$('.flexslider').flexslider({controlNav: false}); });
kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Martin Schulman

Vénusz

A szeretet ajándéka - A tudat ébredése

Szinposzis

Azoknak, akik szeretnek, akiket szeretnek, s mindenkinek, aki a szeretet útján halad.

A Vénusz óramutató járásával megegyező forgása naprendszerünkben egyedülálló. Az asztrológia már az ősidőkben megállapította, hogy ennek köszönhetően a bolygó energiája kifelé árad. Hatására az emberek, ahelyett, hogy elvárásokat támasztanának, figyelemmel és szeretettel fordulnak egymás felé. Az emberiség spirituális előrelépése, csak a Vénuszi-szeretet rezgésének átvételével érhető el. A Vénuszi-szeretet számos alakot ölthet. Láthatjuk tavasszal a bimbózó virágokban, egy újszülött ragyogó tekintetében. A szeretet érint meg minket, a felkelő nap vörös korongjával, egy szépséges dallammal vagy verssel, amint sorai elröpítenek bennünket lényünk sziklás dombjai fölé. Az ember csak a Naptól, a Vénusztól, s a csillagoktól tanulhat, ha valóban szeretet a mestere. Az ég megérteti velünk, hogy a szeretet nem más, mint a kozmikus lét szemeinek csillogása. Segít a látnoknak látni és láttatni, amint a szeretet fényt gyújt az emberi hétköznapok sötétségében, - a Vénuszi-szeretet az a mag, amiből az élet értelme sarjad.


Tartalomjegyzék

Bevezetés

Első rész
Vénusz - A tudat ébredése

Első fejezet
A tudomány és legendák Vénusza

Második fejezet
Vénusz- A csodák területén

Harmadik fejezet
Vénusz uralmi helyzetei

Negyedik fejezet
A szextil (hatod-fény), az inkonjunkció (ötöd-fény) és a Yod (fényszög sorozat)

 

Második rész
Vénusz az asztrológiai térképen

Ötödik fejezet 
A szeretet ösvénye

Hatodik fejezet 
Vénusz a jegyekben

Hetedik fejezet 
Vénusz a házakban

 

Végkövetkeztetés

Allegorikus történet

Asztrológiai Útmutató 

Vénusz ephemeridák - égitest pozíciók 1900-2000


Olvasson Bele!

Bevezetés

A szeretet számos alakot ölthet. Látjuk tavasszal a bimbózó virágokban, egy újszülött ragyogó tekintetében. Érezzük, ha a nyár hevében csörgedező patak hűsíti fölhevült lábunkat. A szeretet érint meg minket, a felkelő nap vörös korongjával, vagy egy verssel, amint sorai elrepítenek bennünket lényünk sziklás dombjai fölé. Az igazság hópelyhe ez, mely messze túljut az emberi értelmen... sőt az élet értelmének nektárja. Az ember csak a Naptól, s a csillagoktól tanulhat, ha valóban szeretet a mestere. Az ég megérteti velünk, hogy a szeretet nem más, mint a kozmikus lét szemeinek csillogása. Segít a látnoknak látni és láttatni, amint a szeretet fényt gyújt az emberi hétköznapok sötétségében. És a lét versének rímeiben bújva, a megértés sorai között úszva és hullámozva, akár egy színes szalag, rádöbbenünk, a szeretet az a mag, amiből az élet értelme sarjad.

Gyakran gondolunk a szeretetre, mint romantikus értékre, és egyenlőnek gondoljuk azzal a szépséggel, amit egymásban meglátunk. De a szeretet lényege sokkalta több ennél. Az ember azért született a földre, hogy megtapasztalja a szeretet különböző oldalait, amely isteni hagyatékunk. Minden emberben a szeretetet kutatjuk, azon igyekezve, hogy a lehető legközelebb tudhassuk magunkhoz őket. Azokat, kiknek emberi melegsége és csillogása szerte sugározza a szeretet esszenciájának teremtő erejét. A szeretetet keressük a tárgyakban, a helyekben, a megtörtént és várható eseményekben is. Ez az az egyetlen erő, mellyel keveredve az összes földi létforma elérheti a harmóniát. És ha létezik egy olyan dolog, ami lehetőséget ad az emberiség számára, hogy felülemelkedjen a múlt kétségein, az ismeretlen jövő kilátástalanságán, és azon a létküzdelmen, amiről azt hisszük, maga a valóságos élet, ez a dolog megkérdőjelezhetetlenül az a képesség, mellyel megéljük a szeretet csodáját. Messze túlszárnyalja többi képességünket. Olyan erő, mely felülkerekedik minden emberben, aki úgy gondolja, erősebb önmagánál. Kinyitja a tudatosság ajtaját, segít megtalálni az ember valódi helyét a végtelen univerzumban. Összességében a szeretet egy csoda, mely kiszabadít minket saját árnyékbörtönünkből. A spirituális bölcsességünk alapja az, hogy döntéseinkkel közelebbi kapcsolatba kerülünk a szeretet sugaraival. Valójában ez a legcsodálatosabb ajándékunk.

A földi világon minden válaszol a szeretet erejére. Jézus szeretete oly átfogó volt, hogy egy asszony épp csak ruhája szegélyét érintette meg, s azonnal meggyógyult. Mahatma Gandhi a maga szerény ágyékkötős viseletével térde kényszeríttette Európát a szeretet erejével. Minden házasság és emberi kapcsolatunk, melyek kibírják az évek megpróbáltatásait és harcait, fennmaradásuk e hatalmas erőnek köszönhető.

Salamon király templomát puszta kézzel építették, hogy még a munka zaja se zavarja meg a hely szentségét. Nagyszerű festők munkái évszázadokon át biztosították milliók számára az áhítat és beteljesülés érzését. Amit az ember megvalósít a szeretet és törődés erejével, jelen van létezésünk minden csodájában és szépségében. Bár számos világvallás különböző dogmákat vall, mindegyikben megtalálhatjuk a szeretetről szóló tanítást. Sok eltérő eszmei irányzat, és genetikai kód ellenére, a családot összetartó erő forrása, mégis a szeretet. Valójában a szeretet az, mely megkönnyíti, bármibe is kezdjünk. Támogatja erőfeszítéseinket, fokozza képességeinket, és segítségével a lehető legtöbbet tudjunk kihozni magunkból. Azon képességünk, mellyel új dolgok elsajátítását tesszük lehetővé, a szereteten alapszik. Amit nagyon szeretünk, szinte biztos, hogy jól is fogjuk csinálni. De amit nem szeretünk, vért izzadva sem tudjuk megvalósítani. Lenyűgöző dolog, hogy legnagyszerűbb eredményeink és legkiválóbb tapasztalásaink, a boldogsággal egyetemben, szeretetre való képességünkből származik. Viszont a szeretet maga nem igényel semmiféle képességet. Így tehát az „alárendelt" kis Vénusz bolygótól érkezik azon gyengéd erőnk, mely nekünk adományozza a Föld örökségét.

A szeretet a béke alapja. Kvintesszenciája emberi „boldogság keresésünknek". Ennek fényében csoda, mennyi minden felesleges dolgot megtanulunk, és mégis milyen kevés időt szentelünk a szeretet természetének. Lao-ce[1], a nagyszerű bölcs egyszer azt mondta: „Tízből három ember követi az életet." És a földi élet, valójában a szeretet megnyilvánulása!

A mód, ahogy befogadjuk egy fűzfa szeretetét, - míg az, semmit sem veszít saját természetéből - vagy magunkba szívjuk a tavasz illatát, anélkül hogy birtokolnánk, vagy félelem járna át bennünket az elvesztése miatt, nos, ha ezt megvalósítjuk, átéljük a tudatos szeretetet. Valójában a szeretet minden létezővel csodát tesz. Többet, mint amennyit észlelünk és megélünk.

A Zen filozófia megalapítóját, Bodhidharmát[2], a királyi tanácsban felkereste egy pap, aki tudni akarta, mi a különbség a menny és pokol között. Bodhidharma kérdése hallatán gondolkodóba esett. A pap erre kardot rántott, és azonnal követelte a választ. A mester ránézett és azt mondta. „A pokol az, amit most a szemedben látok, mert a pokol ott lakozik a tudatodban." Erre a papnak azonnal eszébe jutott a sokévnyi szeretet, mellyel Istent szolgálta. Szégyenkezve visszadugta hüvelyébe kardját és bocsánatkérően nézett. Aztán Bodhidharma folytatta válaszát. „És most a mennyet látom szemedben, mert az ott lakozik szívedben."Amit a pap megtapasztalt, a szeretet félelmetes ereje volt. Csak a szeretet jelenléte az egyetlen különbség menny és pokol között!

Minden létező dolgot a szeretet fénye járja át. Beragyogja a sötétséget és megvilágítja szívünk álmait. Az univerzum fénysugara, a betlehemi csillag, Cupido és Afrodité mítosza és legendája, az ösvény, melyen az isteni Vénusz és a bolygók megadják nekünk isteni örökségünket, - a Szeretet Ajándékát.

 

Vénusz, a csoda területe

A Vénusz jelenti számunkra naprendszerünk egyik leglenyűgözőbb misztériumát, melyet évezredeken keresztül csodáltak asztrológusok, csillagászok és filozófusok. Minden bolygó saját égi pályát jár be. E mozgásokat lejegyezték. A röppálya egy energiamezőt hoz létre. Ez a röppálya eredményezi az érzelem kétfajta típusát. Minden bolygó az óramutató járásával ellentétesen kering a Nap körül, mialatt saját tengelye körül is forog. A kilenc bolygó közül nyolcnak a tengely körüli forgása szintén ellentétes az óramutató járásával. Ennél fogva, úgy tűnik, az univerzum működése az óramutató járásával ellentétes alapokon nyugszik. Egyetlen bolygó mond ellent ennek a szabálynak: a Vénusz. A Vénusz tengely körüli forgása az óramutató járásával megegyező. Ha megpróbáljuk megvizsgálni ennek a különleges forgásnak az emberekre való hatását, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, tudatunkkal versenybe akarunk szállni az univerzum nagyobb energiáival szemben. Mikor egy bolygó forgási iránya a Nap felé mutat, spirális energia hullámokat hoz létre. Ha az emberre ilyen bolygó van hatással, úgy érzi, az energia a Nap felé terjed.

A bolygók óramutató járásával ellentétes forgása centripetális erőt hoz létre, aminek hatása: az energia a középpont felé terjed. Ezért amikor elkezdünk asztrológiával foglalkozni, elsőként felmerülő kérdéseink között szerepel:

- Milyen hatással lehetnek rám az egyes bolygók?

Akadnak olyanok, akik már megtapasztaltak bizonyos szintű spiritualitást, és azt kérdezik:

- Hogyan használhatnám fel ezt a tudást fejlődésemhez?

Ezek a kérdések egoistának tűnhetnek. Azonban minden ember a saját szintjén, érzi a bolygóktól érkező spirálisan a középpont felé terjedő energia hatását. Ennek következtében reagálunk egymás cselekedeteire, életére és tudatosságunkra, melyek a Nap felé terjednek (szimbolikusan önmagunk felé).

A Vénusz óramutató járásával megegyező forgása naprendszerünkben egyedülálló. Ennek köszönhetően a bolygó energiája kifelé árad. A centripetális erő helyett centrifugális erő keletkezik. A következmény: az emberek mások felé fordulnak, tudatosságukat megosztják egymással, ahelyett, hogy elvárásokat támasztanának. Ez vezetett el fejlődésünkhöz, mely megértette velünk, az emberiség spirituális előrelépése, csak megértéssel és a Vénuszi szeretet rezgésének átvételével érhető el. E bolygó még számos csodát rejt magában. Rendelkezik még egy egyedülálló tulajdonsággal.

Általában azt gondoljuk, egy bolygónak két mágneses pólusa van. A Föld északi és déli pólusától számos ellentétet eredeztetünk, mely főleg a jin és jang[3] energiáknak köszönhető. A bolygó ellenpólusaival, két féltekének különböző tulajdonságait jeleníti meg. Az élet mivoltát a különbözőségek és ellentétes energiák befogadásával hozzuk létre, így megtapasztaljuk a kettősségeket, tulajdonságokat, különböző véleményeket és szemléletmódokat.

A Vénusz nem rendelkezik északi és déli pólussal. Inkább azt mondhatjuk, két teljesen egymástól elkülönülő energiát hoz létre. A bolygóból az azonosság és egység érzése árad, mely elősegíti az ellentétes energiák keveredését, finomodását. Ezt érezzük itt a földön. A Vénuszt magnetikus pólusainak hiánya teszi naprendszerünk egyesítőjévé. Egyedülálló óramutató járásával megegyező forgása olyan tudatosságot közvetít felénk, melynek mondanivalója: a szeretet továbbadása és megosztása másokkal. Az életünkkel való egyszerű harmóniára tanít minket, és a szeretet egyszerűségére, amit akkor valósíthatunk meg, ha összhangban vagyunk önmagunkkal, másokkal és a kozmosszal.

„A kiteljesedett földi élet idején, senki nem szentelt különösebb figyelmet az értékes és mindenre képes emberekre. Az uralkodók egyszerűen a fa legmagasabb ágai voltak, és az emberek az erdőben élő szarvasokhoz voltak hasonlóak. Tisztességgel és becsülettel végezték kötelességeiket. Szerették egymást anélkül, hogy tudatába lettek volna a felebaráti szeretet fogalmának. Nem voltak törvényekkel rákényszerítve, mégsem csapták be egymást. Bíztak, anélkül, hogy tudtak volna a bizalom erényéről. Szabadon éltek együtt... bár nem tudták, hogy nagylelkűek. Ezért tetteik nem maradtak meg az utókornak. Nem volt történelmük." [4]

Hajlamosak vagyunk elsiklani a tények felett, amint megvalósítják az idő és tér csodáit. Ezek a nyilvánvaló és egyszerű tények azok, melyekre egész életünkön át keressük a válaszokat. A Vénusz rendelkezik a naprendszer legállandóbb röppályájával. Ez a bolygó tér le legkevésbé a Nap körüli pályájáról. Ilyen értelemben ez ad magyarázatot arra a finom rezgésre, melyet a Vénusz sugároz. Nem is beszélve életünk legfontosabb tulajdonságáról: az állandóságról. Másokkal való kapcsolatainkban bizalomra vágyunk. Barátságaink is erre épülnek. Szükségünk van arra, hogy érezzük azok hűségét, akik hozzánk közel állnak. Erre a biztos állandóságra alapozzuk jövőbeli reményeinket, álmainkat és hitünket. Az állandóság révén tudunk szeretni, és ez segít abban, hogy hinni tudjunk az „örökkévalóságban." Ebből a hitből származik az önmagunkba és a másokba vetett bizalmunk, mely alapja a szeretet megtapasztalásának. Einstein egyszer azt mondta: „Isten nem kockajátékos." Olyan matematikusi elmével rendelkezett, mely révén tudta, a naprendszerben mindennek megvan a pontos helye, úgy ahogyan azt Isten pontosan megteremtette.

Nehéz elképzelni azt a véletlen egybeesést, hogy a Vénusz a saját középpontjából kiinduló egyesítő harmóniája révén, rezgésének állandóságát szüntelenül felénk árasztja, és nemcsak hogy ez naprendszerünk legfényesebb bolygója, de ez a legközelebbi bolygó a Földhöz. Ami viszont még ennél is csodálatosabb, hogy Teremtőnk mennyire szeretné: legyünk tudatában a Vénusz különlegességének. Így amikor önmagunk és világunk megértéséhez a kérdéseket kutatjuk, először mindig a Szeretet Ajándékának nyilvánvaló létezését érezzük meg, még ha a szeretet nem is teremt történelmet, de csendben és alázatosan egyszerűen csak magában hordozza a beteljesülést.

 

Vénusz - A kevésbé értékes kincs

Élt valahol egy király, akinek nyolc fia volt. Egyszer csak elérkezett az ideje a fiúk szerencse próbájának. Mielőtt útnak eresztette őket, elmondta, annak adja királyságát, aki a megtalálja a legértékesebb kincset. Ezzel fiai útnak is indultak, hogy felfedezzék a bolygók tulajdonságainak értékét. Az első fiú, aki hazaérkezett, utazott a legtávolabbra. Felfedezte a Plútó mélységeit, így megtudta apját ajándékozni az éleslátás képességével. Apja mosolygott és büszke volt fiára, amiért ily nagyszerű kincsre lelt. Aztán megkérdezte fiától:

- Mire vágysz? Erre a fiú azt válaszolta.
- Arra vágyom, hogy megismerhessem az univerzum titkait.
Amint az apa megkapta a választ, megérkezett második fia. Boldog és izgatott volt, amiért megtalálta az Uránusz tudatosságának nagyszerű kincsét. Apjuk ugyanazt kérdezte, amit első fiától. A második fiú így válaszolt:
- Arra vágyom, hogy rátaláljak a megvilágosodásra.
Az apa ismét mosolygott, mert mind a két fia nagyszerű kincsre lelt.Aztán két fiú érkezett egyszerre. Mikor beléptek, az egyik közülük kimerült volt a testvérének nyújtott segítségtől. Mindketten csodálatos kincsnek voltak birtokában. A segítségre szorult fivér zavartan megszólalt.
- Kérlek, bocsáss meg nekem apám, mert utazásom során ráleltem a leggyönyörűbb helyre, de elvesztem és a bátyámnak kellett megkeresnie engem.
Ennek ellenére az apa boldog volt, tudta, fia Neptunusz kincsével találkozott.
- És most, hogy megtaláltad eme helyet, mondd fiam, mire vágysz?
- Hogy ismét rátalálhassak- mondta a fiú.
A testvér, aki segített öccsének hazatalálni, megkérdezte, beszámolhat-e útjáról. Apja meghallgatta. Fia a Szaturnuszról kezdett el mesélni.
- Megtaláltam az idő valóságát- mondta. Mire apja megkérdezte:
- És most mi az, amire vágysz?
- Hogy rendelkezzem a világ idejével.
Erre a király ismételten elmosolyodott, és örült mind a négy fia értékes kincsének.
Röviddel ezután, az ötödik fiú is hazatért. Ujjongva mesélt Jupiter nagyszerű kincséről.
- Ráleltem a bőségre- mondta. Megtaláltam a legcsodálatosabb bolygót.
Az apa el volt ragadtatva és megkérdezte:
- Most hogy ráleltél eme kincsre, mondd, mire vágysz?
- Meg szeretném tudni, mekkora is lehet teljes valójában.
Erre az apa elégedetten mosolygott, de nem akart tisztességtelen lenni többi fiához és így szólt:
- Lássuk, mivel térnek haza fivéreid.
Idővel megjelent az a fiú is, aki a Mars kincsét hozta magával. Sokkalta erősebbnek tűnt, mint mielőtt útnak indult, és határozottan mondandójába kezdett.
- Ráleltem a létezés hatalmára.
Elismeréssel kérdezte fiát.
- És mondd, mire vágysz?
- Minden vágyam beteljesülésére.
Az apa nagyon elérzékenyült.
Ekkor toppant be a Merkúrt felfedező fia.
- Mily nagyszerű kincsed van? - kérdezte.
- Ráleltem a logika és értelem hatalmára.
- És mit szeretnél elérni eme hatalommal?
- Hogy mindent megérthessek elmém segítségével.
Az apa teljesen elégedetté vált.
- De hol van nyolcadik fiam?
Erre előlépett utolsó fia, aki Vénusz kincsével lett gazdagabb.
- És miféle kincsről tudsz nekünk beszámolni?
- Én nem ismerem az univerzum mélységeit. Nem tudok semmit a megvilágosodás ösvényeiről. El sem tudnám képzelni, hogy a messzeségben elvesszek. Nem ismerem az idő titkát. Bocsáss meg apám, mert nem leltem rá a bőség Nagyszerű Kincsére. Azt sem tudom, hogyan legyek a Minden. Így attól félek apám, egy kevésbé értékes kincsre leltem.
- De mi az, amit megtaláltál?
Erre a fia szerényen azt válaszolta:
- Abban sem vagyok biztos, találtam-e valamit. De ha megkérdezed, mire vágyom, abban biztos vagyok: semmire sem.
Ezt hallva apja csodálattal értette meg, fia rálelt a szeretet ambróziás ösvényére. Megláthatta fia szemeiben minden kincsek kincsét.
- Minden hatalmam szálljon rád fiam, és legyen a föld örökkön- örökké a tiéd.

 


[1] Lao-ce -ről (Kr. e. IV. század) nem tudni biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda, mivel Lao-ce kínaiul öreg mestert jelent. Ha - kínai szokás szerint - nem maga a filozófus neve fő művének a címe, akkor Lao-ce legfontosabb művének hagyományos címe: Az Út (Tao) és az Erény Könyve. Ez az a könyv, amelyben a taoizmus megalapítója összefoglalja a tan kínai hagyományát, és könnyen megjegyezhető formában összegezte. TAO TE KING magyarul Az Út és Erény könyve Weöres Sándor fordításában Tőkei Ferenc prózafordítása alapján megjelent Tericum Kiadó, Budapest 1994. (a szerk. megj.)

[2] Bodhidharma (kínai nevén Potitamo vagy Tamo, japán nevén Daruma taiski) indiai származású, a katonaishirajan kasztba tartozó bódhiszatva (buddhává válni szándékozó) legendás buddhista szerzetes volt. Indiából a buddhizmust terjeszteni ment Kínába, ahol a császárral is találkozott, és a vallásról eszmét cseréltek. Honan tartományba, a shaoshi hegyek közé ment, a nemrég alapított Shaolin-kolostorba. Valószínűleg a Shongszan hegy melletti Shongszan templomba. Itt egy barlangban 9 évig ült a falat nézve, és meditált. A legenda szerint a tekintete lyukakat vájt a falba, és állítólag a mai napig látható a falon az árnyéka. Ez alatt a 9 év alatt a buddhizmus egy új szektáját találta ki, amit kínaiul Csan-nak, japánul Zen-nek hívnak. Ezután a Shaolin-templom vezetője lett, és a csan buddhizmus elvei szerint a papoknak sokat kellett meditálniuk. Ezt a papok nem bírták erőnléttel, ezért Bodhidharma kidolgozott egy testedzési tervet a papok számára, a Shirajan harci mozdulatokra alapozva. Ez a torna lett a saolin kungfu alapja. (a szerk. megj.)

[3] Jin és jang a fengsuj (kiejtése; fengsui) két fő alkotóeleme a jin (víz) és jang (tűz). A jinre jellemző tulajdonságok: Ez a rész mindig a nőies oldalt jelenti, hold, alacsony, kicsi, kerek, észak, hideg, árnyék, nyugalom, sötét, nedvesség, tigris, narancssárga, természetes stb..
A jangra jellemző tulajdonságok: Ez a rész mindig a férfias oldal, nap, magas, hegyes, száraz, szögletes, páratlan számok, aktív, világosság, forróság, sárkány, azúrkék, széles, egyenes stb.. (a szerk. megj.)

[4] „The way of Chuang Tzu" by Thomas Merton Copyright © 1965 by The Abbey of Gethsemani New Directions Publishing Corp N.Y. 1969 and George Alen & Unwin Ltd. London England p76.