kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Vjászadéva

Visnu-purána

HAMAROSAN! I. Kötet Bakos Attila magyarázataival

Szinopszis

Om! A magasztos lelkek tökéletes szemlélődésük (Pasjanti) során úgy észlelik a Legfelsőbb Úr, Srí Visnu jelenlétét saját önvalójukban, mint a mennyekben ragyogó Napisten mindent átható fényét. Rig-véda 1. Mandala 22. Sukta 20.

 

A Puránák a Védák kiegészítő részeként az ősi indiai irodalom és költői kreativitás gyöngyszemei. Örök érvényű eszmék forrásai ma is. Indiában háromféle történetmondó hagyomány létezik, ám ezek közül az első a Purána Pravacshana, ami szó szerint annyit tesz: „a Purána részletes kifejtése”. A történeteket ősidők óta, az előadóművészet mestereinek számító Pauránikák mesélik el. A Visnu Purána maga egyike a tizennyolc Mahápuránának és mint ilyen egyfajta szintézise az indiai kultúrának és filozófiai gondolkodásnak. Emellett olyan gazdag földrajzi, történelmi leírásokkal bír, amelyek hidat vernek az ókori bölcsek és a modern tudósok vagy igazságkeresők világa között. Fontos megjegyezni azt is, hogy többféle, némileg különböző, összességében hétezer versszakot számláló, ám teljességgel hiteles kéziratok formájában maradt ránk. A hagyomány úgy tartja, hogy az eredeti Visnu Purána huszonháromezer versből állt. Az írás ősiségére utal az is, hogy számos olyan témát tárgyal, amelyekről a társ Puránák nem tesznek említést. Bizonyos részei a Kr.e. II., míg az anyag többsége a Kr.e. I. évezredből származik, de vannak hozzánk közelebb eső betoldások is.

 

A Visnu Purána különleges vonása, hogy a harmadik részében maga a bölcs Vjásza kerül bemutatásra, de nem, mint szerző, hanem mint a Védák, az Itihászák és Puránák rendszerezője, összefoglalója. Ezt jelenti a Vjásza, azaz szerkesztő szanszkrit név is. Több Vjásza létezett, akik időről időre újra rendszerezték, felfrissítették az óind írásokat, ahogyan ez szükségessé vált a különböző korok előrehaladtával. A legutóbbi elismert Vjásza neve Krisna Dvaipájana volt.


Tartalomjegyzék

Vandana

Bevezetés

 

1. Könyv

Invokáció, amelyben Maitréja kérdéseket intéz Parásara Munihoz, Parásara válasza pedig magáról a Legfelsőbbről szóló tanítás

Visnu dicsőítése és a teremtés leírása

Brahmá elsődleges teremtésének és energiájának a leírása, valamint életidejének részletes bemutatása

Nárájana megjelenése egy Kalpa kezdetén

Visnu, mint Brahmá megteremti a világot

A négy kaszt megteremtése és helyzetének meghatározása

Elméből született utódok teremtése, Rudra és mások teremtése, valamint a négyrétű megsemmisülés leírása

Laksmí megjelenésének története

Durvászá megátkozza Indrát. Brahmá az istenekkel kiköpüli az óceánt. Indra dicsőíti Laksmít

Bhrigu leszármazottainak teremtéstörténete

Dhruva története

Dhruva eléri Visnu kegyét

Véna és Prithu királyok története

A Pracséták vezeklése

Kandu Muni története. A védikus elveknek megfelelő házasság és Daksa Risi megszületése

Maitréja tudakozódása Prahláda tettei felől

Prahláda történetének elbeszélése

Hiranjakasipu Prahláda megölésére utasítja a Daitjákat

Prahláda és Hiranjakasipu párbeszéde. Prahláda Visnut dicsőíti

A Magasztos Úr megjelenik. Hiranjakasipu megölése

Prahláda nemzetségének története

Srí Visnu négyrétű isteni fenségének (Vibhúti) leírása

 

2. Könyv

Prijavrata fiainak sorsa, valamint Bharata nemzetségének elbeszélése

Dzsambúdvípa leírása

Bhárata ország leírása

A hat Dvípa és a Lókálóka-hegy leírása

A hét Pátála leírása és Ananta jellemzése

Naraka, a pokol leírása. Az Úr Harira való emlékezés általi tökéletes vezeklés

Szúrja és a többi bolygó, illetve a hét szféra (Lóka) elhelyezkedése

Szúrja szekerének és minden más elhelyezkedésének elbeszélése. Az idő meghatározása. Gangá eredete

A három világ jólétét fenntartó eső eredete

Szúrja szekerén tartozókodó istenek és mások leírása

Szúrja három Védából álló szekere és Visnu energiájának leírása

A Hold és a többi bolygó szekerének és a többinek leírása. A Pravaha levegő és Srí Visnu dicsőségének elbeszélése

Dzsada Bharata története. Bharata feltárja Szauvíra Rádzsának az igazságról szóló tanítást

Szauvíra Rádzsa tudakozódása és Bharata Legfelsőbbről szóló tanítása

Ribhu és Nidágha párbeszéde

Ribhu visszatér Nidághához, és az Önvaló (Átman) igazságáról szóló tanításban részesíti

 

3. Könyv

A Manvantarák elbeszélése

A Szávarnival kezdődő Manvantarák leírása és a Kalpák hossza

A huszonnyolc Véda Vjásza neveinek sora

Véda Vjásza dicsősége és a Véda felosztásának leírása

A Jadzsur-véda ágakra osztása. Jágjavalkja Szúrja imádatából származó szerzeménye

A Száma- és az Atharva-véda ágakra osztása. A Puránák nevei és a többi jellemzője

Jama-gítá avagy Jama éneke

Srí Visnu imádatának eredményei és a négy kaszt kötelességeinek elbeszélése

A vallásos tanulóval (Brahmacsárja) kezdődő négyféle életrend (Ásrama) leírása

A gyermekszületés és egyéb szertartások szabályai és a hajadonok különböző jellemzői

A háztartó kötelességei és lelki gyakorlatai (Szadácsára), valamint a tisztálkodási és egyéb előírások elbeszélése

A háztartók előírt kötelességeinek elbeszélése

A halotthamvasztás, a tisztátalanság, az Ékóddista (havi szertartás) valamint a Szapindíkarana (éves szertartás) alkalmai és szabályai

A Sráddha eredményének hallása, a különböző Sráddhák eredményei és az ősök (Pitri) énekének elbeszélése

Étkezés a Sráddha idején és a bölcs Bráhmanák különböző típusainak leírása, valamint a Jógi elégedettsége

Sráddha során felajánlott méz, hús és a többi eredményei. Az őrültek és a többiek által látott Sráddha káros következeményeinek elbeszélése

A meztelen lemondottak (Nagna) jellemzése. Bhísma és Vaszistha párbeszéde. Visnu dicsőítése és Májámóha keletkezése

Májámóha tanítást ad az Aszuráknak az értelem (Buddha) vallásának keletkezéséről. A meztelenekkel való érintkezés káros következményei. Satadhanu király története


Olvasson Bele!

Bevezetés
 
"Ó, Vjászadéva Bráhmana! A szentírásokat (Sruti-szmriti sásztrákat) jól ismerő bölcsek véleménye szerint, azok a cselekedetek (Karma), amelyeket az Úrnak, a Legfelsőbb Léleknek (Bhagaván), a világegyetem irányítójának (Ísvara) ajánlanak, megszüntetik a háromféle szenvedést (Tápa-traja)." Bhágavata-purána 1.5.32.
 
Krisna Dvaipájana Vjásza a Védák szerkesztőjének, a Mahábhárata és a Puránák szerzőjének tartott Nagy Bölcs, azaz Maha-risi. Vjásza összetett nevének az a magyarázata, hogy egy szigeten (Dvípa) született, s a bőre színe feketés (Krisna) volt. Szülei a bölcs Parásara Muni és egy Szatjavatí nevű halászasszony. Maga a Vjásza név is heroikus munkásságára utal, hiszen eredeti jelentése szervező, szerkesztő, összegyűjtő. Az általa alkotott Puránák fogalmát kiegészíti a szanszkrit Aitihja, azaz hagyomány, történelmi tanúbizonyság, amelyet élőszóval adnak tovább. 
 
A kinyilatkoztatott védikus irodalom (Sruti), a közvetlen érzékelés (Pratjaksa), a történelmi emlékezet (Aitihja) és a feltevés (Anumána) a tudás négy hiteles eszköze. Mivel az érzékelhető vagy jelenségvilágot nem támogatják a transzcendentális tudás felsorolt eszközei, a bölcs ember föladja a sokféleség illuzórikus fogalmát. Bhágavata-purána 11.19.17.
 
Mindezt megerősíti Ísvarakrisna Muni Számkhja-káriká című munkája is:
 
A hiteles vagy megalapozott tudás (Pramána) megszerzésének eszközei háromfélék (Tri-vidha) lehetnek. Ezek a közvetlen észlelés (Drista), a feltevés vagy következtetés (Anumána) és a hiteles személyek szóbeli közlésén (Apta-vacsana) alapuló ismeret. Minden tárgy (Praméja) valóságos ismerete e helyes megismerési módokon nyugszik. Számkhja-káriká 4.
 
A történetmondás a Pauránikák, azaz a történetmondók vagy regösök szerint a hiteles tudás (Pramána) egyik eszköze. A történetmondás még ma is népszerű előadó-művészetnek számít Indiában. Az egyes tájegységek különféle helyi nyelveken alakították ki a maguk stílusát és történetmondói hagyományát; az egyes elbeszélő részeket zenei kompozíciókkal kötik össze. India minden vagy legtöbb részén általában a szanszkrit eposzok és a Puránák (az ősi bölcsességről szóló történetek) szolgálnak a történetmondás alapjául. India különböző államaiban háromféle történetmondói hagyomány létezik, ezek közül is az első a Purána Pravacshana, amely szó szerint annyit tesz: „a Purána részletes kifejtése”. A történeteket ősidők óta az előadó-művészet mestereinek számító Pauránikák meséli el.
A Visnu-purána különleges vonása, hogy harmadik részében maga a bölcs Vjásza kerül bemutatásra, de nem mint szerző, hanem mint a Védák, az Itihászák és Puránák rendszerezője, összefoglalója. Ezt jelenti a Vjásza, azaz szerkesztő név is. Több Vjásza létezett, akik időről időre újrarendszerezték, felfrissítették az óind írásokat, ahogyan ez a különböző korok előrehaladtával szükségessé vált. A legutóbbi elismert Vjásza neve Krisna Dvaipájana volt.
 
Visnu a Krita vagy aranykorban Kapila és más ihletett bölcsek formájában igaz bölcses-ségben részesíti a teremtményeket, hogy megsegítse őket. A Trétá korban egy egyetemes uralkodó formájában megfékezi a gonoszt, és megvédi a három világot. A Dvápara korszakban Véda Vjásza személyében négy részre, majd további megszámlálhatatlan ágra osztja az egy Védát; a Kali kor, avagy a negyedik korszak végén pedig Kalki formájában jelenik meg, és újra rávezeti a gonoszt a becsületesség ösvényére. Ily módon az Egyetemes Lélek fenntartja, teremti, és végül elpusztítja az egész világot. Visnu-purána 3.2.56–60.
 
Maitréja szólt: Elsajátítottam tőled, annak rendje szerint, hogy ez a világ Visnu, Visnuban található és Visnuból származik, semmi más nincs ezen kívül, amit tudni kellene. Most azonban arra vágyom, hogy halljam, hogyan osztotta fel a Véda Vjásza formáját öltött hatalmas lény a Védákat a különböző korokban, kik voltak a Vjászák a maguk korában, és milyen ágakra osztották szét a Védákat. Visnu-purána 3.3.1–3.
 
Parásara szólt: A Védák hatalmas fájának ágai olyan számosak, Maitréja, hogy valójában képtelenség leírni őket. Elmondom néked összefoglalóan. Visnu-purána 3.3.4.
 
Visnu, Vjásza formájában minden Dvápara (vagy harmadik) korszakban több részre osztja a lényegében egy Védát, hogy előmozdítsa az emberiség jólétét. Mivel felismeri, hogy a halandóknak korlátozott az állhatatossága, energiája és szorgalma, négy részre osztja a Védát, hogy az a képességeikhez igazodjon. Az általa felöltött földi forma pedig – amely azért jön létre, hogy ezt a felosztást véghezvigye –, Véda Vjásza néven ismert. Halld most ebben a Manvantarában az elbeszélést a különböző Vjászákról és az általuk tanított ágakról! Visnu-purána 3.3.5–8.
 
A hatalmas Risik a Vaivaszvata Manvantara Dvápara korszakaiban huszonnyolc alkalommal rendezték el a Védát, és ebből adódóan huszonnyolc Vjásza távozott el, akik a saját korszakukban a Védát négy részre osztották. Az első Dvápara korszakban a felosztást Szvájambhuva (Brahmá) maga végezte el, a másodikban a Véda-szerkesztő (Véda Vjásza) Pradzsápati (avagy Manu) volt, a harmadikban Usanasz, a negyedikben Brihaszpati, az ötödikben Szavitri, a hatodikban Mritju (halál vagy Jama), a hetedikben Indra, a nyolcadikban Vaszistha, a kilencedikben Száraszvata, a tizedikben Tridháman, a tizenegyedikben Trivrisan, a tizenkettedikben Bharadvádzsa, a tizenharmadikban Antariksa, a tizennegyedikben Varnin, a tizenötödikben Trajjáruna, a tizenhatodikban Dhanandzsaja, a tizenhetedikben Kratundzsaja, a tizennyolcadikban Rinadzsja, a tizenkilencedikben Bharadvádzsa, a huszadikban Gautama, a huszonegyedikben Uttama avagy Harjátman, a huszonkettedikben Véna avagy Vádzsasravan, a huszonharmadikban Szóma Susmájana avagy Trinabindu, a huszonnegyedikben Riksa, Bhrigu leszármazottja, avagy Válmíki, a huszonötödikben az apám, Sakti. A huszonhatodik Dváparának én voltam a Vjászája, engem Dzsátukarna követett, a huszonnyolcadik pedig Krisna Dvaipájana volt. Ők a huszonnyolc rangidős Vjásza, akik az előző Dvápara korszakokban négy részre osztották a Védát. A következő Dváparában Drauni, azaz Dróna fia lesz a Vjásza, amikoris a fiam (Mama Putra), Krisna Dvaipájana Muni, aki a jelenlegi Vjásza, nem tölti be tovább e tisztséget. Visnu-purána 3.3.9–21.