kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Bakos Attila és Bakos Judit Eszter Ph.D

Csakra Pszichológia

Jóga-csúdámani Upanisád Az emberi tudatosság fejlődésének belső térképe

Szinopszis

 „Most elbeszélem a jógatudomány koronaékszerét (Jóga-csúdámani), mely a legkiválóbb eszköz az elkülönülés (Kaivalja) eléréséhez. Olyan mélységes titok (Sziddhi) ez, amely támogatást nyújt a haladni vágyó (gyakorló) jóga-ismerőknek (Jóga-vittamah).” Jóga-csúdámani Upanisád 1.

A Csakra Pszichológia, s benne a teljes Jóga-csúdámani Upanisád (szanszkrit-magyar) a helyénvaló élet művészetéről szól, egy semmihez sem mérhető folyamatról, arról az útról (Márga), vagy gyakorlatról (Szádhana), mely az Abszolúttal (Brahman), vagy az Önvalóval (Átman) való harmonikus és örömteli (Ánanda) egységhez vezet. A Jóga gyakorlása a természetfeletti egyesülés ösvénye. Mégis legbensőbb lényege kifejezhető az anyagi lét tárgyait illető természetes egyszerűségben (Árdzsavam), mely a vágyak (Káma) szakszerű csökkentésének gyakorlata (Pratjáhára). Továbbá a kifinomult, később magasrendű gondolkodásban (Buddhi-jóga), mely minden dolgok végső megértésére (Szamádhi) vezet.

A kötet gyakorlati módon ismerteti a Narada relax hangmeditáció és jóga nidra módszereit (CD melléklet), és a Náda jóga tudományát a csakra pszichológia tükrében. Maga a transzcendens hangzás, a Para náda túl van az elme (Manasz) és más kognitív érzékszervek (Indriják) általi megismerésen.  A Para náda az őseredeti hang, ami a legmagasabb rendű tudatosság (Turíja) valóságát hordozza.  


Tartalomjegyzék

Invokáció

 

Bevezetés
A Jóga fogalmának meghatározása

 

Forrásolvasmány 
Részlet a Katha-upanisádból

 

Első Rész
Az ember természetéhez igazodó Jóga-ösvények

 

Első fejezet
Karma-jóga

 

Második fejezet
Gjána-jóga

 

Harmadik fejezet
Bhakti-jóga

 

Negyedik fejezet
Rádzsa-jóga valamint az Astánga vagy Nyolcfokú-jóga ismertetése

 

Ötödik fejezet
A Tantra-jóga történelme és alapelvei

 

Hatodik fejezet
Rövid, tömör előzetes a Csakrák és a Nádik pszichikus és tudati tartalmából

 

 

Jóga-csúdámani Upanisád

 

Második Rész
HANGmeditáció, gyakorlati jóga és stresszkezelés a csakra pszichológia tükrében

 

Első fejezet
A nada (hang) tudománya

  1.       A hangról nyugati megközelítésben
  1.1.    A hang terjedése
  1.2.    Hang típusai frekvenciák szerint
  1.3.    A hang fontosabb tulajdonságairól

  2.       Nada - a hang megjelenési formái a védikus kultúrában   
  2.1.    Para nada
  2.2.    Pasjantí nada
  2.3.    Madhjama nada
  2.4.    Vaikari nada

  3.       Nada Brahma - a világ hangmozgás
  4.       A nada központja a különféle filozófiai iskolákban
  5.       A nada gyakorlata a mantra jógában
  6.       Nada jóga és a zene kapcsolata
  7.       Gyakorlatok a nada jóga szádhanájából
  8.       Nada a koshákban
  9.       Nada a csakrákban

 

Második fejezet
Mindennapi stressz a csakratan tükrében

 

Harmadik fejezet
Stresszkezelés, stresszoldás a jóga eszköztárával
1.         Ászana
2.         Pránájáma     
3.         Jóga relax
4.         Jóga nidra – jógikus mélyrelaxáció

 

Negyedik fejezet
Hangtálakkal a gyakorlatban
1.         Hangtálakról
2.         Hangterápiáról keleti megközelítésben
3.         Narada relax - HANGmeditáció & jóga nidra – Virinchi Shakti módszer

 

Ötödik fejezet
Koncentráció és meditáció a gyakorlatban a csakra pszichológia fényében
1.         Amikor a hang formát ölt…
2.         Hogyan tapasztalható meg a benső csend hangja?
3.         Csakra harmonizálás és tudatosodás vezetett relaxációval (Narada relax)
4.         CsakraSOUND meditations - csakraharmonizálás hangtálakkal, gonggal, csakra bija
             mantra meditációval és csakra zenével
5.         Gájatrí mantra és a csakrarendszer
6.         Milyen hatással van a hang, mint mantra az elme tudatos és tudattalan részére?


Olvasson Bele!

Első fejezet
Karma-jóga

Srí Aurobindo szerint[1] a jóga lényege annyi, mint összekapcsolódni az örök tudatossággal, önnön Legfelsőbb Önvalónkkal (Átman). A Laghu Jóga-vaszistha meghatározása szerint az a Jógi által elért valóság, mely örökre mentes a tudatlanságból eredő sóvárgástól és a fájdalomtól. Míg a Bhagavad-gítá a különböző fokozatait ismerteti lépésről lépésre a jógának. Eszerint először a jóga kiegyensúlyozottságot jelent sikerben és kudarcban egyaránt.

A jógában megállapodva hajtsd végre cselekedeteidet, minden ragaszkodást feladva, ó Dhanandzsaja (Bőség meghódítója, Ardzsuna). A sikerben, s a kudarcban való kiegyensúlyozottságot hívják jógának. Bhagavad-gítá 2.48.

Második meghatározása már szakértelem és a tettek lényegének megértése.

A tiszta értelemmel egyesülve (Buddhi-jukto) bárki, még ebben az életében megszabadulhat az erényes, s a bűnös tettek (Szukriti-Duskriti)[2] visszahatásaitól egyaránt. Ezért igyekezz megállapodni a Jógában, mert az a cselekvés művészete. Bhagavad-gítá 2.50.

Harmadik említése a szenvedéstől való teljes megszabadulásként határozza meg.

Amikor valaki tudja, hogyan váljon meg a szenvedéstől (világi élettől) azt hívják jógának. Ezt a jógát (meditációt) szilárd elhatározással, szenvtelen elmével, fáradhatatlanul kell gyakorolni. Bhagavad-gítá 6.23.

Végül a negyedik definíció a jógát a létező legnagyobb, s egyben végtelen boldogságként határozza meg.

Brahmanná válva, az üdvösség teli önvalót (Praszanna-átma) elérve, sohasem bánkódik és nem is vágyakozik, minden lényre egyformán tekint, s így ő eléri a Felém irányuló legfelsőbb odaadást. Bhagavad-gítá 18.54.

Ebben a fejezetben a jóga fogalmának második meghatározását, a cselekvés Karma-jógáját elemezzük lényegre törően. A Karma szó jelentése tett; rítus; cselekedet; ok és okozat; múltbeli tettek felhalmozódása; fizikai, verbális vagy gondolati tett (a kri igető = „cselekedni, tenni”). Jelenti ugyan akkor a múltbéli születések és a jelen élet tetteinek felgyülemlett visszahatását. A Csárváka iskola kivételével ilyen vagy olyan formában, de minden indiai rendszer elfogadja a Karma-elméletet. Egyetértenek benne, hogy „ki mint vet, úgy arat[3] vagy „amilyen az adjonisten, amolyan a fogadjisten”. Ez azt jelenti, hogy az ember tettei valamiféle hatást fejtenek ki, melynek - természetétől függően - hatalmában áll boldogságot előidézni, vagy fájdalmat okozni a jövőben. A buddhizmus szerint ez az ok és az okozat közti viszony, és az okozat körülményektől függ. Buddha szerint a három tényező – külső inger, tudatos motivációk, és tudattalan motivációk – egyike határozza meg a karmát. A buddhisták az azonosságot tagadják ugyan, de a folytonosságot elfogadják. Karma-tantételük a függő keletkezés (Pratítja-szamutpáda) tantételén alapszik. A jóga iskolája szerint négy osztályra bontható: fehér (Sukla) tettek, amelyek boldogságot eredményeznek, fekete (Krisna) tettek, amelyek szomorúságot okoznak, fekete-fehér (Sukla-krisná) tettek, ezek részben boldogságot, részben szomorúságot okoznak, és se nem fehér, se nem fekete (Asukla-krisná) tettek, amelyek semmiféle boldogságot vagy szomorúságot nem okoznak.

Az Advaita-vedánta szerint a Veda nem kizárólag rituális cselekedetek elvégzését célozza, és nem a tett a megszabadulás eszköze. A tett a tudat megtisztítását célozza, így tehát a megszabadulásnak csupán közvetett segédeszköze.

Maguk a karmák többfélék lehetnek. A Szancsita-karma – olyan hatás, amely a mostani vagy egy előző élet tetteiből ered, de a mostani életben rejtve marad. Az Ágámi-karma – a jelen életben végrehajtott tettek eredménye, amely az események normális menete során érik majd be. A Prárabdha-karma – olyan tettek következménye, melyeknek hatása a mostani életben jelentkezik. A Prájascsitta-karma - vezeklő cselekedet. Az ember a saját megtisztítása érdekében hatja végre, mert vagy ebben az életében, vagy a múlt életeiben elfeledkezett valamilyen előírt cselekedetről.

Ugyan akkor azt is tudnunk kell, hogy lehetetlen a cselekedetektől való teljes elállás.

Az ember nem valósítja meg a Naiskarmja, a karmikus visszahatásoktól való mentesség állapotát az által, hogy eláll a cselekvéstől, és pusztán a Szannjászával vagy lemondással sem érheti el a tökéletességet. Bhagavad-gítá 3.4.

A Bhagavad-gítában Srí Krisna Ardzsuna első kérdésre adott válaszából kiviláglik, hogy a Karma – mint cselekvés és annak visszahatása - valójában az evilági élet magja. Ezért cselekvésről (Karma) való lemondás által, a felszabadulás (Mukti) viszonylag könnyen elérhető. Ám ha ez így van, akkor miért nem érik el az állatok és a növények természetes módon a Muktit? Mert ezek a lények nem rendelkeznek a Karma létrehozásának képességével. Alacsonyrendű létformák lévén, fejletlen[4] tudatosságuk miatt, nem léphetnek be a cselekvés és a felelősségvállalás birodalmába. A tudatos és egyben felelősségteljes tettek alkotják az igazi fejlődés, a személyes evolúció alapját. Míg az alapvetően öntudatlan vagy fejletlen tudatosságú lények élete szorítkozik a Darwin által definiált objektív evolúcióhoz, melynek leegyszerűsített lényege; a létért való küzdelem, mely sokkal inkább ösztönös, mint tudatos. Az állatok és növények által „végrehajtott tettek” nem foghatók fel a Szamszára[5], a születés és halál körforgásának okaként, éppen azért, mert nincs fogalmuk a jó vagy bűnös tettekről. Mivel nem rendelkeznek a tettek közötti különbségtétel képességével, ezekben a létformákban nem érhetik el a Muktit vagyis a felszabadulást.

Senki sem maradhat tétlen még egy pillanatra sem. Minden teremtmény az anyagi természetből (Prakriti) születő kötőerők (Gunák) által, természete szerinti cselekvésre kényszerül tehetetlenül. Bhagavad-gítá 3.5.

Aki külsőleg ugyan féken tartja cselekvő érzékeit, ám elméjében továbbra is az érzékek tárgyaira emlékezik, az bizony becsapja magát, és az ilyet képmutatónak hívják. Bhagavad-gítá 3.6.

Akinek elméje és érzékei nincsenek ellenőrzés alá vonva, annak elméjében, a folyamatos sóvárgás miatt tovább szaporodnak a bűnös visszahatások (Szamszkárák), s ez csak tisztátalan meditációt eredményezhet. A Mukti csakis helyes cselekedetek, Niskáma-karma[6] által érhető el, ehhez nem elegendő a tétlenség, vagyis a cselekedetekről való lemondás. Az Abszolútnak ajánlott cselekedet az, mely mindenfajta, az ember munkájának gyümölcseit illető személyes vágyat nélkülöz. Ezzel a gondolattal indul a Bhagavad-gítá központi tanítása. Lényegileg ez azt jelenti, hogy az ember Isten akaratával összhangban cselekszik, és minden a tettek gyümölcsét illető vágyáról lemond. Egy valódi Szádhu[7] (szent) élete nem pusztán az összes cselekedet beszüntetéséből, a tettekről való lemondásból áll, mely által egy napon majd eléri a Muktit. Ez csupán az Abszolútba, az Istenbe vetett rendíthetetlen hit által lehetséges, mely hit áthatva az elmét, tökéletes, Istenre irányított egyhegyű összpontosítást eredményezve, a tökéletes Szamádhihoz[8], megvilágosodáshoz vezet.

Ám az, aki elméjével uralkodni próbál érzékein, és ragaszkodás nélkül a Karma-jógában foglalja le cselekvő szerveit, az bizonnyal tiszteletre méltó, ó Ardzsuna. Bhagavad-gítá 3.7.

Az életszentség eléréséhez nem elegendő a cselekedetek puszta elhagyása, ez önmagában nem eredményez Muktit vagyis felszabadulást. Törekedni kell az önzetlen, egyedül az Abszolút Igazságnak, az Istennek felajánlott tettek, a Niskáma-karma elérésére, mert ez a bölcsesség lényege. Meg kell értenünk, hogy a Karma az emberi élet gyökere, ha nincs Karma, az ahhoz hasonló, mint amikor egy fának kitépik a gyökereit. Ehhez hasonlóan kérdéses, hogy a nem-cselekvés, a Karma egyszerű föladása, miként eredményezhet békét és lelki nyugalmat a jövőben. De lehetünk e bármikor is szabadok a Karmától?

Még ha vágyunk is elhagyni, magunk mögött tudni a Karmát, az rajtunk fog lógni a jövőben is. Még akkor is, ha nem hozunk létre új Karmát, a régieket elkerülhetetlenül tapasztalnunk kell, vagyis elháríthatatlanul beteljesülnek. Valójában mialatt észleljük akár egyetlen múltbéli Karmánk visszahatását, tíz vadonatúj keletkezik ez alatt. Nincs menekvés ez alól, mert a Karma, az anyagi létezés magja. Ezért értelmetlen képzelgés a Karmától való hírtelen függetlenség, mivel a Szamszára, az anyagi lét gyökere, maga a Karma. De más egyszerűbb vonatkozásai miatt sem mondhatunk le a karmáról csak úgy, mert még a lélegzetvétel is Karma. A Karma az oka a kötöttségnek és a bűnnek, a tettek visszahatása maga a gyönyör és a szenvedés. Az emberi élet egésze a váltakozó gyönyör és fájdalom, ezért képtelenség egyik pillanatról a másikra teljesen feladni a cselekvést.

Hajtsd végre előírt cselekedeteidet, mert az jobb a tétlenségnél! Még anyagi tested fenntartása sem lehetséges tettek nélkül. Bhagavad-gítá 3.8.

De amellett, hogy kivitelezhetetlen, nem is praktikus. Vajon tényleg eléri a vágyott misztikus képességeket (Sziddhik) valaki, pusztán az által, hogy az erdőben ülve sanyargatja magát. Miként is valósulhatna meg e vágya, ha a szenvedély (Radzsasz) kötőerejében lévő elméjét elborítják az érzések és a vágyak. Még ha csöndben ül is, elhagyva minden külső érzékek általi aktivitást, elméjében továbbra is az érzéktárgyakon lovagol, gondolatai ezek körül kavarognak, ami egyenes út a Szamszárába, az ismétlődő születés és halál birodalmába. Bár kívülről nézve úgy tűnik, maga mögött hagyta az érzék kielégítő életet egyszer s mindenkorra. Az ilyen meggondolatlan kezdő nem éri el a Moksát, ehelyett egyszerre veszti el az anyagi élet gyönyörét (Káma) és a transzcendencia üdvösségét (Ánanda). A lehető leggyorsabban meg kell érteni, hogy az erdőkbe, hegyekbe történő magányos elvonulás, a külsődleges lemondás még nem számolja fel a karmikus visszahatásokat. Ehhez a belső érzék, az elme tökéletes uralása, ellenőrzése szükséges, mert a fegyelmezetlen, hol vágyakozó, hol ellenszenvet érző elme a Szamszára maga. Ezért az elme fölötti tökéletes uralom az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk a karmikus visszahatásoktól és a Szamszárától. Minden szempontból, kívül és belül tökéletesen meg kell tisztulnunk, s ehhez a Karma elengedhetetlenül szükséges.

 


[1] Srí Aurobindo A lélek fejlődése – az átlényegülés pszichológiája Danvantara Kiadó, Budapest 2013

[2] A munka gyümölcsét feladó rendíthetetlen Karma-jógi tökéletes békét ér el. De aki nincs jógában, s akit ezért az önzés vezérel, az ragaszkodik munkája gyümölcseinek élvezetéhez, s tettei megkötik. Bhagavad-gítá 5.12.

[3] Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. Gal 6:7-8.

[4] Idézet Szvámí Visvésatírtha Gítá Sároddhára; Poornaprajna Publishing 2007, Bangalore

[5] Szamszára; empirikus létezés; a születés és halál körforgása; lélekvándorlás; a világ áramlása; a világ folyása; az objektív világegyetem; a földi világ (a sri = folyni + szam = együtt); világi káprázat.

[6] Niskáma-karma felajánlott cselekedet; érdek nélküli cselekedet; vágytól mentes cselekedet.

[7] Szádhu szent ember; szent; erényes; jó; bölcs (a szádh igető = egyenesen a célra törni-ből); szerzetes vagy aszkéta.

[8]Szamádhi egy pontra összpontosítás; feloldódás; egyesülés; nyugodt, vágy nélküli állandóság; egyesítő összpontosítás; egyenlő tudat (a dhá igető = tartani + az á + szam elöljárók = teljesen együtt-ből). Tudatfeletti állapot, amelyben az intellektus teljesen feloldódik a meditáció tárgyában. Kifejezhetetlen és elképzelhetetlen állapot. Mély szellemi meditáció, vagy meditatív egyesülés az Abszolúttal.