$('.flexslider').flexslider({controlNav: false}); });
kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Bakos Attila

Kőtörő fű

Magyarnak lenni cselekvő részvétet jelent a test börtönébe zárt örök lélek iránt.

Szinposzis

Magyarnak  lenni  cselekvő  részvétet  jelent  a  test börtönébe  zárt  örök  lélek  iránt.

Magyar hagyományunk megértése lehetővé teszi az Isteni Mester szolgálatát, s ez a boldogság, a földi harmónia titka!

Mindennapi életünkbe mindaddig nem állhat be pozitív változás, míg tudatunkban az élet lényegéről alkotott fogalmak gyökeresen át nem alakulnak.  Nem a valóban létező külső vagy belső ellenség veszélyezteti a magyar megmaradást, hanem az egyénekben a belső rend és arányérzék teljes hiánya!  Nem elegendő csak túlélni, sikeresen részt venni a létért való anyagi küzdelemben, a magyar embernek megadatik a benső tudakozódás titokzatos képessége az önvaló és az Abszolút Igazság után.  A lelkét látó bölcs képes függetlenné válni a társadalmi környezettől, a politikai és gazdasági marketing hazugságaitól.  Itt az ideje annak, hogy a kegyetlen szándékokat, s Trianont túlélő magyarok urai és főszereplői legyenek ismét életünknek!  Gyökeresen változtatnunk kell gondolkodásunkon a tekintetben, hogy mit tekintünk fontosnak és mit nem!  Ha ez sikerül, Magyarország abban a pillanatban megszabadul az Antikrisztus hatásos félelemkeltésétől, és hízelkedésétől.  Ez a mesterséges balsors meg akar minket bénítani, de mi szüntelenül járható és hatásos új utakat és irányokat lelhetünk fel, az örök magyar lélek ma is képes gyökeres megújulásra. 

Közeleg a nemzet feltámadása!


Tartalomjegyzék

Invokáció

  

Előszó: Mai magyar szellemi körkép

  

Bevezetés

  

Első rész: Magyar Harmónia

I.         A Rasza áramlásának törvénye

II.        A Nemzeti Életerő Alapjai

III.       Kommunista diadal - Demo-Krácia

IV.      Az aranykori világ pusztulása, a szanátana-dharma világának széthullása

V.       Trianon a kétféle történelem felfogásban

VI.       Az igazság az adós-rabszolgaság kérdéskörében

  

Második rész: Szakrális áldozatok

I.         A Mítosz halála és feltámadása

II.        A sámánizmustól a jógáig

III.       A Rámájana ős-eposz őstantrikus és sámánikus utalásai

IV.       Fehér-ló és Tűz Áldozatok - Idézetek a Brihad-aranyaka Upanisádból

V.        A Magyar Szent (Sámán-Táltos) Korona és viselőjének szerepe, ősi célja

 

Harmadik rész: Az univerzális rend meglátása

I.         Az Igaz Vallás Lényegi Felépítése

II.        Nomád és Városlakó - A vallás két forrása

III.       Magyar eredet és vallástörténeti homály

IV.       A kizökkent idő - a szív és az értelem háborúja

V.        A magyar Tündér-hagyomány összevetése az óind és ógörög hagyatékkal

VI.       Sumer (Szemúri) ősnépünk történelme

VII.      Az egyiptomi magyar gyarmatosok eredete

VIII.     A Magyar (Mat-ar) Nádor (Net-er), Ozirisz

 

Negyedik rész: A magyar ősvallás fejlődése Jézus világunkba lépéséig

I.         A szabadság konfliktusa - A Nap (férfi) és a Hold (nő) útja

II.        Ménúr-háza vagy Káli sötét birodalma

III.       Visszatérés a magyar gondolkodáshoz

IV.       Az Óind hagyaték kiemelt fontossága

V.        A Magyar Nemzeti Vallás fejlődése Zarathusztráig (Rendszerezés)

VI.       Zarathusztra tanítása, a tovább fejlődő sámánizmus

VII.      Az út Zarathusztrától Buddháig

VIII.     Buddhától Jézusig

IX.       Attila - szakrális fejedelem vagy kutyafejű hun szörnyeteg

X.        A magyar ősnépek helyzete a V-IX. században - a Hon(vissza)foglalás diplomáciája

 

Befejezés: Elmúlt ezer év - Történelmi merényletek

Magyarország, Európa szíve ellen

Függelék: Jézus a Védákban?


Olvasson Bele!

Invokáció

Fakó foltos Holdban
Keresem
A haló őszi lombban
Mesterem arcát
Hulló pici rozsban
És nem lelem.
Peregnek a könnyek a homokban
Gyűrött rózsahölgyek
Szirmaiban
Kabáton a sárpöttyek
Sűrűn megtréfál
Az élet
S egyedül, miként a fűzek
Élek!

 

Előszó: Mai magyar szellemi körkép


Mottó: „Akik a lelki élet útját járják, azok értelme határozott, s csupán egy a céljuk, míg a határozatlanok mind szétszórt értelműek"[1].

A siker úgy egyénileg, mint a nemzet tekintetében magától értetődő, természetes dolog, ha ismerjük a hozzá vezető utat. Ám elérése érdekében határozott döntést kell hoznunk arról, hogy mindenben és jelentősen felülmúljuk eddigi személyes és nemzeti önmagunkat. A feladat azért különösen nehéz, mert Európa és a világ a szellemi alámerülés felé tart. A Katolikus Egyház keresztény világállami kísérlete elbukott, a világot megosztotta a reformáció, később a nacionalizmus és mára megérkeztünk a folyamat nulla pontjára, az egoizmus kilátástalan világába. Először tehát az Istenbe vetett hitet váltotta fel, a nemzeti hiúság indokolatlan önbizalma, majd ezt is felszámolta az ateista individualizmus, az egyéni önzés. Ám magyar történelmünk a nehéz időkben is bővelkedik nagyszerű, a világot is ámulatba ejtő váratlan felemelkedésekkel, mint a Reform-kor és 1848-49 egyéni és nemzeti eszmélései, vagy legutóbb 1956 hősiessége és világtörténelmi hatása. Mindig nagyot léptünk előre, ha minden áron hűek maradtunk ez irányú fogadalmunkhoz. Nincs más feladatunk jelenleg, mint újra megtanulni, hogyan.

Feltűnő, hogy a máig sikeres nemzetek, mint például a hihetetlenül sok történelmi megpróbáltatáson átesett zsidók, vagy a középkorban az elmaradott törzsi viszonyok közt tengődő, mégis világhatalommá váló arabok egyszerűen vallási rangra emelték gazdasági, politikai vágyaikat és határozott igényeiket. De, az angolok is tökéletesen biztosak voltak civilizációs felsőbbrendűségükről, amikor a fél világot gyarmatosították és kiépítették birodalmukat. Maga a nagy Szovjetunió is egy eszmére hivatkozva igázta le nagyon lelkesen a Föld hatodát. A mai egyetlen szuperhatalom, az USA is meg van győződve az ultra-ortodox zsidó-keresztény civilizációs fölényről, ezért rakétákkal és géppuska tűzzel terjeszti hamburger kultúráját. Azonban észrevehetjük, hogy a fenti példák birodalmainak sikerei valójában ideiglenesek, mert nem a Legfelsőbben való hiten alapulnak, hanem csupán a valóság hiányos, önző csoport érdekekre torzított törzsi vallásai csupán. A magyar nemzet sikereinek csúcsán (itt nem kizárólag és elsősorban István király korától indítjuk a gondolatot) őszinte lélek és istenkereső életet élt. A Duna Evangéliuma című kötetünkben már kimutattuk, hogy a magyar ősnépek nem egy civilizációja (pld. Sumér, Egyiptom, Indus-Szaraszvati) éppen azért fejlődött, mert három dolgot állított élete középpontjába. Ezek a dolgok ma is épp ilyen aktuálisak. Elsőként megérteni, hogy örökkévaló lelkek vagyunk és nem csupán néhány kiló vegyszer, másodszor megérteni, hogy létezik Isten, aki az Abszolút Igazság, mindennek teremtője, irányítója és élvezője, harmadszor megérteni, hogy a test fogságából kiszabadított emberi lélek egyetlen feladata a teremtésben, az Istennel való kapcsolat, a tiszta odaadó szeretet megvalósítása. Ebben kaptunk hatalmas segítséget a turáni faj legnagyobb fiától, - akit Indiában Visnu mlecsa, azaz nyugati inkarnációjának, Avatárjának tartanak - Jézustól. Jézus magyar neve Győző vagy Géza, azaz aki legyőzte a sötétséget és elhozta a lélek világosságát, a testi illúzióból való megszabadulását. Felemelkedésünk, tudatosodásunk kulcsa abban rejlik milyen szinten értjük és vállaljuk Őt.

A legfontosabb az előítéletek félre tétele: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! El kell rugaszkodnunk a vízszintes, anyagi gondolkodásmódtól. Ha csupán a primitív történelmi és politikai eseményekből akarjuk összerakni, kiválasztani egyéni és nemzeti utunkat, akkor ezen az úton az útjelző táblák csupán önbizalom csökkentő sérelmeink és kudarcaink listái lesznek csupán. Valahogy így őrdögi tatárok, vérszomjas török pogányok, ravasz mohó németek, rabló gerinctelen tótok, oláhok és szerbek Trianonja, cinikus áruló kommunista zsidók, arcátlan köpönyegforgató kommunisták, hazaáruló bitang liberális privatizátorok. Rabszolgatartó kamat-kapitalista gazdaság, tudatosan őrjítő mindent szabad, csak igazat mondani nem TV, rádió, film, sajtó stb. stb. stb.. De, lehet-e, egy ilyen úton, ennyi fájdalmas kudarcot szívünkbe zsúfolva valahová is eljutni, a síron kívül, hol nemzet süllyed el? Ki kell törnünk a bénító tehetetlenségből Krisztushoz hasonlóan, aki éppen rettenetes szenvedései, a megfeszítettség totális kiszolgáltatottságában ért fel a megbocsátó szeretet legmagasabb csúcsára. A test halála, az emberi lény lényegét, az örökkévaló lelket nem érinti. Magyarnak lenni egy eszmény volt a létezés függőleges (örök) tengelyén, és ma is az, legalábbis öntudatos néhányunkban, amit nem korlátozhatnak Trianon végzetesnek tűnő, határokat festő színes ceruzái. A hím oroszlánok, farkasok és más ragadozó vadállatok vizeletükkel jelölik ki vadászterületüket, és morogva őrzik zsákmányukat. Trianon gerinctelen „győzteseinek" új határai még ennyit sem érnek, mert az állat legalább valamennyire hiteles ösztöneit követi, ám a trianoni gazság példátlan Európa és a világ történetében. Az állatok rettegnek a létért való küzdelemben, és a túlélésüket biztosítva tekinthetők sikeresnek. Az ember több ennél, belső értékrendje a lelki tudatosodás útján haladva folytonosan változik, ezért sosem elégedett, s mindig többre, az üdvösségre vágyik.

Trianonnak legalább akkora politikai súlya kéne, hogy legyen, mint a zsidók elleni hitleri kegyetlenkedésnek. Ezzel szemben egyszerűen nem téma a magyar holokauszt, pedig Trianon nem kevesebbet jelent nekünk. De, mi talán mások vagyunk, mint a zsidók, ennélfogva más Jézushoz való viszonyunk is, és láthatóan más, a magyar és a krisztusi értékrendnek nem kedvező a világ jelenlegi anyagelvűsége. Mi nem kérünk pénzt a világ népeitől tíz és százezernyi elűzött, megnyomorított, vagy egyszerűen meggyilkolt magyar testvérünkért, és nem robbantunk villamosokat, áruházakat, repülőket, hogy magunkra vonjuk a világ közvéleményének figyelmét. Mi magyarok nem fogadjuk el az ószövetség szemet szemért, fogat fogért igazságát, mi fizikai megsemmisülésünk küszöbén is Jézus, vagyis a szeretet igazságát fogadjuk el, számunkra ez a szilárd talaj, amin megvetjük lábunkat. Aki próbál krisztusi értelemben szeretni, az tudja, hogy az a szeretet nem szentimentális álmodozás, hanem a legkomolyabb áldozat, a legfontosabb hőstett és a legfontosabb gyógyszer, amire ennek a világnak ma szüksége van.

Korszerű választ kell adnunk, a szeretet transzcendentális ősi magyar látásmódjának visszaállításával. Akinek van, vagy inkább maradt füle a hallásra és szeme a látásra, az haladéktalanul megtanulja a módot, amivel ezt a lelket és nemzetet mentő titkos égi utat megépíthetjük. Nem kell különleges képesség, vagy értelem, bárki saját kötelességét megértve[2], belső géniuszát szívvel lélekkel követve megtisztulhat. Ne feledjük, van egy ősi indiai mondás, ha a fa gyökerét öntözöd az ágak, virágok s a levelek automatikusan kielégülnek. A magyar tölgy kiszárad, ha csupán a gazdaság, s a politika eszközeivel fényesítjük egy-egy levelét, a gyökér az Istenbe kapaszkodó ősi lélek, ezt kell öntöznünk, szolgálnunk tiszta odaadó szívvel.

Ugyanakkor az egyéni siker a nemzeti felemelkedés alap eleme. Nincs emelkedő nemzet, fejlődő, tisztuló magyar egyéniség nélkül. A mai magyar helyzet, a nemzet társak összeadódó tudatállapotának kivetülő összessége. Magyarország ma az, amit a polgárai összességében gondolnak önmagukról, hazájukról és az Istenről. Világos, hogy a fejlődés alapja a tudatosodó, felvilágosodó, egyre értelmesebb és küzdőképesebb egyéniség. Tehát nekünk magunknak kell, ha elsők között is, vagy akár magányosan is, de próbálkoznunk, kísérleteznünk önmagunkon, hogy azt az új égi, a válságból kivezető utat megépíthessük. Ehhez sok dolog szükséges, de talán most a legfontosabb a lelki nyugalom, a béke elérése. Ehhez minden boldog, vagy boldogtalan lényben észlelnünk kell a hasonlóságot, vagyis, hogy valamennyien Isten teremtményei, lelkek, azaz egymás testvérei vagyunk valójában. Ez az a látásmód, mely egyszerre mentesít a félelemtől, az ínségtől, és a hiú reményektől. Emlékezzünk, s ne csak akkor érezzük mi magyarok, hogy élünk, ha fájdalmak borítanak el bennünket, hanem merjük újraértelmezni, magunkhoz közelebb hozni az igazi boldogság fogalmát.

Bevezetés

Mottó:

„A csapongó értelmű embernek nincs ítélőképessége és gondolatai értelmetlenek, emiatt nem állhat kapcsolatban sem lelki önmagával, sem a Legfelsőbbel. E kapcsolat nélkül viszont lehetetlen a béke. És hogyan volna boldogság békés elme nélkül?"[3]

A lelki nyugalom, a béke és a boldogság alapja. Mégis élhettünk e Magyarországon valaha is mentesen a félelemtől, ínségtől, hiú reményektől. Addig, amíg nem vesszük föl a kapcsolatot lelki önmagunkkal, Istennel s mindazzal, ami magyarságunkat jelenti, csak aggodalmakban és nyugtalanságban lesz részünk. Ennek hiányában, anélkül, hogy keletkezésének tényleges helyét, idejét vagy okát ismernénk, vagy elháríthatnánk, szenvednünk kell a könyörtelen történelemtől, más aggódó, vagy arrogáns emberektől, de legfőképpen saját elménktől, gyötrő gondolatainktól.

Nemzetünkön - mondják - az elöregedés jelei mutatkoznak, rengeteg a túlságosan korán megbetegedő, fiatalom meghaló magyar ember, úgy tűnik, hiányzik belőlünk az egészség alapja az életerő, hiányzik belőlünk az energia. Ha mélyebben elemezzük a dolgot, azt találjuk, hogy a lelki nyugalom (pszicho) az alapja a testi egészségnek (szoma=test). A lelki nyugalmat, a pozitív érzelmeken alapuló kapcsolatok alkotják. Az egymással szembeni nyitottság, az önátadás, a szeretet. Fontos elemeznünk, mi jellemzi a magyar-magyar viszonyokat, családban, szomszédságban, munkahelyen. Mennyi oldottság, humor van, vagy inkább maradt a 20. század fájdalmas csapásai után bennünk. A külső, elfogulatlan szemlélő nézőpontjából valójában jelenleg komor, lelkileg beteg nemzet vagyunk. Könyvünkben kitérünk arra is, mindezt, hogyan változtathatjuk meg. Jelenleg egyszerre vagyunk e démoni értékrendet követő világ viszonyrendszerében meghaló, ám egy születőben lévő, szívünkből kihajtó Istenes világ örökifjú, halhatatlan föltámadói. Nem kell, hogy mások ezt tudják, vagy higgyék felőlünk, ezt mi fogjuk egyre többen felismerni és megtalálni saját szívünkben. Lelki nyelvünk és létünk halhatatlan, számunkra nincs tér és idő lelkünk egyszerre fiatal és öreg. Vissza kell szereznünk tradicionális lelki műveltségünket.

Jelenleg, más mindennapi gúzsok is kötnek, például az anyagi függetlenség hiánya. Bár már Gr. Széchényi István fölfedte ezt a bénító igazságot (Hitel, Világ, Stádium), még sincs forrás, még sem kering éltető vér a magyar nemzet pénzügyi gazdasági ereibe. Szomjas sivatag a magyar gazdaság, miként legutóbb a Dunát önhatalmúlag ellopták, elterelték a szlovákok, úgy évszázadok óta hol látható, hol láthatatlan gyarmatosítóink, elterelik pénzügyi forrásainkat. Megint egy halálosan fontos pont, ahol az életerő áramlása akadozik. Adósrabszolgák országa vagyunk ismét, pénzügyi gályarabok. Általános, minden magyarra kiterjedő pénzügyi intelligenciára van szükségünk. El kell kezdenünk pénzügyi szabadság-harcunkat is, mely a reform-korban kezdődött, de 1849-el végleg inaszakadt. Az anyagi függetlenség az emberhez méltó élethez szükséges, hogy legyen időnk, a létfenntartás robotján kívül az önmegvalósítás nemesebb eszközeivel is foglalkoznunk. Az idő pénz az angoloknál, a pénz idő a gyógyuláshoz, a nemzeti feltámadáshoz a tönkretett magyaroknál.

De, nagyon hiányoznak még a magyar életből a méltó célok és ideálok. Fájdalmasan tapintható a transzcendencia, a vallás, a hazafiság hiánya. A kommunizmus pusztító évtizedei alatt szinte teljesen megszűnt minden nemzeti, vagy vallási hagyomány. Nincs, ami összehangolja az ember belső törekvéseit a közösség törekvéseivel. Nagyon hiányzik egy pontos nemzeti cél, e nélkül határozatlan és tétova a nemzet. De, az egyéni lét, pontosabban az elmélyült önismeret folyamatai sem igazán ismertek, vagy népszerűek. De, igaz önismeret, hiteles önbecsülés, önmeghatározás hiányában mi mozgatja Magyarországon az emberi törekvéseket. Csupán az anyagi gyarapodás és a testi szerelem vágya? A sodródó ösztönösség manipulálhatósága?

Megmaradt e bennünk az egykori magyar mágusok legendás önmegvalósítási képessége. Hisszük e még, hogy bármivé válhatunk, amire képesnek tartjuk magunkat. Gondoljunk csak hősi történelmünk, szinte irreális, legendás győzelmeire. Azok a népek sikeresek, melyek tagjai rendelkeznek méltó célok és ideálok összpontosított, akár évtizedeken vagy évszázadokon átnyúló megvalósításának képességével. Jelenleg nincsenek bölcs királyaink, tanítóink is kevesen, és senkinek nincs saját magához kezelési utasítása, mert Magyarországon a pénzügyi intelligenciához hasonlóan, az iskolák nem tanítják a logikát, nem tanítják az elmét! Pedig - és ez minden korban igaz - aki megérti és legyőzi az elmét az egyszerre önmaga és anyagi ambíciótlansága révén, a világ ura.

Fontos megjegyeznünk, hogy a világot irányító démoni erők ismerik az elmét és folyamatos hatalmi techno-mágiát gyakorolnak, a kibernetikusan elmaradottabb népek fölött. Ez a politikai és gazdasági marketing. Csak azért sikeresek, mert a fehér mágiát, a lélek és istenkeresés tudományát világszerte kiiktatták az oktatási rendszerekből. Az elméről, lélekről, istenről mit sem tudó ember valójában egy kihasználható, becsapható modern embernek álcázott, betondzsungelben élő megvetett állat. Ennek, és így tartanak bennünket, magyarokat is. Ebbe beletörődni nem lehet.

Természetesen van megoldás, még akkor is, ha nap, mint nap azt sugallják a magyar világ elveszett. Első lépésben észlelnünk kell a krízist magát, ami nem más, mint a magyar szellemiség rabsága, - manipulált, összezavart világban kell rendet teremtenünk. Ehhez meg kell értenünk az elménket, mert most nem tankok zárnak körbe bennünket, hanem ismétlődő tömeges szellemi halált okozó gondolat-mérgek. Erőfeszítést kell tennünk, gondolat és érzésvilágunk kiszabadítása, megtisztítása érdekében. Kitartó próbálkozással egyre több magyar juthat el a tisztánlátásig, és fokozódó ütemben szabadíthatja ki társait e halálos illúzió szorításából.

Mi lesz küzdelmünk eredménye? Ki milyen létre gondol, azt éri el majd kétségtelenül. Hit, intelligencia és kreativitás nélkül nincs emberhez méltó magyar élet. Ám, ezt nem vehetik el tőlünk, mert ez a magyar lélek természete!

[1] Bhagavad-gítá - Az Édes Abszolút Rejtett Kincse 2.41. Sridhara Svámí magyarul Harmónia-Alapítvány 2003.

[2] „Mindenki a saját természetét követve cselekszik, még a bölcs is. Mit érünk vele, ha elfojtjuk azt?" Bhagavad-gítá - Az Édes Abszolút Rejtett Kincse 2.33. Sridhara Svámí magyarul Harmónia-Alapítvány 2003.

[3] násti buddhir ayuktasya na cáyuktasya bhávaná na cábhávayatah sántir asántasya kutah sukham Bhagavad-gítá - Az Édes Abszolút Rejtett Kincse 2.66. Sridhara Svámí magyarul Harmónia-Alapítvány 2003.