A tudat szubjektív evolúciója

Szinopszis

”Ez az egész univerzum valóságosnak látszik, pedig természeténél fogva valótlan, akárcsak egy álom. Elhomályosítja a tudatot, és újra meg újra szenvedésekkel sújtja az embert.”     Bhágavata-purána 10.14.22.

Az evolúciót általánosságban valami objektív dolognak képzeljük el. De az objektív, az élettelen anyagból induló evolúció a valóság helytelen és hiányos felfogása. Az evolúció ténylegesen a tudatosságon alapul, mely szubjektív. A tudatosság nem egy produktuma az anyagi világnak; a világ a tudatosság következménye. Ez a világ a lelki-szellemi dimenzió torz visszatükröződése. Az anyagi világban, a kihasználás világában, amiként Darwin mondta, a legerősebbek fennmaradása az elsődleges kérdés. E Szamszárában vagy Létforgatagban szüntelenül küzdenünk kell a túlélésért. A testtudatú gondolkodók úgy tekintik az okot, mint egy tárgyat. Ez a tudatlanság megzavarja a látó látását vagy a filozófus értelmét. Ám a lelki-szellemi dimenzióban, a felajánlás földjén, mindenki egy önzetlen, szerető szolgálatot teljesítő egyéniség. A mi legkifinomultabb tudatosságunk ezért nem a harcon, hanem a cselekvő szeretet által bontakozik ki, - ott találjuk meg legfőbb reményünket, ahol az Édes Abszolút kedvteléseinek részévé válhatunk.

---

---

Olvasson Bele!

Az evolúciót általánosságban valami objektív dolognak képzeljük el. De az objektív evolúció a valóság helytelen felfogása. Az evolúció ténylegesen a tudatosságon alapul, mely szubjektív. Szubjektív evolúció, jóllehet, a tudatlanoknak objektív evolúciónak tűnik.

Tudatlanságunk révén azt gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk a szubjektumok vagy alanyok, de a valóságban az Úr az ok, és mi az Ő tárgyai vagyunk. Úgy gondolunk magunkra, mint tulajdonosra, jóllehet mi csak az Ő tulajdonai vagyunk.

Minden dolog a vaisnavák, az Úr bhaktáinak akarata által történik. A vaisnava egy odaadó tisztviselő, aki a munkaadó kívánságából beszél. Akinek nincs szabad akarata: a tiszta vaisnavának nincs semmi szabad akarata, de az Istenségnek igen. Tudatlanságunkban mégis megpróbáljuk az Urat szolgánkká tenni, de ez olyan mintha egysálagráma silát (szent kő) használnánk a dió feltörésére. Az Úr nem egy tárgy. Ő a látó, a cselekvő és a tudó – a Legfelsőbb Ok – de mi ostoba módon azt gondoljuk magunkról, olyanok vagyunk, mint Ő.

A szubjektív evolúció elve a Srímad-Bhágavatam (10.14.22) énekében van részletezve:

 tasmād idam jagad asesam asat-svarūpam
svapnābham asta-dhisanam puru-duhkha-duhkham

”Ez az egész univerzum valóságosnak látszik, pedig természeténél fogva valótlan, akárcsak egy álom. Elhomályosítja a tudatot, és újra meg újra szenvedésekkel sújtja az embert.”

A csekélyértelmű emberek úgy tekintik az okot, mint egy tárgyat. Ez a tudatlanság megzavarja a látó látását vagy a gondolkodó értelmét. Ez a Srímad-Bhágavatam (1.3.31) versében van leírva:

yathā nabhasi meghaugho  renur vā pārthivo 'nile
evam drastari drsyatvam  āropitam abuddhibhih

”A felhőket és a port a levegő csupán hordozza, a csekély értelmű emberek azonban azt mondják, az ég felhős és a levegő poros. Éppen ilyen anyagi és testi felfogással tekintenek a lélekre is.”

A tudatosság nem egy terméke a világnak; a világ a tudatosság következménye. Ez a világ a lelki világ torz visszatükröződése. Az anyagi világban, a kihasználás világában, ahogyan Darwin mondta, a legerősebbek fennmaradása a kérdés. Meg kell küzdenünk a túlélésért: jívo jívasya jívanam. De a lelki világban, a felajánlás földjén, mindenki egy szolgálatot teljesítő egység. Ott boldog életre találunk e szolgálat révén.