Kosár
kosár
Kosár
Az Ön kosara üres

Vjászadéva

Visnu-purána II.

HAMAROSAN ÉRKEZIK! II. Kötet Bakos Attila magyarázataival

Szinopszis

Om! A magasztos lelkek tökéletes szemlélődésük (Pasjanti) során úgy észlelik a Legfelsőbb Úr, Srí Visnu jelenlétét saját önvalójukban, mint a mennyekben ragyogó Napisten mindent átható fényét. Rig-véda 1. Mandala 22. Sukta 20.

 

A Puránák a Védák kiegészítő részeként az ősi indiai irodalom és költői kreativitás gyöngyszemei. Örök érvényű eszmék forrásai ma is. Indiában háromféle történetmondó hagyomány létezik, ám ezek közül az első a Purána Pravacshana, ami szó szerint annyit tesz: „a Purána részletes kifejtése”. A történeteket ősidők óta, az előadóművészet mestereinek számító Pauránikák mesélik el. A Visnu Purána maga egyike a tizennyolc Mahápuránának és mint ilyen egyfajta szintézise az indiai kultúrának és filozófiai gondolkodásnak. Emellett olyan gazdag földrajzi, történelmi leírásokkal bír, amelyek hidat vernek az ókori bölcsek és a modern tudósok vagy igazságkeresők világa között. Fontos megjegyezni azt is, hogy többféle, némileg különböző, összességében hétezer versszakot számláló, ám teljességgel hiteles kéziratok formájában maradt ránk. A hagyomány úgy tartja, hogy az eredeti Visnu Purána huszonháromezer versből állt. Az írás ősiségére utal az is, hogy számos olyan témát tárgyal, amelyekről a társ Puránák nem tesznek említést. Bizonyos részei a Kr.e. II., míg az anyag többsége a Kr.e. I. évezredből származik, de vannak hozzánk közelebb eső betoldások is.

A Visnu Purána különleges vonása, hogy a harmadik részében maga a bölcs Vjásza kerül bemutatásra, de nem, mint szerző, hanem mint a Védák, az Itihászák és Puránák rendszerezője, összefoglalója. Ezt jelenti a Vjásza, azaz szerkesztő szanszkrit név is. Több Vjásza létezett, akik időről időre újra rendszerezték, felfrissítették az óind írásokat, ahogyan ez szükségessé vált a különböző korok előrehaladtával. A legutóbbi elismert Vjásza neve Krisna Dvaipájana volt.


Tartalomjegyzék

Vandana

Bevezetés

IV. Könyv

A nemzetségek sorainak története. Brahmá és a kiváló Daksa megnyilvánulása. Purúravasz születése. Balaráma házassága Révatíval.
Iksváku születése. Kakutsztha nemzetségének, Juvanásvának és Szómarinak (Szaubhari Muni) története.
A kígyók elpusztításakor felhangzó dicsőítő ima. Anaranja nemzetségének és Szagara születésének története.
Szagara lóáldozata. Bhagíratha lehozza a Gangeszt a földre. Rámacsandra és a többiek megjelenése.
Nimi áldozatának leírása. Szítá származása és Kusadhvadzsa nemzetségének története.
A Hold-nemzetség története. Tárá elrablása. A három tűz eredete.
Purúravasz és Dzsahnu nemzetségének története
Áju nemzetségének története. Dhanvantari származása és nemzetségének elbeszélése.
Radzsi és a Daitják csatája. Ksatravriddha nemzetségének leszármazási vonala.
Nahusa nemzetségének elbeszélése. Jajáti története.
A Jadu nemzetség ezerfegyverzetű Ardzsunája és tetteinek elbeszélése
Jadu fiának, Króstának nemzetsége
Szatvata fiainak története. A Szjamantaka ékkő megjelenése.
Anamitra és Andhaka nemzetségének története
Sisupála előző születéseinek és Vaszudéva leszármazottainak története
Turvaszu nemzetségének története
Druhju nemzetségének története
Jajáti fiának, Anunak nemzetsége
Púru nemzetségének története
Kuru nemzetségének története
Eljövendő királyok sora Iksváku nemzetségéből származó eljövendő királyok bemutatása  Mágadha nemzetségének elbeszélése
A Kali korszak királyainak és vallásának története. A királyi nemzetségek sora és azok kihalása.

V. Könyv

VI. Könyv


Olvasson Bele!

Purána kifejezésről

A régi szanszkrit irodalomban a Purána kifejezés általában az Itihászával szoros összefüggésben jelent meg. Eredetileg egyszerűen azt jelentette: egy régi elbeszélés vagy ősi történet. A Purána szó szerinti értelmezése „az, ami ősi időktől fogva létezik” vagy „az ősi történések, fontos események megörökítése”. Ezeket a fent említett fogalommeghatározásokat a szanszkrit szótárak, mint például az Astádhjájí Pánini6 nyelvtanilag a következőképpen eredeztetik: purva asmin és bhāvaṁ purā niyate iti. Kiemelt fontosságú a pur igető, amely elsődleges jelentése valamit időben megelőzni.

A védikus korban a Puránák az irodalom egy sajátos osztályát alkotják, s olyan írásokkal említik együtt őket, mint a Bráhmanák, az Itihászák és az Áranjakák. A Csándógja-upanisad keletkezésének idejére „az ötödik Véda” státuszára emelkednek, és a védikus tudomány tömör kivonatának tartják őket.

 

ṛgvedaṁ, bhagavo, adhyemi, yajurvedaṁ sāmavedaṁ, ātharvanaṁ caturtham, itihāsa-purāṇaṁ pañcamaṁ, vedānāṁ vedaṁ, pitryaṁ, rāśiṁ, daivaṁ, nidhiṁ, vākovākyaṁ, ekāyanaṁ, deva-vidyāṁ, brahma-vidyāṁ, bhūta-vidyāṁ, kṣatra-vidyāṁ, nakṣatra-vidyāṁ, sarpa-devajana-vidyāṁ, etad, bhagavo’dhyemi

Tiszteletreméltó Uram! Úgy tudom, a Rig-véda, a Jadzsur-véda, a Száma-véda és az Atharva-véda a négy Véda, míg az Itihásza-purána az ötödik Véda. A nyelvtan, az ősatyáknak bemutatatott Sráddha-ceremóniák, a matematika, az előjelekből olvasás vagy értés képessége, a gazdaságtan (kincsek fölhalmozásának tudománya), a logika (Vákóvákja), az etika (Ékajána) és az etimológia (Nirukta) képezi a védikus tudományt

 

6 Astádhjájí Pánini – Pánini Kr.e. a 6-5. században Indiában élt ókori szanszkrit filológus, a nyelvtan és a hittudomány máig tisztelettel övezett tudósa, az indiai nyelvészet atyja.14 Visnu-purána

 

(Brahma-vidjá). A természettudományokat a hadtudomány és íjászat (Ksatra-vidjá), a csillagászat (Naksatra-vidjá), a kígyók ismerete és képzőművészet képviseli. Csándógja-upanisad 7.1.2.

A Visnu-purána testvérműve, a Bhágavata-purána is megerősíti mindezt:

 

ṛg-yajuḥ-sāmātharvākhyā vedāś catvāra uddhṛtāḥ itihāsa-purāṇaṁ ca pañcamo veda ucyate

Az eredeti és egyetlen Védát négy különálló (Rig-, Jadzsur-, Száma- és Atharva-véda) részre osztották, míg az ősi eseményeket és történelmi tényeket az Itihászában és a Puránában rögzítették, amelyet az ötödik Védának neveznek. Bhágavata-purána 1.4.20.

 

tatrarg-veda-dharaḥ pailaḥ sāmago jaiminiḥ kaviḥ vaiśampāyana evaiko niṣṇāto yajuṣām uta

Azt követően, hogy felosztották a Védát, Paila Risi a Rig-véda, Dzsaimini a Száma-véda, míg Vaisampájana a Jadzsur-véda tudósa lett. Bhágavata-purána 1.4.21.

 

atharvāṅgirasām āsīt sumantur dāruṇo muniḥ itihāsa-purāṇānāṁ pitā me romaharṣaṇaḥ

Szumantu Muni, vagyis Angirasz Risi vált az Atharva-véda odaadó tudósává, míg az Itihásza és a Purána apám, Rómaharsana feladata lett. Bhágavata-purána 1.4.22.

 

Tehát létezhetett a Puránáknak egy korábbi osztálya, amelyek tartalma a mostani Puránákban csak részlegesen vagy módosult formában maradt fenn. Mivel a különböző művekben helyenként versszakok vagy akár egész szakaszok is megegyeznek, látszik, hogy vagy eredeti forrásuk közös volt, vagy pedig egymásból merítettek. Az idézetek azt mutatják, hogy abban az időben a Puránák ősi szanszkrit nyelven íródott, versbe szedett alkotások voltak, és legkorábban egy Bhavisja-purána nevű ősi Purána létezett, amely egyedülálló módon tartalmazza a többi Purána nevének felsorolását. Ez a leginkább elfogadott feltételezés azonban vitatható, mert néhány szempont éppen a Visnu-purána ősisége mellett szól. Olyan utalásokat találunk helyszínekre, személyekre, eseményekre, amelyek történelmileg igazolhatóan egy későbbi korhoz kapcsolódnak, ezért feltételezhető, hogy a mai formájuk eredete nem nyúlik vissza olyan régi időkre. Valószínűleg azonban csak a Bráhmanák jámbor szándéka állt a módosítások mögött, és ettől még kétségbevonhatatlan a hindu vallási rendszer ősisége. A legtöbb Purána túlnyomó része eredeti és ősi, vannak azonban olyanok is, amelyekben kevesebb az eredeti szövegrész. Bár a Puránák a hindu vallás egy olyan korszakához kapcsolódnak, amikor egy adott istenségbe vetett hit volt az uralkodó elv, mégis rendkívül értékes és legfőképpen hiteles leírást adnak a Védák utáni hitvilágról, amikor a Védák egyszerűbb rítusai mellett megjelent az istenségekként tisztelt hősök imádata. Ez később el is terjedt szinte egész Indiában, és feltűnő módon éppen a görög invázióval egy időben. Szembetűnő a párhuzam például a görög Héraklész és a hindu Balarám között. Ez a spirituális termékenyítés azonban fordítva is történhetett, azaz a védikus India vallása és filozófiája egyaránt áthatotta a perzsa és görög kultúrát, mégpedig jóval korábban. Horace Hayman Wilson a Visnu-purána első angol fordítója – akinek 1867-ben Londonban megjelent művét hiteles forrásként mi is használtuk – megjegyzi: “A Puránákban Siva vagy Visnu a Legfelsőbb Létező, akiben minden létezik, és akiből minden származik, beleértve a többi istenséget is. Az Isten identitása és természete felőli spekuláció szervesen jelen volt az ősiségben, ám a kereszténység korai szakaszában mindez új lendületet kapott, és az sem elképzelhetetlen, hogy a platóni keresztények és a saiva vagy vaisnava hinduk kapcsolatban álltak egymással. Azt tudjuk, hogy a korai kereszténység idején aktív kapcsolat állt fent India és a Vörös-tenger melletti területek között. Szalamiszi Szent Epiphaniosz és Kaiszareiai Euszebiosz azzal vádolta Szkítiánoszt, hogy a második században könyveket is hozott Indiából, és ez a maniheizmus kialakulásához vezetett. Ugyanebben az időben Ammoniosz Alexandriában megalapította az új platonisták vallási közösségét. Szerinte az igaz filozófia keletről származik, alaptételei Istennel és az univerzummal kapcsolatban megegyeznek a Védákban és a Puránákban leírtakkal. Az általa előírt gyakorlatok és azok célja megegyezik azokkal a leírásokkal, amelyeket a Puránákban a jóga fogalma alatt találhatunk. Synesius, egy 5. századi püspök által írt mű, az Oupnekhat, amelyet Anquetil du Perron fordított le, párhuzamot mutat a Visnu-purána sok Visnuhoz szóló himnuszával és imájával.”