volt, mint gyermekünk álmában az angyalok.

 

Bevezető

Magyar Prométheusz vagy szorongó kispolgár

Ez a stabilitás illúzióját és a közelgő, minden halandóra kiterjedő anyagi jólét ábrándját (kezdetben kommunizmussal, ma liberalizmussal) kínálgató modern világ, valójában a létért való alattomos küzdelem helye. A mohó, fokozódó birtoklási és élvezet vágy miatt, az egész világ ellenségekkel van tele. A csalók és a becsapottak(magyar) világában mindenki retteg. A kifosztó és a kifosztott egyaránt. Akiben még dolgozik a becsület s az életösztön, az kétségbeesetten kutatja a megújulás lehetőségét a gazdaság, a tudomány, a politika, a gyógyászat stb. tapasztalati módszereivel. Ám a béke, az ezer éve óhajtott harmónia, s derű magunkból, csak saját megtagadott bensőnkből fakadhat. A megtagadott, elfeledett lélek, ő a mi változatlan, szeretet természetű középpontunk, sőt forrását, eredetét tekintve maga az isteni szeretet.

Az anyagi testbe börtönzött emberi lény stratégiailag legfontosabb szerve az elme. Ezt tudják az isteni mesterek és a világ démonikus urai, politikai, gazdasági szemfényvesztői egyaránt. Ádáz küzdelem folyik tehát az emberi elmék, vagyis az emberi tudat birtoklásáért. Mert nem az elme van a világban, hanem a világ van az elmében. Minden emberi lény eredendően egy autonóm tudati világ. Ám most magyar milliók - és szerte a világon százmilliók - élnek egyazon aljas lélektagadó káprázat, vörösből rózsaszínbe fakuló fátyla alatt. Ebből következik, hogy a sikeres illúzió keltő az emberi elmék ura, vagyis az egész teremtett, földi világ egyedüli birtokosa és élvezőjeA csaló világkirály, vagy ahogy a keresztények mondják, az Antikrisztus. A harmadik, döntő világháború már folyik, s épp úgy ezoterikus természetű, mint az első kettő volt. Ha ugyan, nem csupán felvonásai egyazon fekete mágikus rémoperának? Egyáltalán nem a gazdasági, vagy politikai uralom kiterjesztéséről van szó, hanem az egész világ fölötti totális uralomról, démonikus tudati mágia által. Ez a fekete mágikus hatalom, már nem csupán varázsformulákat és ráolvasást alkalmaz, hanem tökéletesen ismeri az elme, az emberi gondolkodás szerkezetét és rendszerét. Ennek az „istennek-lenni", hatalmi törekvésnek technológiája, logisztikája van, ami könyörtelenül megragadja mindannyiunk tudatát. Ismerve gyöngeségeinket, emberi esendőségünket, azokat kihasználva, az ideiglenes anyagi világ röghöz kötött, modern embernek álcázott állatává idomít bennünket.

Jellemzője az istentagadás, például az ádáz Jézus gyűlölet, a káosz imádata és minden rend, rendszer bomlasztása, legyen az egy nemzet létét az egyetemes állandósághoz fűző, s ezzel fönnmaradást biztosító magyar őskultúra, szeretetben összebújó szerelmesek gyermek, család iránti vágya, vagy egy töprengő férfi, rászabott sorsát felelősséggel, építő önállósággal vállaló gondolatai.

És mégis valóra válhatnak Krisztus Urunk szavai, amennyiben áldani fogjuk ellenségeinket, mert nem hagynak más utat számunkra, e végső elkeseredett küzdelemben, mint a legkeskenyebbet, s az egyetlent, mely az Ő útja, s végül az Igazságra vezet. Ha meg akarunk újulni, ha ki akarunk törni e materialista, mohó szellemi kannibalizmusból, csak egy utunk marad, vissza Istenhez, vissza az isteni Mesterhez! Az idő, a végső küzdelem ideje elközelgett, s a csatatér, a helyszín, amit senki nem ismert föl, mi magunk vagyunk, az elménkben, a tudatunkban és a tudatunkért tombol. Vagy új magyar ember születik, vagy az evolúció visszatér a (beton) dzsungelbe, ahonnan Darwin, s az ő elmélete vétetett.

A magyar nemzet és a világ szabadságának titka abban az ébredésben rejlik, hogy mit gondolunk az életről, hogyan neveljük, „programozzuk" tudatosan az élet-halál harc epicentrumába került „szuperszámítógépet", az emberi elmét. Aki nem tudatos Isten üzenetéről, Krisztus csodálatos turáni származásáról, arról, hogy emberi lénye nem azonos néhány kiló folytonosan átalakuló vegyszerrel, aki nem tudja, hogy öröklétre, tudásra és boldogságra teremtett lélek, Isten örök társa, az az anyagi elmével, a korlátolt testi tudattal azonosítja magát, s éppen ettől az ismerethiánytól annyira megtéveszthető.

Filozófiailag, aki ismeri önnön lelki származását az fölszabadult léleknek tekinthető. Ők voltak nemzetünk történetében az ősidők tanító, gyógyító papjai, táltosai. Velük ellentétben, aki csupán az elméjével, s a durva fizikai testével azonosul, az feltételekhez kötött ember, s négy alapvető hiányosság alárendeltje, szándékai dacára szüntelen.

Az első, hogy hibák elkövetésére kényszerül, hiszen tévedni emberi dolog, szokták mondani. A másik, hogy a testi illúzió rabja, gazdagnak, szegénynek, nőnek, férfinak, hol ennek, hol annak képzeli magát születéstől a halálig folyamatosan. A harmadik feltűnő nehézség a csalási hajlam. Testi életfelfogásából vezeti le a földi lét problémáit, megtévesztve ezzel önmagát és másokat egyaránt. A negyedik gond, hogy a testével azonosuló ember nem látja be, hogy érzékei tökéletlenek. Annak dacára, hogy ily elesett állapotban van, a valóság, a lélek és Isten keresésében nagyjából ilyen elhárító elveket vall, „jól van, hiszem, ha látom". Ilyen fogyatékosságok mellet nem remélhet tökéletes, problémamegoldó tudományt. Ezért egy materialista embernek gyakorlatilag nem lehetnek jó tulajdonságai.

A test-tudatúvá alacsonyodott, szorongó magyarság darabokra töri a végtelen időt, az örök jelent, s vagy elakad a múlt látszólagos történelmi kudarcaiban - mondván nincs értelme semminek (depresszió, öngyilkosság, abortusz, egykézés, nihilizmus, szellemi, gazdasági hazaárulás stb.) - vagy az illuzórikus lelkesedés szalmaláng jövőjében reménykedik, azt állítva, hogy ugyan ma még nem felhőtlenül boldog, de a valamikori jövőben (paranoia, kábítószerek, alkoholizmus, szexfüggőség, pénzhajhászás,...stb.) anyagi törekvései gyümölcsözni fognak. Például, ha belépünk az Európai Unióba. (Ha-ha-ha...) Miként a csacsi előtt lógatja a ravasz gazda a répát, az egyébként makacs jószágot lelkes robotra fogva, úgy fogják ezekkel a sima hazugságokkal igába a nemzet megmaradt életerejét.

A bátor, s őszinte élet egy napon lehetővé teszi, hogy vállaljuk a felelősséget szellemi létünkért és megérkezzünk a jelenbe, vagyis az abszolút boldogság alapszintjére, ahol az Isteni Mester, Krisztus kezéből már minden ízlik, s nem zavar többé a külső környezet támadása. A felébredés azonos az istenszeretettel való telítődéssel. Nem a múlt, nem a jövő, hanem az állandósult, bizalommal, tudatossággal telített extatikus pillanat köszöntene ránk ezzel, az Istennel való örömteli egység régen megtagadott magyar világa.

Jelenleg a modern civilizációkban az emberi társulások soha véget nem érő álarcosbállá válnak, ahol mindenki saját félelme miatt, igyekszik manipulálni az ellenségekből álló társadalmat. Legbelül rettegnek az élettől, ám kifelé igyekeznek egy sorsát magabiztosan kézben tartó pragmatikus férfi, vagy nő álruháját ölteni. A szeretetben szerveződő emberi kapcsolatok egyik nagy érdeme a lehetőség az egymás előtti kitárulkozásra, arra, hogy  önmagunk lehessünk, és az Istenséggel, a Legfelsőbbel való tapasztalataink megosztására. Az isteni aurából, a Krisztusi környezetből való kiesés épp ezt a kockázatmentes megnyílást, közösségnek, testvérnek levést zúzza szét. Ami keleti testvérnépeinknél a tökéletességre, vagy boddhiszatvaságra törekvés, az volt nekünk magyaroknak a Krisztus-ember eszmény. Azoknak az embereknek, akiknek ez a legfőbb törekvésük, nincsenek anyagi, önző indítékaik a többi emberrel kapcsolatban. Ambíciótlanok, mentesek a kihasználás vágyától, mert nincs világi tudatuk. Nem akar senkitől semmit, mert nincs olyan tulajdona a másiknak, aminek egy ilyen tisztult tudatú ember híjával volna, hiszen, mint önmagára ébredt lélek, tudja, hogy ő és mindenki más is magában hordozza a teljességet, a boldogságot és a világosságot. Az, hogy valaki milyen messze jár az isteni igazságtól könnyen levezethető abból, ahogy bánik az őt körülvevő emberekkel és világgal. A materialista szélhámos mohó, gátlástalan csaló. Ha rendelkezik is tudománnyal, vagy műveltséggel, az mindig a kihasználás, a csalás, a hatalom megragadás és bitorlás kétes művészete lesz. (Lásd 2002 választások).

Az intelligencia legfőbb jele mindenkor, de napjainkban kiváltképp, a színvonalas kommunikáció. A legtisztább és legértelmesebb kommunikáció a transzcendentális, szeretetteljes beszéd, ami a Végső Valóságról, Istenről tudósít. Erre a célra teremtetett maga a magyar nyelv is. Van azonban démoni intelligencia is, melyet a tudatos megtévesztés, a körmönfont csalás, vagyis a burkolt uralomvágy irigy gyűlölete vezérel. A nálánál különbek, jobbak és hatalmasabbak fáradtságos önépítő útját, áldozathozatalát azt elutasítja, sőt napjainkban a becsületes munkát, vagy az emberi gondoskodást egyenesen megveti, de az élet minden anyagi áldására, gazdagságra, szexualitásra és legfőképpen, a korlátlan hatalomra feltétel nélkül igényt tart. Addig, amíg egy Isten felé törekvő lélek állandóan benső kétségei között ég át, míg megtisztulva eléri isteni Mesterét, a kaszton kívüli sóvár materialista az élet minden gyümölcsére igényt tart, mi több elsőbbségét és rátermettségét bizonygatja. Ezektől a szemfényvesztő kihasználóktól óvták országaikat a szent magyar királyok és a transzcendentálisan képzett máguspapok, vagy spirituális tanítók. Ma ezer sebből vérző országunkat és nemzetünket nem védi szakrális király és fajtáját szívvel-lélekkel fölemelő, tanító, nevelő mágus-papság. Magyarországnak évszázadok óta nincs nemzeti érzésű papi értelmisége és nincs 1849 óta nemzeti érzésű világi kormányzó testülete. A leigázott, az őrületig meggyötört nép pedig, a maga erejéből nem lát át az országvesztő összeesküvés illuzórikus fátylán. Kevés a példa, az irányt mutató egyéniség. Döbbenetes erejű lelki föltámadásra, új szenvedélyes reformkorra van szükség és a követhető példák ezreire, mert a démoni intelligencia újabban megfoghatatlan személytelenségbe burkolózik, mondhatni testületekkel (bankok, multinacionális tőkés társaságok, politikai pártok, rádiók, televíziók, újságok,...stb.) támad. Ám aki leránthatja az illúzió fátylát az mindig csak egy személy. S ha egynek sikerülhet, akkor miért ne millióknak. A kérdés csupán az, mit adunk érte, mert az ár egy Isten előtt meghódolt élet. A magyar világnak ezoterikusan föl kell ébrednie, meg kell tisztulnia.

Ha a külső környezet nyomása fokozódik életünkben, vagy hazánk, Magyarország körül, az mindig szolgál valamilyen tanulsággal. Olyan nincs, hogy azt gondoljuk semmi közünk hozzá! Meg kell keresni az elrendezés, az időminőség keletkezésének okát! Élményeinket benső céljaink határozzák meg. Nem vagyunk a külső körülmények tehetetlen, vagy ártatlan áldozatai. A szív tisztasága vezérel bennünket, magyarokat, mint legutóbb 1956-ban, legyőzve a látszólagos kilátástalanságot, s a félelmet egyaránt. A kifejlesztett, tudást és áhítatot sem nélkülöző Isten-szeretet lesz a mi régi-új üzenetünk, adományunk a világ számára. Minden magyar embernek joga és kötelessége, hogy ő maga és a hazája elérje az anyagi függetlenséget és a legtisztább szellemi műveltséget. Ez az egyetlen emberhez méltó élet, a földi létminimum szintje.

A transzcendentális, tehát állandó boldogság azért ijesztő, mert megköveteli, hogy teljes figyelmünket a jelenre irányítsuk. A boldogság felsőbbrendű, mindent átható tudatosság. Ám jelenleg, ha a boldogság bármily csekély mértékben megvalósulóban van, a magyar ember azonnal gyanakodni kezd, mert beállítottságára a félelem a jellemző, s eleve a boldogtalanság elviseléséhez szokott. Vélt, valós és többnyire elhitetett hibáink miatt tökéletlennek és magányosnak érezzük magunkat. Állandóan bűntudatunk van, és vezekelni szeretnénk. Ezért sokszor éppen a félreértett vallásosság nevében lemondunk a szabadságról, a szépségről, a harmóniáról, a szeretetről, a boldogságról. Bárkiről, s bármelyik népről előbb hisszük el, hogy boldog lehet, mint magunkról, vagy hazánkról. Majd minden magyar ember szeretetlenségről panaszkodik, de ennek a saját maga fölötti ítélete az oka, mert úgy véli nem méltó a szeretetre. Mivel a magyarok a boldogságot kitagadták az életükből, csupán megpróbáltatásaik idején érzik, kínzó fájdalmaik közepette, hogy élnek. Ki gondolná közülünk, hogy a boldogság és a fájdalom között, a szeretet és a félelem között mi magyarok is választhatunk? Mivel a boldogságban a jelen válságos magyar korunk nem hisz, ezért a hozzá vezető utat sem tudja meghatározni. Csak a fájdalom tudatja velünk, magyarokkal, hogy még létezünk. Ezért mindenki számára a fájdalom a természetes. Ráadásul ezt az össznépi kesergést és letargiát tökéletesen kihasználják a nemzet ellenségei. Éppen azzal építenek új és még újabb szellemi és gazdasági hídfőállásokat hazánkban, hogy sebeinkben turkálva az egész magyar nép az életképtelenség, az önlenéző, szolgai tehetetlenség kábulatában el se jusson a világos gondolatok és célok, netán önbizalmat adó eredmények eléréséig. Ez a feketemágia, mert a puskacső, vagy a tőr tetten érhető, de a szavak csak nagyon nehezen. Elég csak egy híradó, egy újságcikk, egy alattomos nyilatkozat és hazánkban milliók szoronganak. Ám a tényleges meggyőződés hamarosan szétfoszlatja a tévhiteket, mert nem az a döntő, hogy mások mit mondanak rólunk, hanem az, hogy mi magyarok mit és hogyan gondolunk magunkról. Az ember mágikus lény, akit célja, eszménye jellemez és minősít. „Ahol a kincsetek, ott van a szívetek."

Annak ellenére, hogy különféle vallások léteznek, mégis legbelül mindenki maga választja meg azt a hitet, amiben él. A boldogság alapfeltétele, hogy egy napon az ember találkozzon lelki önmagával, bár ez sohasem fájdalom nélküli. Magyarnak lenni, ismerni származásunk üzenetét és vállalni azt a jelenben, a gondviselés csodálatos ajándéka. Mert nem csupán könnyeinket, hanem sokkal inkább ősi, lelki kultúránk igazgyöngyeit hömpölygeti a Duna Evangéliuma.

 

ELŐSZÓ

A lélek kettős természete

Miért, honnan, s hová kell az emberi szellemnek eljutnia? Valaha, csupán pár száz éve a nyugati tudósok azt hitték, tányér alakú a Föld. Ma hasonló kihívást jelent nyugati tudósainknak megérteni és elfogadni, hogy nem vagyunk egyedüli értelmes lények az univerzumban, s léteznek a miénknél fejlettebb és elesettebb civilizációk egyaránt. Azt is mondhatnánk, az emberiség olyan tapasztalás előtt áll, mint utoljára 1492-ben. Ez ugyanis a „halálosan" kötelező tudatlanság, a nyugati vallási bigottság megrendülésének dátuma. Azért hangsúlyozzuk ennyire a nyugati meghatározást, mert a kelet bölcsei évezredek óta tisztában vannak a Föld gömbölyűségével, a magasabb rendű, földön kívüli civilizációk létével, s befolyásával az emberi haladásra. A 2000-es évek az öntelt empirikus tudomány babonáinak és a darwini testtudat, a kövület-atyáktól való származás tanainak megrendülési évei lesznek.

A vallástörténet tekintetében tarthatatlanná válnak azok az állítások, miszerint a héber szövegek Isten, vagy akár csak személyesen Mózes eredeti alkotásai lennének. Az egyiptomi történelemnek az a korszaka, amely az Exodussal esik egybe (II. Ramszesz Kr.e. 1301-1234) alaposan áttekintett, és nagyon gazdag építészeti és hierografikus jelekben, ám sehol semmi jele a Bibliában említett nevezetes járványnak, még megközelítő adat sem található erre vonatkozólag. Ráadásul a nomád héberek, ősi sumer nyelven a habiruk, vagy háborúzók, Kánaánt (Sumert, héberül sineár földjét) már Ekhnaton fáraó (Kr.e. 1377-1358) uralkodása idején, vagyis Ramszesz előtt jóval egy évszázaddal lerohanták. Az Ótestamentum első öt könyvét, a Tórát, Ezra csupán a Kr. előtti negyedik században állította össze. De a XXI. század legmegdöbbentőbb vallástörténeti ténye, Jézus Krisztus zsidó származásának tarthatatlansága, természetes módon kiegészülve, a nemzetünket lelki tartásából sikeresen kibillentő, a fentiekhez hasonló módon és elvek mentén szerkesztett, erőltetett finnugor származás elmélet összeomlásával.

E két, egymással szerves kapcsolatban álló, tudatosodó tény, úgy a magyar, mint a kerek világot képes sarkaiból kiforgatni. Jézus származásának titka maga után vonja tanításának átértékelését és magától értetődő megújulását, a megjelenése óta soha nem látott, s vágyott felszabadító remény egyetemes kitörését.

Magyar vonatkozásban lényeges a nemzet eredendő Krisztushoz tartozásának ténye, kiegészülve nagyszerű faji származásának impozáns történelmi valóságával, az ősi keleten, Mezopotámiától, Indián, Belső-Ázsián át egészen a Kárpát-medencéig.

Várható, hogy a politikailag már alig álcázott árja (indogermán európai elit, EU) - szemita (Izrael-USA)világszövetség mindent megtesz a tények tudatba kerülése ellen. Ameddig lehet a nemzetek információs őrjítésével(sajtó, rádió, televízió, plakátok, filmek) s ha ez kevésnek bizonyul, hagyományos mesterfogásaihoz fordul (angol polgári forradalom, francia forradalom, orosz bolseviki forradalom, sztálinizmus, tanácsköztársaság, Rákosi-fasizmus, 1956-os megtorlások, választási csalások). Ezen fogások legkifinomultabbja talán az, ahogy mesterségesen, tökéletesen értelmetlen anyagi vágyakat keltenek az emberek millióiban, hamis célokat, életellenes motivációkat ébresztve bennük. Elhitetve az egyébként valóban riasztó gyorsasággal elbutuló tömegekkel, hogy az emberi élet egyetlen értelme az érzékek kielégítése, a szórakozás. Vérhez és erőszakhoz folyamodniuk demokratikus hazugságaik miatt nagyon kényelmetlen volna és esetleg egyértelmű, összpontosított nemzeti, keresztényi ellenállást váltanának ki, ezért a professzionális „techno-mágiát", a szinte leleplezhetetlenül modern, tudati fekete mágiát vetik be az emberiség ellen.  (Magyarországon azonban 2002-ben az áprilisi választások esetében láthatóan, ez az ún. baloldali „tecno-mágikus" erő, ez a történelmünkben eddig ismeretlen nemzetgyalázó marketing annyira vesztésre állt, hogy kénytelen volt fölhagyni minden álcázással a nyerés érdekében. Ez okozta, hogy a Kossuth téren valóságos ezoterikus, 2 millió fős spontán nemzetgyűlés jelezte, hogy meztelen a „globalista" álkirály. A Magyar Nemzet természetéből adódóan, 1956-hoz hasonlóan megint elsőnek ébredt. Bár még nem győzött.)

Várható ugyanakkor az is, hogy az igazi istenkeresésre, a valóságon alapuló nemzeti megújulásra szavazó embertömegek immár a Legfelsőbb Úr részéről nem maradnak szellem, tudás és kreativitás nélkül. A régi magyarok tudták, hogy a világ ezoterikus létküzdelem színhelye, Zarathusztra idején a fény és az árnyék összecsapása, majd a krisztusi ember és a minden lelki tartást nélkülöző gátlástalan hipokrita harca. Nekünk mai magyaroknak viszont értenünk kell a jelekből, mert az új spiritualitás, a lelki-szellemi föltámadás hajnala nemzetünk egére visszavonhatatlanul megérkezett.

Vannak tehát, akik politikai, világuralmi ambíciójuk érdekében modern mítoszokat gyártanak (pl. kommunizmus, liberalizmus), s ez alatt következetesen, valójában rájuk is vonatkozó szakrális, egyetemes igazságokat rombolnak. Ám léteznek, mi több élnek hiteles, megvalósult, vagy megvalósulásra váró mítoszok is. Az igazi mítoszok feladata a transzcendentális felnőtté, érett lelki személyiséggé válás elősegítése és a nemzeti közösség szellemi, kulturális összetartása. Esetünkben 1849 után, az empirikus, akadémikus tudomány támadása, magyar nemzeti mítoszainkra gyakorolt hatása a magyarság egyensúly vesztéséhez vezetett. A mítosz az emberiség, ezen belül a nemzetek közös álma, de családoknak is lehet hagyománya, nemzedékeknek tartást adó emlékezete. Ez volna a nevelés egyik leglényegesebb eleme. Más velünk leplezetten, vagy nyíltan ellenséges fajok az új generációk tudatformálását soha el nem hanyagolják. Ezért nem csillapul, a nekünk valójában történelmi hálával tartozó románok, szlovákok, szerbek és zsidók magyar gyűlölete. Ezek a fajok külső és belső hódításaik fenntarthatóságának reményében folyamatosan táplálják a magyarok elleni gyűlölet és megvetés tüzét. Katonailag, gazdaságilag legyőzött, leigázott, megszállt nép vagyunk. Mint ilyen nép, évszázadok óta csak az életünkre törő fajoktól „tanulhatunk" kultúrát és történelmet. Saját aljas, primitív önzéseiket ezek a népek nem, hogy nem bánták meg, hanem a lelkében összeroppant, a hódítóknál egyébként is sokkalta érzékenyebb magyar fajban keltenek sikerrel bűntudatot. Ma tehát nem magyar öntudat van, hanem magyar szorongás, infantilis bűntudat, vagy semmire nem emlékező materialista nihil. Az érzékeny, sorsán töprengő magyar szorong, mert csak fokozódó bűntudatával számíthat civilizált fajnak a láthatóan barbár, teljesen krisztustalanított Nyugat-Európában. A materialista magyar nihil neveli ki a modern milliomos labancokat, akiknek intelligens árulása tartja fönn a munkásoktól igen messze álló baloldalt. Ők most leplezetlen tort ülnek az ismét legyőzött nemzet lelkiismeretén, miközben gyáván és többedszer kiszolgáltatnak bennünket következetes ellenségeinknek.

Egyénekre bontva a látomásos, nagy álmok a most élő (magyar) emberek életre szabott mítoszai. Merjünk álmodni, merjünk nagyok lenni! Ehhez szervesen kapcsolódnak a felelősséggel, odaadással megélt tevékeny mindennapok.Fölemelkedésünk során rá fogunk ébredni, hogy az életelemző, önismereti pszichológia, a jellemépítés és a transzcendentális Isten hit, az ezoterikusan kiteljesedő intuíció együtt igaz. Az embernek egyszerre kell jellemileg tisztulnia és ez által fokozatosan a transzcendenciába, Isten misztériumába beavatódnia.

Az a nemzet, amelyik ápolja, s életben tartja szakrális hagyományait, az emberi szellem legtisztább rétegeiben találhat támogatást. A spirituális értelemben vett felnőtté válás során a feladat egyeztetni a racionális (férfias) bal és a mitologikus (nőies) jobb agyféltekét. Ahogy keleten mondják, a férfi megvalósít, az asszony álmodik.

Az ember „angyali" származására utal, ha anyagi megfontolásait alárendeli a mágikusnak, mivel halhatatlan lényegével túl szeretne jutni a halálon. Ma az számít megvilágosodott magyar hősnek, aki egyszerre hatol át saját személyes sorsának vágyain és félelmein, és magyar nemzeti szorongásai, életlényegét elzáró falán. Azok a hősök emelkednek ki a sírból „hol nemzet süllyed el", akik tudatosítják mindkét nembéli félelmeiket és konfliktusaikat. Az önmegvalósult ember élete és személye többlet jelentőséget nyer, ha részt vállal a nemzete életéből és gyászából, halálából és föltámadásából.Fönnmaradásunkhoz alapvetően szükséges, egy az érzelmi életünket, megdermedt emberi és magyar szívünket eredményesen élesztő, melengető, pozitív, a helyhez, az időhöz és a körülményekhez hibátlanul alkalmazkodó rítus, amely tartalmasan és jelentősen jelenik meg a számunkra, s a nemzet meditációjává válik.

De nem mindegy mit választunk. Nem minden népnek azonos a mítosza. A mítosz tükrözi a faj mentalitását, mert választhatnánk a testvérgyilkos Káin és Ábel (most ezt kínálgatja USA és Izrael a magyar népnek), vagy a hasonló Romulusz és Rémusz (ez az EU ajánlata) rémtörténetét. Nem úgy tűnik, hogy a zsidó-keresztény nyugat ezeket választotta? De mi is folytathatjuk Attila Buda testvérgyilkos viszályát, vagy visszatérhetünk egy messze sugárzó, gyönyörű magyar lehetőséghez, Hunor és Magor férfias, egymást becsülő, szerető, testvéri vetélkedéséhez.

Választhatjuk az ószövetségi Eszter, vagy Judit véres, halált osztó „diadalát", vagy aranyhajú Tündér (Magyar) Ilona, mára már szinte ismeretlen élet üzenetét. Választhatjuk Máriát, Boldog Asszony Anyánkat, és Mária Magdaléna tökéletes istenszerelmét a tragikus végnek tűnő jézusi sziklasír előtt. Hogyan is kerülhetnek ezek a személyek közös lelki nevezőre, magyarul, hogyan is kerülhet az ószövetség összetákolt világa, Krisztus és csodálatos társainak története az előbbivel egy kötetbe?

Miként az sem tartható fenn sokáig, hogy mi magyarok finnugorok vagyunk, akként az sem, hogy Jézus azon nép gyermeke lett volna, aki halálra szánta őt, s aki a vallást (pl. Jézus őszinte követését) vallástalanságnak, a vallástalanságot (marxizmus-liberalizmus) vallásnak tartja továbbra is. Jézus a közösség, és a személyiség tökéletes találkozása. Ezért más népek gyötrése nélkül egyeztethető a magyar hazafiság és a transzcendencia. Eljött az idő, amikor a közösségnek, Magyarországnak, a kárpát-medencei magyar népnek számtalan próbán és szenvedésen keresztül, megtisztulva találkoznia kell Jézussal. A tapasztalat hitté, majd bizonyossággá alakul akkor is, amikor nem könnyű hinni, mert nem látjuk még színről színre Őt. Hosszú volt a Jézus előtti emberi lét mitologikus útja. Az állatvilág utánzása, a termékeny Föld tisztelete, a kozmikus rend szakrális leképezése, majd a minden testet öltése, foglalata Krisztusban, amivé az ember ezen a bolygón élve lehet. A cél tehát a krisztusi ember kibontakozása, a transzcendentális tudás megvalósítása.

A már említett Káin és Ábel (USA-Izrael), Romulusz és Rémusz (EU) nyugati világában Isten, s Benne a testvéri szeretet már nem aktuális. Modern világunkban Vele a létet tagadták meg, ezért maga az emberi nem fönnmaradása is kérdéses, miközben előbb az állati, majd az ásványi tudat felé zuhan, feltartóztathatatlanul barbarizálódva...

Reméljük, hogy ennek az elkeserítő folyamatnak, mint annyi aljas fizikai és eszmei előrenyomulásnak, ismét útját álja az elkövetkezőkben a Krisztus által inspirált feltámadó transzcendentális Magyarország!