kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Bakos Attila

Ég a Szívben

A megvilágosodás filozófiája és pszichológiája

Szinopszis

A megvilágosodott bölcs túljut minden észlelésen, örömön és bánaton, s végül az örök Átman (Önvaló) – amit nem könnyű megpillantani - bölcsessége által, melyet Jóga-meditáció révén szerez, megvalósítja a szív titkos barlangjában rejtőzködő Brahmant.   Katha-upanisád 2.12.

A Filozófia fogalma a Philo, mint szeretet és Sophia, mint tudás görög szavak összevonásából keletkezett. Így tehát a Filozófia eredeti jelentése nem más, mint a Tudás Szeretete! E harmonikus összegzés mégis távolinak tűnik, ha eltöprengünk azon, mit is értünk a Valódi Szeretet fogalma alatt. A tudást is csak akkor fogadhatjuk el Teljes Tudásként (Vidjá), ha hiánytalanul magába foglalja minden élő (Purusa) és élettelen (Prakriti), vagyis az Abszolút Természetét (Brahman). A töprengő nyugati gondolkodó számára a szeretet túlságosan elvont, absztrakt marad. A Mindenséget leírni próbáló tudás pedig általánosító, vagyis a végső lényeget tekintve pontatlan. Azonban a Jógikus Bölcsesség nézőpontjából kimondhatjuk, hogy a téves életvezetés vagy életstílus (Káma) az, amiért a nyugati ember oly sokszor nélkülözni kénytelen a végső válaszokat. Ezért az első feladat ahhoz, hogy e kérdésekre átélésen alapuló, igazán kielégítő választ kapjunk, hogy magát a keresést ne helyezzük önnön életünkön túlra! A benső megvilágosodás (Szamádhi) ösvénye nem ateizmus, de nem is morálteológia. Az Örök Igazság (Szanátana-dharma) ösvényére lépve, belül és kívül egyaránt kezdjünk el kutatni az Abszolút Igazság után. Valójában önmagunk fokról-fokra, lépésről-lépésre történő megértése a válasz és a Megvilágosodás maga; az Ég a Szívben!

E világban semmi sem oly magasztos és tiszta, mint a szent tudás (Vidjá). Ha valaki tökéletessé vált a jóga által, az idővel minden tudást megtalál az Önvalóban (Átman). Bhagavad-gítá 4.38.

 


Tartalomjegyzék

Előszó

Az Abszolút vagy Brahman nem részrehajló

 

Bevezetés

Filozófiatörténeti bevezetés - Útmutató a könyv használatához

 

Első Rész

Ardzsuna-visáda jóga

Dharma Ksetra – a kötelességek síkja

Első fejezet

Ember az anyagi lét csataterén

Második fejezet

Kihívások az Igazság keresésének útján

A Bhagavad-gítá jógikus kódrendszerének feltárása

 

Második Rész

Számkhja-jóga – az Átman (Önvaló) természete

Első fejezet

A megkülönböztető értelem jógája

Forrásolvasmány:

Patandzsáli Jóga-szútrák

 

Harmadik Rész

Karma-jóga - a cselekvés általi eggyé válás jógája

Első fejezet

Az Út, mely által az ember egyesíti véges egóját a Végtelen Önvalóval

Második fejezet

Átalakulhat a Karma az áldozat (Jagja) egy formájává?

Harmadik fejezet

A Gjána és a Karma, vagyis a tudás és a tett egymásrautaltsága

Negyedik fejezet

A vágy (Káma), mint az Átman elérésének legnagyobb ellensége

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 31. fejezet

 

Negyedik Rész

Gjána Vibhága jóga - Eggyé válás a bölcsesség által

Első fejezet

Valódi önazonosságunk felkutatása

Forrásolvasmány

Csándogja-upanisád 8. összefüggő részletek

Második fejezet

Dahára Vidjá - Az Ég a szívben

Forrásolvasmány

Mundaka-upanisád 1.1-9.

Harmadik fejezet

Az eredeti vagy Hiranjagarbha-jóga

 

Ötödik Rész

Srí Guru Gítá

Sötétségből a Fénybe - A Mester Himnusza

Forrásolvasmány

 

Hatodik Rész

Karma Szanjásza Jóga - Eggyéválás a tettekről való lemondás jógája által

Első fejezet

Hatás ellenhatás törvényei és a Karma

Második fejezet

Bhakti-jóga - Srí Krisna Avatár módszere, a tökéletes harmónia

Harmadik fejezet

A lemondás és a cselekvés jógájának szintézise

Negyedik fejezet

A hagyományos jógaiskolák; a Karma, a Gjána és a Bhakti jógák magyarázata

Forrásolvasmány

Bhagavata-purána 11.20.1-37.

 

Hetedik Rész

Dhjána-jóga - Eggyéválás a Meditáció által

Első fejezet

Kísérlet a valódi Önvaló megismerésére a Dualitás világában

Második fejezet

Gjána-vigjána jóga - Eggyéválás a tudás megvalósítása által

Forrásolvasmány

Platón Barlanghasonlat

Harmadik fejezet

Táraka brahma-jóga Az Örökkévaló Brahman jógája - a szellemi evolúció ösvénye

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 6. Ének 4. fejezet részlet

A Hamsza-guhja imák; - a Legfelsőbb benső megvalósítása

Negyedik fejezet

Rádzsa guhja jóga - Királyi titkok jógája - a közvetlen tapasztalás útja

Forrásolvasmány

Mánava Dharma-sásztra

Forrásolvasmány

Nárájana Suktam részlet a Jadzsur-védából

Ötödik Fejezet

Vibhúti-jóga - Az Isteni fenség jógája

Forrásolvasmány

Brihadáranjaka-upanisád 3.7.

Hatodik Fejezet

Visva-rupa-darsana-jóga - Az Egyetemes Lélek, a Világember kozmikus látványának jógája

Forrásolvasmány

A három titkos tanítás (Guhja) a Bhagavad-gítában

Forrásolvasmány

Brihadáranjaka-upanisád 4.4.

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 1. Ének 3. Fejezet A Purusa forma elfogadása és a Teremtés

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 6. fejezet Az Univerzum teremtése – Kozmológia

Hetedik Fejezet

Bhakti-jóga - az Odaadás Jógája

Nyolcadik Fejezet

Kapila Gítá Számkhja-upadésa

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 25. fejezet Hit és odaadás a Számkhja-jógában

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 26. fejezet Számkhja kozmológia

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 27. fejezet 1-30. Prakriti és Purusa

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 28. fejezet A nyolcfokú vagy Astánga-jóga bemutatása

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 29. fejezet A Bhakti-jóga ösvénye és az Idő természete

Forrásolvasmány

Bhágavata-purána 3. Ének 30. fejezet A Testet öltött lény szenvedése

 

Nyolcadik Rész

Prakriti Purusa viveka jóga

Első Fejezet

Lélek és Anyag megkülönböztető jógája

Forrásolvasmány

Nászadíja Szúkta Ősi Számkhja motívumok a Rig-véda 10. Mandalájának 129. himnuszából

Második Fejezet

Gunatraja-vibhága-jóga - Az anyagi természet három minőségének jógája

Forrásolvasmány

Isvara Krisna Számkhja-káriká

Harmadik fejezet

Purusottama-jóga - A Legfelsőbb Lélek jógája és a Szamszára fája

Forrásolvasmány

Siva Szútrák

 

Kilencedik Rész

Daivászura-szampad-vibhága-jóga

Első fejezet

Az isteni és az anyagi jellem megkülönböztetésének jógája

Második fejezet

Sraddhátraya-vibhága-jóga - A háromféle hit jógája

Harmadik fejezet

Moksa-jóga - A Megvilágosodás jógája

Forrásolvasmány

Katha-upanisád (részlet)

Forrásolvasmány

Mándúkja-upanisád 


Olvasson Bele!

Előszó

Az Abszolút vagy Brahman nem részlehajló

A Modern Nyugat jellemző hozzá állása a Filozófiához szemléltethető Henry Adams (1838-1918) amerikai filozófus-történész elhíresült mondásával, nevezetesen: „A Filozófia nem más, mint értelmetlen kérdések felvetése megoldhatatlan problémákról.” Ha visszatérünk az ókori görög bölcselők kifejezésére, akkor azt látjuk, hogy a Filozófia fogalma két szó, a Philo, mint szeretet és a Sophia, mint tudás összevonásából keletkezett. Vagyis a Filozófia fogalom jelentése nem más, mint a tudás szeretete!

Ez a nagyon szép megfogalmazás mégis egy kicsit távolinak tűnik, ha azon kezdünk el gondolkodni, hogy mit értünk Valódi Szeretet alatt? A Tudást is csak akkor fogadhatjuk el Teljes Tudásként, ha magába foglalja minden élő és élettelen, vagyis az Abszolút Természetét. Ám ismét zavarba jövünk, mert legalább azt meg kéne fogalmaznunk, hogy „Minek” vagy „Kinek” a természetét írja le pontosan? Nem csoda, ha a nyugati gondolkodás kiábrándult és azt mondja: „A Filozófia nem más, mint értelmetlen kérdések felvetése megoldhatatlan problémákról.” A töprengő spekulatív Nyugati Filozófus számára a szeretet túlságosan elvont, absztrakt marad. A Mindenséget leírni próbáló tudás pedig általánosító, vagyis a végső lényeget tekintve pontatlan.

Ennek az az oka, hogy bár a Nyugat fejlett értelmet, tiszta tudományos logikát alkalmaz, a Megnyilvánulásból (Sristi) csak a visszatükröződéseket (Vritti) elemzi és ismeri. Példa erre az egyébként dinamikusan fejlődő Nyugati Pszichológia, mely elsősorban másokat elemez, és a devianciákat kívánja megismerni és gyógyítani. Így azonban, kizárólag másokra figyelve magunk helyett, nem lehet teljes és érvényes választ kapni a valóban fontos kérdésekre. Nem meglepő, ha nyugaton marad a kiábrándultság, mely a rivális nélküli érzékkielégítő életcélból ered. A kiábrándultság, a boldogtalanság oka egyedül az önismeret hiány! Nem ismerjük önnön lelki-szellemi természetünket! Ha az életünk vagy életvitelünk az erények (Dharma/Tao/Jóga) útján határozatlan, egyáltalán nem tartalmazza a Megvilágosodáshoz szükséges eltökéltséget. Így személyes életfilozófiánk (vallásunk) is ilyen gyönge, határozatlan és erőtlen lesz. Igen lassú a fejlődésünk, ha mindennapi tapasztalataink, mint a gyönyör és a fájdalom (Szukham/Duhkham) élesen szembe mennek a felszíni életszemléletünkkel (filozófiánkkal).  Lényegileg a filozófiánk alapja sokkal inkább az önmagunkkal szembeni őszinteség, mint a felszíni tudás!

Kimondhatjuk, hogy a téves életvezetés vagy életstílus az, amiért a nyugati ember sokszor nélkülözni kénytelen a végső válaszokat. Ezért az első feladat ahhoz, hogy e kérdésre egy nap teljesen kielégítő választ kapjunk, az az, hogy a keresést ne helyezzük az életünkön túlra! Vagyis az erények ösvényére (Dharma) lépve, belül és kívül egyaránt kezdjünk el kutatni az Abszolút Igazság után. Mert nagyon lényeges, hogy szívből és minél előbb tegyük föl a legfontosabb kérdést: Miért vagyok éppen ilyen ember, amilyen vagyok? Vagyis önmagunk fokról-fokra, lépésről-lépésre történő megértése a válasz és a Megvilágosodás maga! Amikor egy kicsit már előrehaladtunk finomodik a kérdés, és így szól: Hogyan kellene élnem? Ha ezt a kérdést, mint filozófus fölteszem egy újfajta kiterjedt gondolkodás részese leszek, mely merőben új utakat nyit meg. Természetesen csak úgy záporoznak majd az ötletek, újabb kérdések, felvetések és az elmaradhatatlan kételyek. Bevezető gondolataink alátámasztására álljon itt néhány Bhagavad-gítá idézet:

Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a szent tudás (Vidjá). Ha valaki tökéletessé vált a jóga által, az idővel minden tudást megtalál az Önvalóban (Átman). Bhagavad-gítá 4.38.

Aki erős hittel (Sraddhá) átadja magát e tudásnak (Gjána), uralja és ellenőrzi az érzékeit, aki a Legfelsőbb Valóságra (Tat-parah) rögzíti tudatát, az eléri a megvilágosodást, s ha már szert tett rá, a Legfelsőbb Békét. Bhagavad-gítá 4.39.

Ám a kételkedő, tudatlan és hitetlen ember nem érheti el e tudatosságot. A kétkedő nem boldog sem ebben a világban, sem a magasabbakban. Bhagavad-gítá 4.40.

Míg egy napon ezt a fellángoló máskor kétkedő korszakunkat is lezárja egy megdöbbentő felismerés. Nevezetesen, hogy több személyiségből álló, önátlényegítő entitások vagyunk.  Ettől kezdődően beszélhetünk utunk vagy gyakorlati megvalósításunk és filozófiánk egységéről. De miért pont ekkor? Mert végre mindent egységesíteni akarunk, vagyis kezdünk harmóniába jönni önmagunkkal! Sőt innen tovább haladva, mindenek forrásával, magával a Brahmannal vagy Abszolúttal. Ez az a kiegyensúlyozott állapot, ahol már jogunk van a (látszólag) magunkon túleső, nálunk hatalmasabb Valóság, a Brahman felöl tudakozódni. Ez az a pont ahol filozófiánk vagy tudásunk kellő mélységet és gyakorlatiasságot ér el, mert folyamatos önelemzésen, önvizsgálaton (Átma-niksépa) alapul. Ehhez a hiteles hozzáálláshoz igazodik a Bhagavad-gítá és a Vedánta filozófiája, mert közös nevezőre hozza a szemlélőt és a szemléltet, az Embert és az Abszolútat, a Keresőt és az Istent.  Ez a valódi harmónia útja. A legősibb indiai gondolkodók által alapított Vedánta Iskola szerint a filozófiát mindössze néhány, ám annál megkerülhetetlenebb kérdés reprezentálja, úgymint: Mi az élet célja (Szvadharma)? Van-e Isten (Isvara), vagy létezik-e Abszolút (Brahman)? Rendelkezünk szabad akarattal, vagy a végzet (Karma) uralkodik felettünk? Mi az, ami ily roppant erővel fogva tart bennünket, s amit a Bhagavad-gítá így fogalmaz meg:

A Magasztos Úr válaszolt: Csupán a vágy (Káma) és a harag (Krodha), ó Ardzsuna, mely a szenvedély (Radzso-guna) kötőerejéből születik, mindent felemészt, végtelenül bűnös, s a világ legnagyobb ellensége. Bhagavad-gítá 3.37.

A Vedánta Iskola e kérdéseket, s a válaszok intenzív keresést annyira fontosnak tartja (sőt ezt tartja egyedül értelmesnek), hogy a következő üzenettel indítja a tanítást: Atháto brahma-dzsigjásza - „Itt az ideje, hogy tudakozódjunk a Brahman felöl”. Mindaddig, amíg az ember nem érdeklődik az Abszolút Természete felöl, élete teljes kudarcnak számít. Szemben a nyugati szkepticizmussal és időnkénti cinizmussal, a Vedánta ismerői szerint az emberi lét akkor kezdődik el, amikor elménkben felébred ez a belső tűz, az intenzív igazságkeresés. De mit tudhatunk az Abszolút Tökéletességről, a Brahmanról?

 Az Abszolút Igazság tökéletes és teljes, és mivel teljesen tökéletes, minden kiáradása, például ez az érzékelhető világ is tökéletesen, teljes egészként van felszerelve. Bármit hoz létre a teljes egész, az szintén teljes lesz magában. Ő a teljes egész, ezért annak ellenére, hogy számtalan teljes egység árad ki belőle, megőrzi teljes egyensúlyát. Isopanisad Invokáció

Kezdetben mégis biztonságos távolságot kell tartanunk spontán benyomásaink, intuitív élményeink, filozófiai műveltségünk és a mindennapi életünk dolgai között. Ez ellentmondásosnak látszik, hiszen gyanítható, hogy a végső cél éppen a felsoroltak harmóniában megvalósuló egyesítése kellene, hogy legyen. Ez így is van, mégis fejlődésünk érdekében mindhárom dologgal szemben a lehető leggyorsabban vegyük fel a tanú-tudatállapotot (Száksin). És ezzel meg is érkeztünk az Önvaló (Átman) és az Abszolút (Brahman) pszichikus lényegéhez, mely a Szemtanú Állapot az embernek (Nara) nevezett Mikro és Egyetemes Embernek (Visva-nara / Visva-rúpa) nevezett Makrokozmoszban. Száksin a Szemtanú Önvaló, az intuitív tudatfunkció, mely a meditáció ösvényére mutat. A Dvaita-vedánta és a Bhagavad-gítá egybehangzó véleménye szerint, ez a szemtanú tudatosság, ez a közvetlen megértés (Pratjaksa) vagy érzékelés tudatfunkciója.

Ez a tudás a bölcsesség királya (Rádzsa-vidjá), királyi titok és a legfelsőbb szentség, mivel megvalósítása közvetlen (Pratjaksa) tapasztalatot (Avagama) nyújt, ez a Dharma tökéletessége, nagyon könnyen, örömmel végezhető és örökkévaló. Bhagavad-gítá 9.2.

A Jóga vagy a Vedánta királyi útján már nincs helye a vakhitnek, itt már nem különféle vallások buzgó térítéseiről van szó, hanem a közvetlen (Pratjaksa) észlelésről (Avagama), Lélek és Isten élményről. A különféle vallások és morálteológiák csupán a felkészülés, az erőgyűjtés állomásai, a Végső Önvalóba (Átman-Paramátman) lépés megvalósítása előtt. Innentől nem hihetünk csak úgy dogmatikusan, és nem kérdezhetünk többé a benső válasz reménye nélkül! Aki ezen az ösvényen jár, maga éli át az Igazságot, és nem valami halál utáni mennyországban, hanem itt, még ebben az életben (Dzsívanmukta). Izgalmas, benső tapasztalatokban bővelkedő, személyes kutatást kívánunk a Kedves Olvasónak!