kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Szvámi Ráma

Holisztikus egészség egy jógi szemével

Gyakorlati útmutató a tökéletes egészséghez

Szinopszis

Amíg a tudatosság a test fogságában marad, az ember nem érhet el magasabb szinteket. Mert ameddig valaki csak a fizikai testével azonosul, bizony sok problémával kell szembenéznie. Gyakran akkor kezdünk több figyelmet fordítani a testre, mikor megbetegszik. Ha testünk fájdalmat érez, képtelenek vagyunk úgy kommunikálni másokkal, ahogy szeretnénk, már csak a fájdalomra fókuszálunk. Ahelyett, hogy tudatosak lennénk arról, valami fájdalmunk van. Szeretteink csupán azzal vigasztalhatnak, ha elterelik róla a figyelmünket. A külső anyagi természet és a belső szellemi tudatosság központ nagylelkűségének köszönhetően tartós  egészségben és harmóniában élhetnénk. Ám mesterséges testi és mentális akadályok építésével elvesztettük a közvetlen kapcsolatot ezekkel az erőkkel. Ha a jóga ősi módszereivel újra teljes figyelmet fordítunk létezésünkre, tudatos irányítói leszünk tetteinknek és érzelmeinknek. Észre fogjuk venni, hogy az egészség mentális aspektusa fontosabb, mint a fizikai. Végül megtapasztaljuk a bennünk lévő tudatosság középpontját, s ezt a különleges szintet hívjuk spirituális egészségnek. Ez egyszerre jelenti a létezés és a harmónia művészetének megvalósítását. 


Tartalomjegyzék

Dr. Sukámal Saha előszava

1. fejezet
Mi is az a holisztikus egészség?

 
2. fejezet
Megtisztulás
 
3. fejezet
Táplálkozás
 
4. fejezet
Testmozgás
 
5. fejezet
Lecsendesedés
 
6. fejezet
Érzelmek
 
7. fejezet
Önképzés
 
A szerzőről


Olvasson Bele!

A szenvedés, amely kínozza az elmét vagy a testet, nem vesz tudomást az okról, míg a boldogságnak tiszta, tudományos magyarázata van. -  Csaraka

Előszó

Akkortájt, amikor befejeztem a ráksebészeti tanulmányaimat 1989-ben, hallottam, hogy Szvámí Ráma előadást tart a légzésről és a meditációs gyakorlatokról, valamint az egészségre gyakorolt hatásukról. Később, amikor megismertem, mint tanárt és spirituális tanítót, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a tanításai nem csupán praktikusak, de közvetlen tapasztalatokon alapulnak. Szvámí Ráma egyike volt azon ritka mestereknek, akik a kiváló keleti bölcsek soraiból kerültek ki, és akik közvetlen tudásra tettek szert. Tanítása szerint az egészséghez vezető út a holisztikus megközelítésen át vezet, egy olyan hozzáálláson múlik, mely az egész lényt – a testet, a szellemet és a lelket – cselekvésre készteti. Egyik állandó témája mind előadásaiban, mind beszélgetései során az volt, hogy a holisztikus egészség alapjai életcélunk megértésében, valamint annak elérésében rejlik. Szvámí Ráma gyakran elmondta, hogy a saját egészségünk eléréséhez szükséges erő bennünk van, és ha készen állunk egy szisztematikus rendszer követésére, képesek leszünk elérni a tökéletes egészségi állapotot.

Az elmúlt fél évszázad óriási tudományos és technológiai változásai ellenére az elégedetlenségből, félelemből, stresszből és boldogtalanságból fakadó betegségek óriási járvánnyá alakultak. Csak a közelmúltban kezdett el a hagyományos orvostudomány, a betegségek forrásainak kutatása céljából a fizikai létezés mögé nézni. Kezdjük lassan megérteni, hogy nem remélhetünk ragyogó egészséget, míg nem tanuljuk meg kezelni az elménk, a szellemünk és a testünk jólétét. Ezt a könyvet Szvámí Ráma 1978-ban írta, amikor a holisztikus egészségről szóló elképzelés szinte teljesen ismeretlen volt, de biztosan állítja, hogy mindannyian rendelkezünk azzal a belső erővel, mellyel itt és most egészségesek és boldogak lehetünk. Az egyik előadásán igen meggyőző hangon a következőt mondta:

- Tudom, hogy megvan az az erő bennünk, amivel az ételt méreggé tudjuk változtatni, és ahhoz is van erőnk, hogy az ételből nektárt varázsoljunk.

Biztos volt benne, hogy ha felelősségteljesen állunk saját egészségünkhöz és a gyógyításhoz, olyan változtatásokat fogunk véghezvinni, amik megerősítik a mentális, érzelmi és spirituális növekedésünket, illetve biztosítják folyamatos fizikai egészségünket.

Minden döntés közül a legfontosabb a pozitív mentális szemléletmód. Ahogy Szvámí Ráma gyakran mondta, „a hozzáállás a legfontosabb tényező az egészség megteremtésében”. Onkológusként újra és újra megtapasztaltam ennek az igazságát. Számos alkalommal megfigyeltem két beteget, akik ugyanazzal a rákos betegséggel küzdöttek, ugyanazt a sikeres beavatkozást és kezelést kapták, mégis teljesen eltérő eredmények születtek. Miért? Azok a páciensek, akik folyamatosan félnek attól, hogy a betegség újra kiújul, akik depressziósak és idegesek, akik negatívan közelítik meg az életet, gyakrabban esnek vissza, ennek következményeképp rövidebb ideig is élnek, mint azok, akik pozitívak és jókedvűen állnak a dolgokhoz.

Élénken bennem él a Szvámí következő állítása is:

- Fontosabb, hogy a haláltól való félelemtől szabaduljunk meg, minthogy meneküljünk a halál elől. A haláltól való félelem sokkal fájdalmasabb, mint maga a halál.

Nem kérdés, hogy a sugárkezelés és a kemoterápia negatív hatásai gyakran komolyabbak azoknál, akik negatív érzelmekkel vannak körülvéve, különös tekintettel a haláltól való szüntelen félelemre. A valódi gyógyulás lehetetlen egy olyan környezetben, amely negatív energiákkal van feltöltve.

Betegség vagy halál? A döntés sokszor csak rajtunk áll. Ez a kiskönyv útmutatóként szolgál a test, az elme és a szellem egészségének eléréséhez, felbecsülhetetlen mindazok számára, akik eltökélték, hogy kezükbe veszik saját egészségük irányítását. Egyszerű, rendszerezett diétát, gyakorlatokat, tudatos légzéstechnikát, az érzelmek, a kapcsolatok, a meditáció és egyéb spirituális praktikák pozitív felhasználását kínálja, ami szükséges a sugárzó egészséghez. Inspirációs és gyakorlati forrás azoknak, akik őszintén elhatározták, hogy több tudatosságot, egészséget, célt és örömet visznek mindennapi életükbe, melyet kiterjeszthetnek az őket körülvevő világra is.

Dr. Sukámal Saha
1999 júliusa

 

1.fejezet

Mi is az a holisztikus egészség?

A modern civilizációnk igényt tart arra, hogy produktív, kreatív és leleményes legyen – de száz évvel ezelőtt közel sem volt annyiféle betegség, ahány manapság létezik. Minden nap egyre több betegség üti fel a fejét. Bár életben vagyunk, a többségünk mégis csupán a fizikai lét művészetét éli meg. Nagyon kevesen részesítjük előnyben helyette az élet művészetének technikáját. Ennek az az oka, hogy az élet mára nagyon mesterségessé vált. Az emberek sosem állnak meg, elgondolkozva azon, vajon miért mentek ennyire messzire, miért tagadták meg természetes forrásaikat és miért szintetikus eszközöktől teszik függővé magukat. A mesterséges eszközök általi élet fokozatosan csökkenti a természetes ellenálló képességet, és ettől a megszállottságtól szenved az ember egyre jobban és jobban. Szinte már úgy tűnik, az egész élet abból áll, hogy az ember próbál megszabadulni az önmaga által alkotott szenvedésektől. Létezik-e bármi felsőbbrendű dolog, mint a szabadság, ami segíthet megszabadulni ezektől a betegségektől?

Nincs semmiféle ellenszer az orvoslásban az efféle, ember alkotta problémákra, kivéve azt a tudatosságot, miszerint az egyén az, aki létrehozza magának ezeket a gyötrelmeket, és ő is az egyetlen, aki megtanulhatja megelőzni azokat. A külső természet és a belső tudatosság központ nagylelkűségének köszönhetően egészségben és harmóniában élhetnénk – de a külső és belső akadályok építésével elvesztettük a közvetlen kapcsolatot ezekkel az erőkkel. Minden emberi lény rendelkezik a belső erővel és képességgel ahhoz, hogy teljesen egészséges legyen, de a mai világban a szociális és gazdasági nyomás miatt az ember elfelejtette, hogy minden, ami mélyen belül történik, megjelenik a fizikai és a mentális szinteken is. Meg kell értenünk belső potenciánkat és forrásainkat, meg kell tanulnunk úgy használni őket, hogy tökéletes egészséget biztosíthassanak számunkra.

Ha odafigyelünk fizikai létezésünkre, tudatában leszünk az összes tettünknek, érzelmünknek és érzésünknek, amiket a tudatos és tudatalatti elménk irányít. Végül észre fogjuk venni, hogy az egészség mentális aspektusa sokkal fontosabb, mint a fizikai, így annak spirituális megvilágítása ezeknél is jelentősebb. Mikor elkezdünk figyelni lényünk különböző területeire, és megtanuljuk túllépni ezek határait, a létezés legfinomabb szintje kerül felszínre. Végső eredményeképp megtapasztaljuk a bennünk lévő tudatosság középpontját, mely eltérő szinteken fog kiáramlani. Ezt a különleges szintet hívjuk spirituális egészségnek. Azok számára, akik értik, ez jelenti a létezés és az élet művészetének gyakorlását. És azok, akik folyamatosan ennek a központnak a tudatában maradnak, az élet minden ajándékát élvezni fogják.

Elődeink tudták, hogy az ember különféle szinteken szenved: a fizikai, a mentális és a spirituális szinten egyaránt. Sok kutatást végeztek, és ha a modern ember tudná, hogyan kell módosítani és alkalmazni ezeket a tanulmányokat, nem lenne olyan egészségtelen és bizonytalan, mint ma. Az upanisádok[1] azt állítják, hogy ha valaki birtokában van az avidjának (evilági, mulandó tudás) és a vidjának (spirituális tudás), örökké boldog marad, könnyen túllép az érzéki csalódásokon, valamint felszabadul. Elődeink hangsúlyozták a holisztikus egészség szükségességét, mely azt jelenti, hogy megértjük az egész emberi létezést. Ez a tudás ugyanolyan ősi, mint az emberi élet. Csupán néhány olyan szöveg maradt fenn, ami leírja a fizikai, mentális és spirituális egészség eléréséhez elengedhetetlen lépéseket, melyeket csak kevés kiváló jógi és tudós értett meg. Nekem megtanítottak pár ilyen kéziratot, így most szeretném továbbadni ezt a tudást.

Ha valaki egészségügyi ismereteket tanul, megismeri a biológiai, fiziológiai, pszichológiai és a filozofikus összetevőket vagy koncepciókat – de én egy teljesen eltérő elgondolást szeretnék elmagyarázni. Szeretném elmondani a holisztikus egészség fogalmát, ami mindezt magába foglalja, de a jóga szemszögéből. Olyan egészségügyi praktikákat szeretnék megtanítani, melyeket évszázadokon keresztül tanítottak a Himalájában, és amelyek néhány nagyon egyszerű támpontot adnak, amik segítenek elérni a jó és egészséges életet. Eközben megvizsgálom az egészséget a fizikai, a mentális és a spirituális szinteken is.

A jóga egészséghez való hozzáállása rendkívül egyszerű, logikus és praktikus. Nagy hangsúlyt fektet ajuktáháraviháraszja[2] – táplálkozás és életvitel – szavakra. Ha megismerjük a saját teljesítőképességünket, és megtanuljuk irányítani étkezési szokásainkat, külső tevékenységeinket, illetve képesek vagyunk folyamatokban gondolkozni, lehetőségünk nyílik uralni életünket és egészségesnek maradni. Ez nem azt jelenti, hogy bármi természetelleneset vagy lehetetlent kellene tenni; nincs szükség megszorításokra, de az ezekben a leckékben átadott információkkal eldöntheti, hogy mi a legfontosabb, és bármilyen változást megvalósíthat a saját képességeinek megfelelően.

Az ősi iratokban részletezett jógagyakorlatok nem kizárólag fizikai jellegűek, hanem mentálisak és spirituálisak is, hiszen a jóga az önerő, az önvizsgálat és az öntudatosság tudománya. Ez egy évezredek alatt tökéletesre fejlesztett tudományág. A jógatechnikák működnek, sok ember által kipróbáltak és bizonyítottak. Őszintén mondhatom, ennek egyszerű szabályait követve sikereket fog elérni. Ahogy gyakorolni fogja őket, látni és érezni fogja a saját mindennapi erőfeszítésein keresztül, hogy mennyi mindent ért már el.

Azokat az ősi kézikönyveket, amelyek megmagyarázzák az élet tudományát és megvitatják az élettartam kiterjesztésének technikáit, ájurvédikus orvostudománynak nevezik. Az ájur szó „kort”, a véda pedig „valaminek a tudományát” jelenti, az ájurvédikus orvoslás eredetileg az öregedési folyamat irányítását foglalja magában. Sokszor hallottam emberektől, hogy nagyon intelligensnek tartják magukat – de mi történik az intelligenciájukkal, miután elérik a hetven éves kort? A mai társadalmunkban a hetven vagy nyolcvan feletti emberek idősek otthonába kerülnek. Az elmélet szerint mivel nem kommunikálnak megfelelően, nem is tudják megfelelően ellátni magukat, ezért haszontalanok és csak terhet jelentenek mások számára. A modern ember már idős kora előtt elveszíti az intelligenciáját – de az öregek tulajdonképpen bölcsebbek és a leginkább fogékonyak a tanításra, mivel sokkal tapasztaltabbak másoknál. Az ősi időkben az emberek nem veszítették el intelligenciájukat megöregedésükkor, sőt, ellenkezőleg: minél idősebbek, annál bölcsebbek lettek. Több mindent értettek, mert többet tudtak az élet erejéről. Ezt a tudást már nem birtokoljuk.

Sok modern tudós mondja, hogy az ősiek tudatlanok voltak, de én nem értek velük egyet. Az őseink sokkal többet tudtak az életről. Mi több, a tudományuk nagyon is kifinomult volt. Műtéti beavatkozásokat például már több száz évvel ezelőtt is sikeresen hajtottak végre indiai orvosok, a kínaiak pedig évszázadokkal Edward Jenner „forradalmi” felfedezése előtt ismerték a védőoltás elvét.

Eme képességek ellenére is az ősök nem hagyták figyelmen kívül a megelőzés fontosságát. Az ősi írások fő hangsúlya a holisztikus megközelítésben rejlik. A diétát és a megfelelő méregtelenítést emelték ki. A helyes légzést és az önkontrollt tanították, a klíma hatásait gondosan figyelemmel követték. A terápiáikat az egyén igényeire és szervezetére szabták. Mert az ősi orvoslás inkább a prevencióra, mint a „gyógyszerezésre” fekteti a hangsúlyt, a modern tudomány csak manapság kezdte ezeket vizsgálni.

Sajnos a legtöbb mai kutató még mindig a helyettesítésben hisz, nem a megelőzésben. Inkább költenek súlyos dollármilliókat a rákkutatásra vagy arra, hogy sikeresen tudjanak egy beteg szívet egy majoméval pótolni, minthogy megértsék az egészség és a jólét törvényeit. Nincsenek tisztában azzal, hogy a preventív gyógyszer a legmegfelelőbb, a legkönnyebb és a legkifizetődőbb megközelítés. A megbetegedés és a betegségtől való megszabadulás ugyanolyan fájdalmas tapasztalás, mint az idő- és energiapocsékolás. Megtanulhatunk úgy vigyázni a testünkre, hogy az ne a folyamatos fájdalom és gyötrelem forrása legyen. Fejleszthetjük és gyakorolhatjuk azokat a képességeket, amelyek biztosítják az egészséget ahelyett, hogy az állandóvá vált betegségek áldozatának érezzük magunkat.

Két módja van ennek – a külső és a belső. Legtöbben külső forrásoktól tesszük függővé az egészségünket, de a fizikai egészség sokkal többet jelent annál, minthogy pusztán óriási izmokat növesztünk vagy megfelelő ételeket eszünk, esetleg szupererős vitaminokat és ásványi anyagokat szedünk. Ha csak azt tanuljuk meg, hogyan lehetünk erősebbek, de nem ismerjük fel mentális kapacitásunkat, akkor mindig ennek a mentális akaraterőnek és belső erőnek a hiányában fogunk szenvedni, valamint örökké gyáván és bizonytalanságban fogunk élni. A félelem, a fájdalom és a szenvedés továbbra is megmarad, ezért különösen fontos, hogy tudatában legyünk a belső körülményeknek, hogy ne függjünk kizárólag a külső környezettől; tudnunk kell, hogy a belső tartalom és a mentális elégedettség az egészséghez vezető igazi kulcs.

Eljött az idő, hogy felfedezzük, az ember nemcsak testből áll: lélegző és gondolkodó lény; olyan egyén, aki komplex érzelmekből, vágyakból és kívánságokból tevődik össze. Ha valaki akár éveket fordít arra, hogy tanulja a táplálkozástudományt és a pszichológiát, vagy kijárja az orvosi iskolát, a megszerzett tudás egyrészt nem teljesen kielégítő, másrészt egyáltalán nem hasznos a tökéletes egészségi állapot fenntartása szempontjából. Ennek az az oka, hogy a tudás csak a testről szól, ami materiális, de ez nem minden. A test csak kívülről fedi az elmét, az elme pedig kívülről takarja a belső tudatosság központját. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a test egy eszköz, nem a teljes én. A test a legerősebb eszköz, a mindennapi élet játszásához szükséges hangszer, melyen keresztül az ember sok mindent megtanulhat. Tehát még mindig nagyon fontos és elengedhetetlen, ezért kell különösen odafigyelnünk rá.

A test segítségével az ember elrepülhet a Holdig – de nem hatolhat a saját tudatosságának legmélyebb rejtekeibe. Amíg a tudatosság a test fogságában marad, az ember nem érhet el magasabb szinteket. Amíg valaki csak a testével azonosul, addig sok problémával és akadállyal kell szembenéznie. Miután a test átalakult hasznos eszközzé, csak akkor válhat a jó kifejezés és a másokkal való kommunikáció kellékévé. Gyakran akkor kezdünk nagyobb figyelmet fordítani a test iránt, mikor megbetegszik, amikor nem tudunk úgy kommunikálni másokkal, ahogy szeretnénk. Mikor a testünk fájdalmat érez, minden, amit tehetünk, hogy a fájdalomra fókuszálunk. Ahelyett, hogy arra a tudásra tennénk szert, hogy fájdalmunk van. Senki mással nem osztozhatunk ebben a fájdalomban, még azokkal sem, akikkel megosztjuk az örömeinket. Nem számít, hogy mások mennyire szeretnek minket, nem tudják átérezni a fájdalmunkat; csupán azzal vigasztalhatnak, hogy elterelik a figyelmünket róla.

Az élet kapcsolatokból áll, és kommunikáció nélkül az élet és a kapcsolatok egyaránt szétmorzsolódnak. Egészséges elme nélkül lehetetlen jó testet birtokolni, ami a kommunikáció remek eszközeként szolgálhat. Még a mai sportolók is tisztában vannak azzal, hogy a józanész nélkül nehéz ép testet fenntartani. A másokkal való kapcsolatteremtés egészséges testet és becsületes elmét követel. Az egészségtelen test csak a fizikai szinten tartja karban a mentális képességeket, de néhányan mégis csak a testet veszik figyelembe. A fájdalom magában foglalja az önzést: ugyanis képtelenség mással törődni, mikor valaki folyamatosan fájdalmat érez. Minden emberi lény rendelkezik valamivel, amit másoknak tud ajánlani – és ha képtelenek vagyunk felajánlani szolgálatainkat a fájdalom miatt, egészségtelenek vagyunk. A fájdalom megszüntetéséhez az élet olyan dimenziójára kell bukkannunk, ami a túlmutat a testen.

Mikor elkezdjük elemezni önmagunkat, kezdjük megérteni valódi lényünket, így azt is megtudjuk, hogy nemcsak a test létezik. Olyan régóta élünk ebben a testben, és olyan sokszor hallottuk, hogy test vagyunk, hogy végül ezzel azonosítottuk magunkat. Ez a hiedelem annyira erős, hogy nem számít, mennyit olvasunk vagy tanulunk, nem számít, hogy valaki teljesen eltérő elméletet tanít, az egész tudatosságunk újra csak a testhez tér vissza.

A test tulajdonképpen nem több mint egy repülőtér, ahol a belső lénynek nevezett repülő landol. Álljon meg egy pillanatra az olvasással, próbáljon meg felállni a fotelből. Figyeljen nagyon. Hamarosan észre fogja venni, hogy nem a test áll fel, hanem valami, ami belül rendeli el a parancsot, hogy a csontok engedelmeskedjenek. A test egy eszköz, ami teljesíti az utasításokat.

Mikor alaposan megvizsgáljuk magunkat, ráébredünk, hogy van egy középpont belül, ami rendelkezik azzal az erővel, melynek a segítségével szilárdan állhatunk, nyugodtan ülhetünk, mozoghatunk vagy várhatunk. Ez a középpont válhat a legnagyobb szövetségesünkké vagy a legveszélyesebb ellenséggé; ez az egészség vagy a betegség forrása.

A hozzáállás a legfontosabb tényező az egészség megértésében. Valójában sok ember egészségtelen, szomorú és szerencsétlen akar lenni. Egyre jobban és jobban fejlesztik ezt a tendenciát addig, amíg nem lesz egészen a részük ez a személyiség. Majd később gyámoltalanokká válnak, és nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy ők maguk a felelősek saját egészségi állapotukért. Elengedhetetlen, hogy az emberek rájöjjenek arra a tényezőre, hogy az egészség megőrzése nem pusztán egy jód diétán, vitaminok szedésén és megfelelő fizikai gyakorlatok végzésén múlik. Ezeknél sokkal lényegesebb az elme egészségének óvása.

Akármi történhet, a jó mentális egészséget nem lehet megzavarni. Manapság sokan elmondják, hogy sok időt töltenek evéssel, alvással, beszélgetéssel illetve az egyéb feladataik elvégzésével, így az élet rövid ahhoz, hogy az emberi lét céljával is törődjenek. Minél többet meg akarnak tudni az előző életekről, hogy megértsék a múlttal való kapcsolatukat. Természetes emberi folyamat elgondolkozni a múltbéli tapasztalatokon. Az is természetes, hogy elképzeljük, a jövő mit tartogathat számunkra. De ha valaki túlságosan sok időt fordít arra, hogy a múlton töpreng vagy aggódik a jövő miatt, soha nem tanul meg itt és most lenni. Nem tudja megérteni; nem tudja megélni; és senki nem tudja megtanítani neki, hogy milyen itt és most lenni. Az a pillanat, mikor a jelenre gondol nincs többé ott: senki nem tud egyszerre a „moston” gondolkozni és a „mostban” élni.

De ha egyszer megértjük, hogy mit jelent a „most”, kiszabadulunk a múlt és a jövő fogságából, és megtanulunk a jelenben élni. Akik a jelenben élnek és van életcéljuk, nem ismerik a szomorúságot és nem ingadoznak a hangulatok között.

Háromféle embert különböztetünk meg aszerint, hogy miképpen éljük meg az élet folyamatát: az időorientáltat, a célorientáltat és a szándék-orientáltat.

Az időorientált emberek úgy mozognak a világban, hogy nem értik meg a mozgás okát. Nincs tiszta elképzelésük a jövőről. Azzal töltik az életüket, hogy elképzelnek valamilyen idillikus jövőbeli képet vagy elemzik a múlt diadalait és sérelmeit. Hiányt szenvednek fegyelemből és szándékból. Mivel folyamatosan abban élnek, hogy a dolgok miként történtek vagy történhetnek, elfelejtik értékelni a dolgokat úgy, ahogy éppen vannak és ezért örökké elégedetlenek. Az ilyen embereknek nagyon nehéz egészségesnek maradni, és megtalálni a sikert.

A második embertípus a célorientált. Bizonyos szintig fizikailag és mentálisan fegyelmezik magukat, a körülményekhez alkalmazkodva végzik el a feladataikat, de korlátozott marad az elképzelésük. A céljaik olyan anyagi javak megszerzéséhez kötődik, mint „lesz egy házam, egy feleségem, egy autóm, egy állásom és egyéb kényelmi eszközök”. A magasabb szándék hiányában az életük csak az evilági célok elérésére korlátozódik. Úgy vélik, hogy ezek a javak kielégítik őket és teljesítik az életcéljukat – de miután megszerezték őket, elveszettnek érzik magukat, mert nem tudják, miért szerezték meg ezeket.

A harmadik kategória azon kevés egyénekből áll, akik a szándék-orientált emberek: akármit gondolnak, beszélnek és tesznek, teljes mértékben megfelelnek az életben kitűzött céljukkal. Irányítják a szokásaikat és tudják, hogy a fizikai és a mentális egészség nem két eltérő dolog, hanem olyan elválaszthatatlan egységek, amik nélkülözhetetlenek a holisztikus egészség fenntartásához. Számukra a fizikai és a mentális egészség megőrzése olyan, mint vigyázni két finom eszközre, amiket az életcél megvalósításához használnak. De azok a pluszok, amelyeket ehhez a szándékhoz csatolnak – a boldogság, a tökéletesség, az egészség, egyfajta nyugalmi állapot, anirvána, a szamádhi és az istenség –, mind immateriális. A harmadik fajtához kevés ember tartozik, de ők minden tekintetben egészségesek.

Egyértelmű, hogy a holisztikus egészség alapja az élet szándékának megértésében, és annak elérésében nyugszik. Számos kérdés van, amire az ember meg akarja találni a választ. De csak amikor betegek, vagy ha nincs meg minden a kellemes hétköznapi élethez, esetleg személyes tragédia éri őket, akkor teszik fel a következő kérdéseket: „miért vagyok itt?”, „mi az életem célja?”, „honnan jöttem?”, „hová tartok?”. Ezek nem kulturális kérdések, de nem is szociálisak vagy gazdasági eredetűek. Ezek olyan belülről érkező kérdések, melyek minden emberben megfogannak, és akkor jönnek elő, mikor saját életüket kezdik megvizsgálni. Előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie ezekkel a kérdésekkel. A válaszok nélkül a fizikai egészség vagy a mentális nyugalom nem fogja az élet szándékát beteljesíteni. Az üresség, az elégedetlenség érzése örökre meg fog maradni.

Például, a boldogság ösvényén rengeteg kísérlet után is gyakran úgy érzik a szerelmes párok, hogy még mindig boldogtalanok. Bár együtt élnek, szeretik egymást, őszinték és becsületesek, megteszik a dolgaikat, egyáltalán nem elégedettek. Nem tudják, hogy miért boldogtalanok, mert nem ismerik életük célját. Nagyon fontos, hogy felismerjék boldogtalanságuk forrását, így a tudatalatti elméjük nem kreál problémákat, képes szabad maradni.

Ha tudjuk, hogy honnan és milyen célból érkeztünk, ha nem félünk a haláltól, csak akkor élvezhetjük az életet minden idegszálunkkal. Az emberek általában nem képesek megélni az örömöket, mert sokkal jobban törődnek a félelmeikkel. Azon aggódnak, hogy „mi fog történni, ha ezt a dolgot elveszik tőlem? Mi lesz, ha valamelyikünk meghal? Mi lesz, ha valaki hirtelen felbukkan? A félelem a legnagyobb ellenségünk, és ha engedjük, hogy óriási méreteket öltsön, még jobban fenyegetni fogja az önvédelmünk érzését. Ha megadjuk magunkat a félelemnek, olyan, mintha öngyilkosságot követnénk el. De míg az ember létezik, a félelem is mindig megmarad, örökre lesz valami, ami nem engedi, hogy élvezhessük az élet szép dolgait. Csak akkor tudunk örömmel mindent átélni, ha elérjük azt az állapotot, melyben mentesek vagyunk minden félelemtől.

Nem az érzelmi vagy a tudatlan bátorságról beszélek. (Példaként említeném, hogy egyszer láttam, amint egy dühödt bika vágtat a közelgő vonat felé, hogy megtámadja azt, ezzel megölve magát.) Egy olyan fajta bátorságra gondolok, amit úgy érhetünk el, ha megértjük az életet, a mentális koncepciókat és viselkedési módokat. Az ember tökéletesen fel van szerelve az összes szükséges eszközzel, amik hozzásegíthetnek ehhez a félelem nélküli állapothoz, és a boldogság, a bölcsesség, a felvilágosodás csak ebben az állapotban érhető el. Máskülönben a boldogság nem más, mint egy szó, amit le tudunk helyesen írni, de valójában nem értjük a jelentését, amíg nem vagyunk képesek megszabadulni minden aggályunktól.

Ennek a megértéséhez el kell sajátítani egy praktikus életfilozófiát. Ez annak a pillanatnak az elérkezésével indul, mikor rájövünk, hogy eddig hiányzott az életünkből. Buddha egy nagyon könnyen megvalósítható életfelfogást fejlesztett ki. Azt mondta, hogy négy nemes igazság létezik, melyeket, ha valaki magáénak tudhat, az emberi lét egész filozófiáját megérti. Buddha szerint először is el kell fogadni, hogy létezik az életben szenvedés. Nem szabad figyelmen kívül hagyni; inkább elemezze és értse meg őket. Másodszor, azt mondja, hogy a szenvedésnek oka van. Harmadszor, van mód ennek az oknak a felszámolására. És negyedszer, úgy véli, hogy van olyan állapot, ami mentes minden szenvedéstől. De egészen addig, amíg az emberi elme fájdalmon és szenvedésen megy keresztül, sosem veszi észre az igazságot. Ezért Buddha azt tanítja, hogy ha megtanulunk szembenézni az élet nyomorúságaival és áldozat helyett tanúk leszünk, képesek leszünk élvezni az életet.

Nincs az életnél magasabb rendű. A világon a legjobb élvezet az élet, de nem az élet tárgyai által okozott örömök. Sokat aggódunk a világ és egyéb dolgok miatt, de nem annyira vagyunk tisztában azzal, hogy mi történik benne. Tudnunk kellene, hogy létezik a szenvedés, ami a fájdalommal karöltve jár, és félünk ettől a szenvedéstől. Ha nem vagyunk képesek elfogadni ezt az ellentétet, kifejlesztünk egy védekező mechanizmust. De ha az élet megfigyelőivé válunk, ennek a szenvedésnek az elfogadása lehetségessé válik. A probléma akkor kezdődik, mikor nem fogadjuk el a fájdalmat, a szenvedést, a gondokat, a konfliktusokat vagy bármilyen kényelmetlenséget. Meg kellene tanulnunk elfogadni és kezelni ezeket a dolgokat.

Minden ősi írás és a világ kiváló személyiségei azt tanítják, hogy miként érhető el a kiegyensúlyozott és nyugodt elme szellemisége. Miért nem lehetséges elérni a megértésnek eme szintjét? Ha valaki megcsinált valamit a múltban, ma is és később is megteheti. De szükséges szisztematizálni ezt a tudást. Először is meg kell érteni, majd alkalmazni kell azokat a technikákat, amik segítenek elérni a tökéletes egészségi állapotot.

Sajnos az olyan jelenkori egészségügyi és terapeuta modellek, mint a modern pszichoterápia, hiányt szenvednek bizonyos gyógyítási elvekben, melyek az egész emberi testtel foglalkoznak. A holisztikus megközelítés lehet oktatási jellegű, ami olyan módszereket tanít, amelyek fejlesztik a saját fizikai és érzelmi állapotunkat is. A holisztikus terápia lehet egyénre szabott, egy minden részletre kiterjedő programmal kiegészítve, ami kitágíthatja a tudatosságot és olyan erővel ruházhat fel, ami segít megakadályozni a régi szokásokhoz való visszatérést.

Ezeket a képességeket önállóan is el lehet sajátítani és gyakorolni. Nem szükséges a motivációért terapeutától függeni, ennek belülről kell fakadnia. Amint tökéletesítjük az önvizsgálat, az önelemzés, az önkontroll és az öntudatosság metódusait, egyre függetlenebbé válunk és könnyebben fogjuk tudni kezelni a mindennapi problémákat. Ami ennél is fontosabb, megtanuljuk átalakítani a belső személyiségünket, ez pedig a fájdalomtól és szenvedéstől totálisan mentes állapothoz fog vezetni.

Hogyan is kell eljutni erre az egészségi szintre? Első lépésként meg kell tanulni elfogadni azt, ami boldogtalanná tesz, csak ebben az esetben tudunk pozitív szemléletmódot kialakítani. A személyiség azon aspektusainak elfogadása, melyek boldogtalanságot okoznak, azt eredményezi, hogy megértjük a szenvedés forrásait. Ez pedig csak azután történhet, ha elfogadjuk, hogy tudatosan kell megtennünk a pozitív változásokat és helyreállítani a beidegződéseket.

A következő lépés, hogy megszabadulunk a fájdalomtól, a szenvedéstől, és elérjük a békés elmét, amely soha nem hoz szigorú szabályokat számunkra anélkül, hogy megvizsgálná a fizikai és mentális kapacitásunkat. Például, fogadja meg, hogy nem fog enni késő esténként. Az első éjjel kínzó étvággyal fog ébredni. Bár megígérte saját magának, ellenállhatatlan kényszert érez, végül beadja a derekát: kimegy a hűtőszekrényhez és enni kezd. Bűnösnek érzi magát a gyenge akaratáért, ez pedig tovább növeli az étvágyát és a bevitt étel mennyiségét. Másnap reggel betegen ébred és fel van háborodva a saját tettén. Úgy érzi, sosem lesz elég ereje ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek, ezért abbahagyja a próbálkozást.

Ahelyett, hogy elfogadná a bűnt és a vereséget, inkább megtanulhatná, hogy ne akarjon megalapozatlan elvárásoknak megfelelni. Ha reális programot tűz ki maga elé, bátornak fogja érezni magát. Ha egyszerű, életszerű célokat állít fel, sikerélményei lesznek. Az akaratereje nem fog szertefoszlani, a fejlődést viszont napról napra érzékelni fogja. Az akaraterő ingadozása katasztrofális. Minél többet csapong az elme, annál gyengébb lesz az akaraterő. Egy összeszedett elme dinamikus akaratot kreál. A saját teljesítőképességünk megértése nélkül túl sokat fogunk elvárni másoktól és saját magunktól is. Meg kell tanulni az önvizsgálat képességének kifejlesztését, hogy tudatában legyünk saját határaiknak.

Ezek után ki kell alakítanunk a saját gondolatainkat, a független kultúránkat és vallásunkat, ezekből pedig létre kell hoznunk az életfilozófiánkat, mely egyszerű és közvetlen. Lehet rugalmas és alkalmazkodó, képes lehet megvalósítani a pillanat követelményeit. Elérheti, hogy nem lesz túl szigorú. A szigor megakadályozza a memória folyamatos áramlását, végül nem tud előjönni az, amit már tudunk. Tulajdonképpen nem nehéz újra megtudni azt, amit már előtte is tudtunk. Ha tudni akar, egyszerűen csak tudjon: ha nem áll ellen, tudni fogja. Az akadályok és az ellenkezés tart vissza attól, hogy megértsük azt, amit tudunk.

Az emberi lénynek nincs szüksége felvilágosodásra. Mindenki azt állítja, hogy szeretne megvilágosult lenni, de a bölcs ember azt mondja, hogy: „Nem, te azt mondod, hogy megvilágosodásra vágysz, de a gondolataid és a tetteid megakadályozzák. Töröld ezeket a ragaszkodásokat és már megvilágosult lettél”. Köztünk és a valóság között egy fal húzódik, amit, ha elkezdünk vizsgálni, rájövünk, hogy az alapjának egyik köve a mélyen belül gyökerező félelem. Ki kell szabadulni belőle, de ehhez tilos bármilyen merev szabályt felállítani magunknak.

Számtalan törvény van, melyek irányítják az ember életét, de sok közülük mégis ismeretlen. Kérdezzen meg például egy fizikust, hogy az elektronok miért a protonok felé, a protonok pedig miért a középpont felé mozognak. A fizikus nem fog tudni felelni, mert nem tudja a választ. De ha kezdi felfedezni a belsőt, felszínre kerül, ami belül van, meg fogja látni, tapasztalni és érteni a természet alaptörvényeit. Ha tovább kutat, még a körmönfontabb törvényeket is megismeri. Majd semmi sem lesz lehetetlen. A misztikus erőre szert tett bölcsek egyszerűen megértették a természet törvényeit. A képességük nem ajándék, az emberi élet az egyetlen adomány. A bölcsek csupán ápolták a tudást, majd irányítást nyertek a törvények megértése felett.

Mindenkinek készíteni kellene egy tervet, egyedül önmagának. Sokan nem terveznek el semmit, így nem is érnek el semmit; nem tudják kifejleszteni az akaraterejüket. Kell egy program az élethez, amiért tenni lehet és kell. Fel kell építeni. Folyamatosan dolgozni nem jelent fejlődést – de ha valamilyen célért fog küzdeni már holnap, az élet egy gyönyörű költeménnyé válik.

Sok képesség áll rendelkezésre, amelyek segítségével folyamatosan fejleszteni lehet a fájdalmaktól, szenvedésektől, betegségektől és a zűrzavartól való megszabadulást. Ezeket már az ősi írásokban is lejegyezték. De a holisztikus gyógyítás gondolata nincs benne a könyvekben: - a gyakorlati megvalósítást kell kezdeményezni az egészséges társadalom felépítésének érdekében. Ez úgy lehetséges, hogy ezeket az igazságokat szisztematikus módon alkalmazzuk. A folyamat azzal indul, hogy irányítást nyerünk a testünket irányító törvények felett. Ez a tudás első szintje.

 


[1] Upanisád „odaadásból közel ülni, leülni a szellemi tanító közelébe; a Védák utolsó szakasza. Szellemi és filozófiai tárgyú verses és prózai értekezések. Ezek alkotják a Védák tudását és/vagy utolsó szakaszát. Az Upanisádok központi tanítása az, hogy az ember Önvalója az Átman azonos Brahmannal, az Abszolúttal. Az Upanisádok szerint az élet célja e Brahman vagy Abszolút megismerése. A szerk. megjegyzése

[2] Az idézet szanszkrit szöveg a Bhagavad-gítá 6.17. Akinek evése, alvása, pihenése és munkája mértékletes, az a jóga gyakorlásával minden szenvedést képes megszüntetni. A szerk. megjegyzése