Isteni Útmutatás

Szinopszis

Mindenki azzal tölti az idejét a világban, hogy eszik, iszik, alszik, élvez, fél, vagy éppen védi magát - aztán meghal, újra születik, meghal, és így tovább. De ez nem nevezhető valódi életnek. 
A valódi élet azt jelenti, hogy valami örök érvényűt alkotunk. Ha valaki valami örök érvényűt tud létrehozni az örök élettel kapcsolatban, az örökké tartó eredményben részesülhet. Az ilyen kapcsolat a transzcendentális tudáson, tudaton és cselekedeteken keresztül érkezik, ezért nincs más dolgunk, mint követni Srí Guru isteni útmutatását.

---

---

Olvasson Bele!

Minden dicsőség Srí Gurunak és Górangának

Előszó

 

Ez a harmadik könyv az Isten szolgája sorozatban. Az első kettő - az Isten szolgája és a Dicsőség Isten szolgájának - tulajdonképpen Srí Ácsárjadévánk, Sríla Bhakti-Szundar Góvinda Dév Gószvámí Mahárádzs dicsőségét szolgálta, az 1990-es és az 1991-es Srí Vjásza púdzsá alkalmából.

1992-ben sok bhakta részéről jelentős növekedés történt a postai és az írott felajánlások terén. Ennek következtében szeretett Gurudévánk, és a Misszió bhaktáinak örömére, egy önálló Srí Gaudíja Darsan könyv állt össze a Srí Vjásza púdzsá felajánlásokból.

Ez a könyv - az Isteni útmutató - kizárólag Góvinda Mahárádzs leckéiből és leveleiből áll. Imádkozom, hogy mind Őisteni Kegyelme, mind odaadó hívei szerte a világon szeretettel fogadják.

Minden érdem szeretett Gurudévánkat illeti, aki minden képességével és szándékával a mi lelki fejlődésünket szolgálja.

Srípád Bhakti Ánanda Szágar Mahárádzsot szintén dicsőség illeti felmérhetetlen energiájáért és sok kitűnő tanácsáért a kiadás során; valamint Srípád Bhakti Szvarúpa Tridandi Mahárádzsot, aki sok-sok órát töltött el a szöveg átírásával; Srípád Mádhavánanda Prabhut és a sok más bhaktát, akik annyi más területen, felmérhetetlen sok segítséget nyújtottak.

Ha valami hiányzik a könyvből, az kizárólag az én hibámnak tudható be. A könyv lapjain annyi örök érték található, hogy kérem az olvasót, a lényegre figyeljen amit Tanító Mesterünk szeretne átadni, és tekintsen el a nyomtatás és a kiadás esetleges hibáitól.

Kérek minden Vaisnavát, fogadja tiszteletteljes hódolatomat:

Alázattal:
Mahánanda Dász Bhakti Randzsan
Krisna ékádászí,
1993. Május

 

Első fejezet

Hasznosítsuk szerencsénket

 

Ő Isteni kegyelme
Sríla Bhakti-Szundar Govinda Dév Gószvámí Mahárádzs előadása

Srí Csaitanja Maháprabhu kegyéből mindannyian jelen lehetünk Srí Nabadvip-Dhámbeli kedvteléseiben, melyek nagyon fennköltek, és transzcendentálisak. Maháprabhu Srí Májápurban jelent meg, és kedvteléseit Nabadvip kilenc szigetén töltötte, melyek a következők: Antardvíp, Szímantadvíp, Godrumadvíp, Madhjadvíp, Koladvíp, Modadrumadvíp, Dzsanúdvíp, és Ritudvíp. E kilenc sziget mindegyikén örökkön örökké Maháprabhu kedvtelései folynak. Vrindávan Dász Thákur a következőket mondta:

adjápiha csaitanja ei szaba lílá karé
já'ra bhágje tháké szé dekhajé nirantaré

Srí Csaitanja Maháprabhu kedvtelései mind a mai napig tartanak, és akik nagyon szerencsések, megláthatják transzcendentális lelki szemeikkel. Májá illúziója mindig mindent befed, és sajnos Nabadvíp-Dhámot is eltakarja szemünk elől. Két fajtája van Májának: Jogamájá és Mahámájá. Jogamájá mindig kedvez Urának, Mahámájá pedig megakadályozza az oda nem illő elemeket, hogy arra a területre tévedjenek.

A lelkünket most is az illúzió fedi: Krisna árnyék-energiája, a Csájá-sakti vonzása alatt állunk, messze attól a transzcendentális világtól. De ha Krisna kegye kiterjed ránk, Májá ellebbenti az illúzió fátylát, és megláthatjuk a transzcendentális Dhámot, sőt még szolgálatot is végezhetünk ott.

A Májá-sakti nagyon veszélyes számunkra, kis feltételekhez kötött lelkek számára. Állandóan vonz minket a különböző illúziókkal. Egy részről ez javunkat szolgálja, de kétségtelenül nem könnyű helyzet a feltételekhez kötött lelkek számára. Ha azonban ismerjük a helyzetünket, és a Krisna-tudatot, könnyebben megszabadulhatunk környezetünk hatásaitól. Ha ezt tesszük, Krisna és bhaktái kegyéből megerősödhetünk, és legyőzhetjük az illuzórikus környezet hatásait, amiben Krisna bhaktáin keresztül segítségünkre lesz.

Minden megérkezik a megfelelő csatornán keresztül. Néha közvetlen kegyelem formájában a felsőbb szintről, de általában a megszokott, megfelelő csatornán keresztül.

szádhu-sástra-kripája jadi krisnonmukha haja
szei dzsíva nisztaré, májá táháré csádaja
(Srí Csaitanja-csaritámrita, Madhja-lílá 20.120)

„A szentek és a Guru kegye elvisz minket a transzcendentális szintre. Ha a feltételekhez kötött lélek a szentek kegyéből, akik saját jó szántukból a szentírások tanításait hirdetik és segítenek neki, hogy Krisna-tudatossá váljék, valóban szert tesz a Krisna-tudatra, akkor kiszabadul Májá karmai közül, aki lemond róla." Amennyire birtokában vagyunk ennek a tiszta tudatnak, annyira kell terjeszteni mások számára is. Mindenhol akad lehetőség a tanításra, a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig, mindenki képes valamilyen jóval megajándékozni a többi embert. Tulajdonképpen életcélunk a Krisna-tudat, ami a mi őszinte szolgálni akarásunk hatására a szádhuk, a Guru, és a Vaisnavák kegyéből érkezik hozzánk.

Szerencsések vagytok, hogy ilyen tudásban részesülhettek. Valahonnan valamilyen tapasztalatban és inspirációban részesültetek, ami miatt most itt vagytok, és amennyire lehetséges, próbáljátok fejleszteni az odaadásotokat. Minden bhakta állandóan ki van téve valamilyen ártó hatásnak. Belülről a káma, krodha, lobha, moha, mada, mátszarjja vagyis a kéj, a düh, a kapzsiság, az illúzió, az őrültség és a féltékenység hatásainak. Az egyetlen mód, amivel ezektől a hatásoktól meg lehet szabadulni, a Sríla Rúpa Gószvámí által adott út:

vácso végam manasza krodha-végam
dzsihvá-végam udaropasztha-végam
étán végán jo visahéta díra
szarvám apímám prithivím sza sisját
(Srí Upadesámrita)

(Az a józan személy, aki képes uralkodni szavain és gondolatain, legyőzte a nyelv, a gyomor, a nemi vágyak ösztönző erejét, valamint a haragnak is ellenáll, méltó arra, hogy szerte a világon tanítványai legyenek.)

Szükséges uralkodnunk ezeken a belső folyamatokon, de ez csak a szolgálaton keresztül lehetséges. Amikor a Krisna-iránti örök szolgálat vágya megjelenik a szívünkben, minden más érvényét veszíti. Ekkor minden vágyunk csak a Srí-Guru és a Vaisnavák szolgálatára irányul majd.

Az Írások azt mondják: szádhu-szanga! A szádhu az, aki tökéletes szolga. Lelke minden erejével Krisna szolgálatával van elfoglalva. Aki nem vágyik már semmire a maga és más számára, csak Krisna szolgálatára - az az igazi szádhu. A Srí Csaitanja-csaritámrita azt mondja:

krisna-bhakta - niskáma, atavéva 'sánta
bhukti-mukti-sziddhi-kámí - szakáli 'asánta.
(Srí Csaitanja-csaritámrita, Madhja-lílá 19.149)

(„Az Úr Krisna bhaktája békés, mert nincsenek vágyai. A gyümölcsöző tetteket végzők anyagi élvezetre, a gnjánik felszabadulásra, a jógik pedig anyagi kincsekre vágynak, ezért mindannyian kéjesek, s így nem lehetnek békések.")

Asánta azokat az embereket jelenti, akiket soha nem hagy békén az illuzórikus környezet. Az ember automatikusan megszabadul helytelen cselekedetei visszahatásaitól, ha nincsenek vágyai maga számára, és állandóan megpróbálja szolgálatában részesíteni a szádhut, Gurut és a Vaisnavákat.

Sok barátunk állandóan szenved a világi tettektől. De tulajdonképpen nagyon könnyen uralmuk alá hajthatják ezeket a tetteket -, melynek egyetlen módja, ha nagyon intenzíven és kizárólagosan hozzálátnak a Guru és a Vaisnavák szolgálatának. Az ilyen szolgálat egyenesen Krisnához megy. Ha ily módon próbálkoznak, megszabadulhatnak az illuzórikus környezet hatásai alól.

Állandóan az örömteli reménykedés és a teljes reménytelenség között hánykolódunk. Az öröm akkor köszönt ránk, ha kiigazítjuk életünk fonalát a transzcendentális világnak megfelelően, de ha elszakadunk tőle, a reménytelenség szakad ránk. Ezért mindig próbáljunk meg kapcsolatban maradni a transzcendentális síkkal, amit a szolgálaton keresztül tehetünk meg a legkönnyebben.

káma ésa krodha ésa, radzsoguna-szamudbhava
mahá-sano mahá-pápmá, viddhi énam iha vairinam
(Srímad Bhagavad-gítá 3.37)

A természetnek háromféle kötőereje, vagy minősége (gunája) van, amelyek állandóan játszadoznak a testünkben és az elménkben: szattva-guna, radzsa-guna, és tama-guna. Ezek közül a szattva-guna néha jó hatással lehet megvalósításunkra, de igazából az igaz lelki élet mindhárom kötőerő felett áll, és nirgunának hívják. Krisna azt tanácsolja a Srímad Bhagavad-gítában: „Mindig próbálj a nirguna szintjén maradni, ahol ez a három kötőerő, aszattva-guna, a radzsa-guna, és a tama-guna nincsen rád hatással."

A szattva-guna emelkedettséget ad és lelkünket magasztos síkra emeli, de a Krisna-tudat még e szintnek is felette van. Fontos, hogy vonzódjunk Krisnához. Rúpa Gószvámí Prabhu így beszélt:

krisna-bhakti-rasza-bhávitá mati
kríjatám jadi kuto 'pi labhjaté
tatra lauljam api múljam ékalam
dzanma-koti-szukritair na labhjaté

A transzcendentális tudás megszerzéséhez a vágy a legfontosabb. Amikor ez teljességében megnyilvánul a szívünkben, minden más zavar automatikusan elhagy, és mint ahogy amikor a Nap feljön Keleten, minden sötétséget kiűz a Földről. Tehát a legfontosabb, hogy vágyódjunk a Krisna-bhaktira. A Védákban sok fajtáját láthatjuk a kedvező gyakorlatoknak.  A Védánta, a Puránák, az Upanisadok, mind a nirguna szintjét prédikálják, és próbálnak minket arra a szintre emelni. Ha nem tudjuk elérni ezt a szintet, nem érhetünk el teljes eredményt, minden cselekedetünknek, hangulatunknak és mindennek, legyen az viddhi vagy rága, arra kell törekednie, hogy erre a magasabb szintre emeljen minket. De akarnunk is kell hogy oda jussunk, különben nem megy.

bhukti-mukti-szprihá jávat
pisácsí hridi bartaté
távad bhakti szukhaszjátra
katham abhjudajo bhavét

Amikor világi dolgok utáni vágyak és ragaszkodások élnek a szívünkben, ezeket písacsiknak nevezzük, vagyis varázslónőknek. Ha ezek a varázslónők fogva tartják a szívünket, hogy lakozhatna ott a Krisna-bhakti? Sríla Rúpa Gószvámí szerint ez lehetetlen. De ha mégis minden erőfeszítésünkkel és szolgálatunkkal ezt a helyzetet akarjuk elérni, meg kell kapnunk. Lehet, hogy ez hirtelen fog megtörténni, az is lehet hogy csak hosszú idő után, de ha próbálkozunk, meg kell kapnunk, nincs kétség. Ezt a próbálkozást szádanának hívják. A szádana egy eszköz a végsőkhöz. Általában a szádana elvezet a legfelsőbb szintig, és megakadályozza, hogy visszaessünk egy alacsonyabbra.

Sravanam kírttanam, ...a bhakti-szádana, de a szádana más fajtái is léteznek a védikus tudás különböző útmutatói között, mint például a jóga-szádana, gjána-szádana, karma-szádana és így tovább. Minden ilyen és ehhez hasonló gyakorlat célja, hogy magasabb szintre emeljen. De a legfelsőbb szint, ami tulajdonképpen a leginkább transzcendentális hasznunkra válik, az a bhakti-jóga.  A bhakti-jóga nélkül, a szádana más formái, mint a bhuki, mukti, nem járnak teljes sikerrel. Tehát ha gyakoroljuk a sravanam, kírttanam, szmaranam, vandanam, stb. - abhakti-szádana kilenc formáját egy megfelelő szádhu vezetése alatt - akkor könnyedén elérhetjük a megfelelő eredményt.

Ez a navadhá-bhakti-pítha ez a Nabadvíp-Dhám. Nabadvíp kilenc szigete mind ad valamilyen speciális lehetőséget fejlődésünk számára. Koladvípet más néven páda-szévana ksétrának is nevezik, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetünk Krisnával lótuszlábai szolgálata által. De ha tényleg ezt akarjuk, őszintén próbálkozzunk egy tapasztalt szakértő segítségével - és akkor tényleg könnyedén kapcsolatba kerülhetünk Vele.

Az írásokban azt találjuk, hogy Krisna bhaktája mindig a többi bhakta szolgálatát keresi. Ez a legtökéletesebb helyzet, de jelenleg mi még egy másik helyzetben vagyunk, amit mano-dzsagatnak neveznek, mely az anyagi világot jelenti; ez az anyagi világ, pedig a Májá-dzsagatból nőtt ki, az illuzórikus környezetből. Először el kell szakadnunk az anyagi világtól, és teljesen meghódolni Krisna előtt, aztán kaphatunk segítséget Tőle.

krisna jadi kripá karé kona bhágjaváné
guru-antarjámi-rúpé sikhája ápané

Az ihletettség Krisnától érkezik a transzcendentális világ elérésének vágyához. Először egy szádhut küld, egy Gurut, egy Vaisnavát, akik segítségével egy kis fényhez és erőhöz juthatunk - hogy azután képesek legyünk gyakorolni a folyamatot, és elérni célunkat a segítségükkel.

Mindannyian nagy szerencsében részesültetek, hogy kapcsolatba kerültetek a transzcendentális világgal, és vágyódtok rá, különben miért jöttetek volna ide? Próbáljátok a szolgálat által elérni ezt a transzcendentális síkot, és könnyedén megkapjátok, ha megfelelő módon próbálkoztok. Ez a megfelelő módszer, pedig a Guru és a Vaisnavák kegyének elnyerése.

Ha Sríla Guru Mahárádzsot minden más háttérbe szorításával, tökéletesen akarjuk szolgálni, minden bajunktól megszabadulhatunk. Próbáljuk meg nagy figyelemmel szolgálni a Gurut, mert csak akkor kaphatjuk meg ezt a lehetőséget, különben megcsalatva érezzük magunkat. Sríla Guru Mahárádzs nagyon egyszerű volt. Senkit sem akart becsapni, ezért nem is komplikálta agyon a dolgokat. Csakis Krisnát és a Krisna-bhaktit mutatta meg mindenkinek. Igyekszünk eleget tenni elképzeléseinek, de ha kegye nem működik bennünk, nem érhetjük el ezt a célt. Ezért mindennél fontosabb, hogy az Ő legnagyobb örömére, először elnyerjük Sríla Guru Mahárádzs kegyét.

Elménk vezetésével sokféle dolgot kipróbálhatunk, de nem nevezhetünk mindent bhaktinak. Elménk mindig mindenfele csapong. A szeszélyes, őrült elme bármit megtehet, amiből semmi jó nem származhat. Ha jót teszünk, jó eredményre számíthatunk, ha rosszat, rosszra. Ilyen helyzetben vagyunk. Csak akkor szabadulhatunk meg az illuzórikus környezet hatása alól, ha kitüntetett módon próbáljuk követni Gurudévánkat.

Az emberek mindenfélét mondanak, és a sásztrák tartalma is határtalan. Az írások kétségtelenül tele vannak tudással, de ez a tudás olyan hatalmas, hogy nehezen igazodunk el benne, hogy mi a jó és mi a rossz számunkra. A szádhu, a Guru és a Vaisnavák egyszerűen csak Krisnát akarják követni, és ha mi őket követjük, megkapjuk az írások tanításának eredményét. Egyszerű úton haladjunk előre. Maháprabhu szintén azt tanácsolta, hogy ne foglalkozzunk egyszerre sok dologgal - csak a Hare Krisnát vibráljuk, foglaljuk el magunkat Vaisnava-szévával, ésPraszáda-szévával.

szádhu-szanga, náma-kírttana, bhágavat-sravana
mathurá-vásza, srí-múrttira sraddháya szévana

szakála-szádhana-sréstha ei pancsa anga
Krisna-préma dzsanmája éi pancséra alpa szanga
(Srí Csaitanja-csaritámrita, Mádhja-lílá 22.128-129)

Próbáld meg elégedetté tenni Krisna szolgáit, és rajtuk keresztül könnyedén eléred a célt -, a Krisna-prémát. Ez az út nagyon egyszerű - vibráld a Hare Krisna Mahámantrát, és foglald el magad Vaisnava-szévával. Ne tekingess erre-arra, csak Gurudéva és a Vaisnavák szolgálatára fordítsd minden figyelmed.

 

Bhakta:

A nyugati bhakták által leggyakrabban feltett kérdés, hogy hogyan tarthatják fenn a szolgálatot távolról. Milyen szolgálatot végezhetnek? Elmondjuk nekik, hogy sokféleképp segíthetik a Máthot, például adományozhatnak, és ilyenformán tarthatják fenn a kapcsolatot. De különösen Nyugaton, az élet nagyon összetett, és állandóan lehetőség van Májával foglalkozni - ott vannak az újságok, a televízió, rádió, a bhaktáknak megvan a saját munkájuk, családjuk, és oly sok más teendőjük. Így tudni szeretnék, hogy hogyan lehet meg az állandó szévájuk, és a mindennapi bhaktikus kapcsolatuk? Amellett, hogy adományoznak, és segítik a Máthot, mit tehetnek?

Sríla Bhakti Szundar Govinda Dév-Gószvámí Mahárádzs:

Szerintem Ők jobban tudják erre a választ - vagyis teszik a dolgukat, és szolgálatot végeznek. Mégis igaz: hogy érzik meg, hogy kapcsolatban vannak a Guruval? Milyen módon szolgáljanak? És mi is az a szolgálat?

Először meg kell hódolni Srí Gurunak és a Vaisnaváknak, másodszor pedig követni az utasításaikat. A szolgálat azt jelenti: „Amit tanácsolnak nekem, hogy tegyem meg -, azt teszem." Hogyan lehet a Guru elégedettségét elnyerni? A Guru mindig ad valamilyen tanácsot a tanítványnak, amit követhet, és ha a tanítvány ennek megfelelően cselekszik, eléri a megfelelő eredményt. Ha a Gurum azt mondja: „Járj faluról falura és prédikálj!", akkor faluról falura járok, és prédikálok, mert ez a szolgálatom. Ha Gurudévám azt mondja: „Építs egy központot, és terjeszd a Krisna-tudatot!", akkor teljes szívemmel és lelkemmel ezen leszek, mert ez jelenti a megvalósítást számomra. Minden a Guru elégedettségétől függ.

Ehhez hasonlóan, ha a Guru nincs közvetlenül jelen, de a Vaisnavák ott vannak, akkor a Vaisnavák szolgálata jut el a Guruhoz, és ezzel lesz megelégedve. A Gurunak tökéletesnek kell lennie, különben az eredmény nem lesz tökéletes. Tehát amikor a bhakták messzi országaikban tevékenykednek, akkor is a Guru utasításait követik. Körülményeiknek megfelelően a Gurut és a Vaisnavákat szolgálják, és mindent elkövetnek megelégedettségük elérése érdekében. Mást, mit is tehetnének?

Mindenhol mindenki azzal tölti az idejét, hogy eszik, iszik, alszik, élvez, fél, és védi magát, aztán meghal - újra születik, és újra meghal. De ez nem nevezhető életnek.

Az igazi élet az, ha valami örök érvényűt hozhatunk létre. Ha valaki olyat tesz, ami az Örökkévalósággal van kapcsolatban, akkor annak az eredménye is örökkévaló lesz. Ez a kapcsolat a transzcendentális tudáson, tudaton és cselekedeteken keresztül érkezik; tehát nincs más út, mint a Guru utasításait követni.

Ha feltételezem, hogy az örök élet jó, és én ezt akarom elérni, akkor kövessem a vezetőm. Ha Ő tiszta bhakta akkor, amit mond, az csak jó lehet számomra, mert ha Ő nem lenne tökéletes, az eredmény sem lehetne az.

Tehát, legyél Keleten, Nyugaton, Északon vagy Délen, a fő, Gurudévát követni, olyan tökéletesen, ahogy csak lehet. „Követni" annyit jelent, hogy a kérése megfelel nekem: „Tedd ezt és ezt, és meg leszel elégedve." De szükséges még az erős hit is, különben nem lesz tökéletes a követés.

Minden a hittől függ. A Guru kapcsolatban van az odaadás szintjével, és ha ezt a kapcsolatot át tudja adni tanítványának, az szintén ezen a szinten lesz. Annyi más minden okozhat magasztos eredményt, és üdvös jövőbeli születést, de a bhaktinak nem ez a lényege.

bhaktisz tu bhagavat-bakta szangéna paridzsájaté

A bhakti az átmá aktivitásával együtt fog nőni, tehát tetteinknek a megvalósítás ösvényét kell követni.

Sríla Szvámí Mahárádzs - Sríla A.C. Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád - azt mondta: „Először csak zengd aMahámantrát, számolatlanul, majd a dzsapaláncon számolva, aztán kérj Harináma felavatást. A Harináma előtt gyakorolj legalább fél évet, vagy egy évet." De tulajdonképpen nem ez a gyakorló igazi helyzete. Az igazi folyamat akkor kezdődik, amikor megkapod a dzsapaláncot egy hiteles Gurutól, mert onnan fogod kapni az erőt a mantrához - a Mahámantrához - és az Ő utasítása adja meg az erőt a vibrálásához. Ha figyelmesen elfoglalod magad a mantrázással, jó eredményt érhetsz el. Amikor nagyobb tömegeknek akarta prédikálni a mantrázást, de azok tudatlanok voltak -, még Krisna nevét sem hallották - mit tehetett? Valamilyen gyakorlást kellett kitalálnia.

Amikor egy kisgyerek először próbál írni, csak vonalakat rajzol, később uralmat nyer a keze felett és lassan kirajzolódik az „A" vagy „B" betű, amik végül elnyerik megfelelő formájukat. Sríla Szvámí Mahárádzs így próbálta ösztönözni a nyugatiakat, és kétségkívül a haladás is érezhető volt. Ez a gyakorlók hangulatától is függött, akik hogyha tiszta érzésekhez jutottak, azonnal elkezdték tökéletesen vibrálni a Mahámantrát, és ezután a segítség is fentről érkezett - a Guru képében Krisna mindig segíti bhaktáját.

Tehát aki aktívan próbálja elfoglalni magát, annak a Guru által adott feladat is munkát jelent, és ezen a munkán keresztül a bhakti-yogája is fejlődhet. Ez a munka már önmagában is azonnal a bhakti-yoga kategóriájába emeli. Ha valaki megfelelően gyakorol, és belső vágya is e felé vezeti, tevékenysége azonnal áttranszformálódik bhaktivá.

Minden a bhakta hangulatán múlik. Van, aki vásárolni megy van, aki főzni kezd, vagy takarítani, de az már az egyén hangulatától függ, hogy ebből karma lesz, vagy bhakti. Ha valaki a Guru utasításait követi, meghódolva neki, akkorbhakti lesz, különben kegyes karma. Ha valaki mindig az írások és a Guru utasításait követi, mindig jó eredménnyel jár, de ez nem mindig feltétlenül bhakti. Nagy nehézséget okoz mindenkinek, ha nincs tisztában saját szándékával. Sríla Guru Mahárádzs mindig hangsúlyozta a „tudatos" szót - minden a tudatosságon múlik.

Az eredmény a bhakta tudatosságától függ. Először meg kell tisztítania a szívét. Krisna ezt mondja a Bhagavad-gítában:

jat karosi jad asnászi, jadzs dzsuhosi dadászi jat
jat tapaszjaszi kauntéja, tat kurusva mad arpanam

Krisna mindent megvilágított számunkra, és könnyű utat nyitott: „Mindent, amit teszel mindent, amit akarsz tenni - legyen az evés, áldozat, jövés, menés - mindent köss össze Velem, és akkor az már bhakti lesz." Először tudatosítanunk kell, mi az, amit szeretnénk, és mi a módja az elérésének. Ha a bhakti-yogát szeretnénk elérni a Krisnához vezető utunkon, és ha nem akarunk megragadni az illuzórikus környezetben, és ha szükségét érezzük elérni a transzcendentális világot - az igazi otthonunkat - akkor teljes szívünkből ezen kell fáradoznunk. Fel kell kutatnunk azt a helyet, ahol ez elérhető, aztán teljes szívvel követni az utasításokat, amiket ott kapunk. Ez a legfőbb dolog mindenki számára, de a körülmények sokfelé szétszórhatnak minket. Állhatatosan kövessük az utunkat, és ne hagyjuk magunkat letéríteni róla.

 

Bhakta:

Mahárádzs, van egy kérdésem. Amikor Sríla Prabhupáda elhagyta ezt a világot, sok tanítványa tovább folytatta odaadó szolgálatát az iránta érzett kivételes szolgálat nevében, de sok hibát követtek el, és szolgálatuk rossz irányba tévedt. Később sokan a Sríla Guru Mahárádzs iránti elkötelezett szolgálat nevében szintén sok hibát követtek el, és az Ő tetteik is rossz irányba haladtak.Arra a kérdésemre szeretnék választ kapni, hogy mit jelent egy uttama-adhikárít szolgálni, miért követtek el ezek a személyek ilyen hibákat, és hogy lehet helyesen értelmezni a kialakult helyzetet?

Sríla Govinda Mahárádzs:

Ez valamilyen módon az ember szerencséjétől is függ. Akinek jó szerencséje van, nem fogja elhagyni a helyes utat. Mindig azt fogja követni, amit kapott Gurudévájától és a szíve vágya mindig a megfelelő út követésére fogja ösztönözni.

A kérdésed mindenkit érint: Sríla Szvámí Mahárádzs távozása után miért tértek le annyian a helyes útról? Sríla Guru Mahárádzs távozása után, szintén. De miért?

Spirituális szerencséjük, az általuk felhalmozott szukrititől függ. Láthatjuk, hogy szolgálták Sríla Szvámí Mahárádzsot, majd Sríla Guru Mahárádzsot, de tulajdonképpen nem fogták fel a helyes utat, az igazi szolgálatbeli kapcsolatot. Abban az időben, Sríla Guru és Sríla Szvámí Mahárádzs elfedte ezt a hiányosságot. A tanítványok sokat tettek, de tulajdonképpen nem fogták fel, hogy mi is az az odaadó szolgálat. Amikor Gurudéva eltávozott, a tanítványok hiányosságainak eltűntetése is vele együtt eltűnt. A bhakták nagy része visszakapta eredeti helyzetét, amivel nagyon összezavarodtak. Végül is minden a karmától, a jó szerencsétől, és a gyakorló életük milyenségétől függött - ez a három játszik szerepet az eredményben.

Nagyon fontos, hogy a bhakta tudja, hogy miben akar fejlődni, így nem tér le az útról - azonban ebben is fontos saját jó szerencséje és jó tettei, mert különben nem éri el célját. Képesnek kell lennünk felismerni, mi micsoda. Az tény, hogy még amikor Krisna volt jelen, még akkor sem ismerte fel mindenki, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Sisupálának és Dantavakrának megvolt a lehetősége Vele lenni, de nem ismerték fel, hogy kivel is vannak. Kuruksétra mezején is sokan látták, de nem értették meg, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Tehát a szerencsének működnie kell, hogy az ember lásson is, ne csak nézzen.

Sríla Szvámí Mahárádzs távozása után az illuzórikus környezet felerősödött. Miután Krisna hagyta el a világot, az illuzórikus környezet szintén erősebben került előtérbe. Bármikor távozzék egy nagy lélek, az illuzórikus környezet zavart okoz, és meg akarja hódítani a gyengébb hívek szívét -, de még az erősebbekét is. Megpróbálja elcsábítani őket. Akik azonban teljesen meghódoltak a Gurujuk előtt, azokat nem képes hatalmába keríteni ez az illúzió, és akik jó követők, azok sem esnek csapdájába. Akik nem döntötték el véglegesen, hogy megmaradnak ezen az ösvényen, azok könnyen el is hagyták. Élhetünk egy szádhu mellett, társulhatunk vele, de ha pusztán csak vele élünk, az nem biztos, hogy megadja nekünk az igazi szádhu-szangát. A bogarak is élhetnek a szádhu ágyában, a tetűk olyan közel lehetnek hozzá, hogy a hajában fészkelhetnek, és a vérét szívhatják, de nem mondhatjuk el róluk, hogy élvezhetik az igazi szádhu-szangát. Tehát a szerencsétlen lelkek elhagyják az ösvényt. Különben az igaz út nagyon könnyű.

Amikor Sríla Guru Mahárádzshoz kerültem, egy tanácsot mindig mondogatott, amit jól az eszembe is véstem. Így hangzott: „Mindig azt tedd, amit én mondok, amit az elméd mondd, azt felejtsd el." Én azonban így gondolkodtam: „Az elmém nem mindig ad rossz tanácsokat, néha jó megérzései vannak." De Sríla Guru Mahárádzs megmondta, hogy még azt se kövessem, amiről azt hiszem, hogy az elmém jó tanácsa. „Ez azt jelenti, hogy teljesen tőlem kell, hogy függj. Arra van szükségem, hogy teljesen tőlem függj." - így beszélt Sríla Guru Mahárádzs: „Mit mondd az elméd? Azt hiszed, néha jó tanácsot ad, néha rosszat. De te még arra se hallgass, amit jónak tartasz! Ha az elméddel társulsz, jogot adsz neki a visszatérésre, tehát inkább az én utasításaimat, kövesd, és ne az elmédét.

Ez látszólag nagyon egyszerű utasítás, de mi sokszor képtelenek vagyunk végrehajtani, ezért sokszor bajba keveredünk. Ha elfelejtjük Sríla Guru Mahárádzs utasítását, sok bajunk lesz. Két dolog játszik ebben szerepet: az egyik a szerencsénk, a másik a cselekvőképességünk. A szükséges jó szerencse a szévából származik és a szévánkeresztül fejlődik. Aki képes igazi szévát végezni, az jó eredményre számíthat. Aki azonban szévát végez, de közben állandóan saját érdekeit követi, azt elkerüli a bhakti. Sokáig élhet és dolgozhat a Gaudíja Misszióban, anélkül, hogy megkapná a bhaktit.

Sok hasonló példa van, nemcsak a Gaudíja Misszióban, de mindenhol máshol is a történelem során. Jelen van a kereszténységben, a mohamedán vallásban, és így tovább. A hinduizmusban sok ágazat van: Srí Rámánudzsa, Sankarácsárja,...

Van egy ismert történet arról, hogyan vitatkoztak Rámánudzsácsárja tanítványai valami látszólag komoly dolgon, ami valójában jelentéktelen volt. Valaki elkeverte a szannjászik ruháját, az egyik megsértődött, és ebből vita keletkezett. Rámádudzsa ekkor egy grihasztha bhakta példájával állt elő, ahogy a Guruját szolgálta. Az írásokban sok hasonló példával találkozhatunk. Sankarácsárja szintén hasonló példát mutatott.

Tulajdonképpen spirituális utazásunk tiszta tudatunktól függ. Aki kapott valamennyi tiszta tudatot a Gurujától, az nem hagyja el az utat, különben mindenkinek van valamilyen beakadása, ami elviheti.

Fontos, hogy a tudás helyes ösvényén maradjunk abban a meggyőződésben, hogy bármi történjen is, vakon követjük a Gurut. Sokfelől halljuk, hogy „elegendő, amit a Gurutól kaptunk, nincs szükség mástól is tanácsot kérni." Ez általában nagyon is igaz. Ha nincs ötletem és széles, nagy előrelátó képességem, akkor egyszerűen Gurudévám tanácsát kövessem. Általában ez szépen működik, de nem mindig igaz - mert ha egy Guru mond valamit, vagy tanácsol valamit, és ha öt tanítványa van, akkor mind az öt egy kicsit másképp fogja értelmezni. Mind az ötük elméje egy kicsit másképp fog eljátszani a gondolattal, tehát öt különböző módon fogják érteni. Lehet, hogy az elején nem különbözik egymástól az öt megoldás, de akármilyen kis különbség is volt a felfogásuk között, az három-négy generációval később már elég jelentős különbséggé válhat. Addigra lehet, hogy már teljesen mássá vált Gurudéva eredeti koncepciójához képest. A Srímad Bhágavatam így ír erről:

évam prakriti-vaicsitrját bhidjanté matajo-nrinám
páramparjjéna késáncsit pásanda-matajo paré

Sríla Guru Mahárádzs magyarázata szerint: tézis, antitézis, szintézis. Amikor a Guru átadja a tudást, az a tézis, de ahogy elhangzott ez a tudás, egy antitézisnek is meg kell jelennie valamilyen szegletben. A szintézis akkor fog megszületni, amikor mindkettő harmóniába kerül egymással. A szintézis ekkor megszilárdul, mint tézis, és újra egy antitézis nő ellenében. Ily módon, ha öt tanítvány hallgatja a Gurut, ötféle elmélet fog növekedni. Ötleteik függnek a szukritijeiktől is. Ha nem tértek le az útról, elmondhatjuk, hogy jó szukritivel rendelkeznek, és ez a szukriti átitatjaszévájukat is. Ezért mondta Sríla Guru Mahárádzs, hogy: „Mindig azt tegyétek, amit én mondok, amit az elmétek mond, azt felejtsétek el."

Ezért tanácsolta nekünk Sríla Guru Mahárádzs, hogy ne olvassunk olyan sokfélét. Sríla Bhaktivinod Thákur szintén nem javasolta a sokféle irodalom olvasását. Akik pedig a Máthban laknak, azoknak nincs is sok idejük olvasni. Minden időnek szolgálati időnek kell lennie. Nincs kivételes idő a kezükben, tehát hogyan is próbálnának hozzájutni ahhoz a „más tudáshoz", és hogyan is tölthetnék az időt más tudás gyűjtögetésével?

Valaki szanszkritul tanul, valaki bengáliul, valaki aki angolul - és így töltik az időt. Egy későbbre keltezett csekket mutogatnak, ezzel a felirattal: „Ha megszereztem ezt és ezt a tudást, majd szolgálok." De mielőtt ez bekövetkezne, akár meg is halhatsz, tehát miért nem így gondolkodsz? Ezért nem járult hozzá Sríla Guru Mahárádzs a másfajta tanuláshoz. 

Sríla Guru Mahárádzs kezdetben hozzájárult a tanulásomhoz, mert nagyon alulképzett voltam. De amikor megfelelő mennyiségű tudásra tettem szert, azt mondta, elég volt: „Nincs szükség több olvasásra, most már foglalkozz a széváddal.

Próbáltuk végezni a szévánkat, amennyire lehetett teljes szívvel lélekkel, és tapasztaltuk, hogy lassan minden megnyilvánul a szívünkben. Nem próbáltunk tudást szerezni az írásokból. Én is csak pár éve olvastam a Brahma Szanhitát, de negyvenöt évvel ezelőtt kapcsolódtam a folyamathoz. Sríla Guru Mahárádzs utolsó idejében került a kezembe.

Egyik nap a következő kérdést tettem fel Sríla Guru Mahárádzsnak: „Mahárádzs, mi módon jön ki a dzsíva-lélek a Tatasthá-saktiból?" Már sokszor hallottam a választ, de nem tudtam megjegyezni, ezért újra megkérdeztem. „Hogyan történt a világ teremtése, és a dzsívák teremtése? Kérlek, magyarázd el még egyszer."

Sríla Guru Mahárádzs így válaszolt: „Ó hát te még nem olvastad a Brahma Szanhitát? - „Nem, Guru Mahárádzs - feleltem. Sok slókát ismertem a Brahma Szanhitából, de mindet Sríla Guru Mahárádzstól hallottam. Ekkor Sríla Guru Mahárádzs azt mondta: „Olvasd el, és az első részében világosan megtalálod a választ a kérdésedre.

Ez a kérdés nagyon nehéz volt. A dzsíva-lélek transzcendentális, de a Májá-sakti  teremti az anyagi világot. Tevékenysége mindig az anyagi világon belül marad, de a dzsíva transzcendentális, és Krisna is transzcendentális. Tehát hogy tud a transzcendentális és az anyagi keveredni egymással, és létrehozni a teremtést? Ez volt a kérdésem lényege. Sríla Guru Mahárádzs a következő slókával válaszolt: tal-lingam bhagaván sambhu. Krisna rápillant aprakritire, az pedig átitatódik a pillantásával - majádhakséna prakriti, sújaté sza-csarácsaram (Bhagavad-gítá 9.10)A közbülső helyzetben  Sambhu végzi ezt a „pillantást". Ez a feladata.

Sríla Guru Mahárádzs azt mondta, hogy olvassam el a Brahma Szanhitát, és mindent megértek. Amikor elolvastam, tényleg meglepődtem. Minden tudás benne volt ebben a könyvben, és eddig még csak nem is olvastam. Minden tudást tartalmazott, amit Sríla Guru Mahárádzs átadott nekünk. Ekkor egy ötletem támadt. Mi lenne, ha kiadnánk a Brahma Szanhitát, és így eljuttatnánk mindenkihez ezt a tudást.

Tulajdonképpen Sríla Guru Mahárádzs hangsúlyozta a Guru és a Vaisnavák szolgálatát, a kegyükből ez a tudás megnyilváníthatja magát a szívükben. Elmondhatnánk, hogy megismertünk valamit a transzcendentális világból. A „megismertünk" alatt „megérzést" értek. Mondhatjuk, hogy érzünk valamit, de a folyamatot követve átéljük ezeket az érzéseket.

Hiszem, hogy mindenkinek vannak érzései, különben nem jöttek volna ebbe a vonalba, különösen nem Sríla Guru Mahárádzs Máthjába - Sríla Guru Mahárádzs vonalába. A bhakták éreznek valamit, csak lehet hogy nem mindig tisztán. Az érzéseknek jönniük kell mindnyájatokhoz, különben nem maradnátok meg ebben az odaadó vonalban. De Sríla Guru Mahárádzs tanításában az a legfontosabb, hogy szolgájuk a Vaisnavákat és kövessük a Gurut; ezáltal mindent megkapunk.

Sríla Guru Mahárádzs sok tanítványa élt a Misszión belül. Amikor Sríman Maháprabhu vonalába jöttek, kétségtelenül szerencsések voltak, de később tetteik sok gondot okoztak nekik. Néha nem tudták, mi micsoda, és nem fogadták el közvetlenül Gurujuk utasításait. Hallottak valamit, de mást nem hallottak meg, így elvesztették az odaadó viselkedés helyes formáját, és amit tettek, kezdett karmává válni, nem szévává. Így gondolkodtak: „Elégedettek vagyunk. Ez itt már a transzcendentális tudás." - néhányukat könnyedén elcsalt Májá.

Aki mindig így gondolkodik: „Mindig van több annál, amit elértem", és aki mindig kutat is az után a több után, és meg is próbálja szerezni, azt nem tudja becsapni Májá.

Sríla Szvámí Mahárádzs idejében minden az Ő irányítása alatt működött, és kevesen értették meg igaz helyzetüket. Ő így prédikált: „Én vagyok az ISCKON; kövessetek". És megpróbálták követni, de nem tudták, hogy melyik részét kövessék, ezt a részét, vagy azt. Ahogy a missziója egyre nagyobb lett, az odaadó szolgálat hangulata nem mindig maradt állhatatos. Sokuknak nagyon nehéz lett a helyzete. Néha nagyon szomorúak voltak, néha nagyon lelkesek - sokféle állapoton lehet keresztülmenni. Az írások is megírják azokat az állapotokat, amiken a bhakta keresztülmegy:utszáhamají, ghanataralá, bjúrabikalpá, visajaszangará, nijamáksamá, tarangaranginí.

Kezdetben a tanítvány nagyon lelkes, és sokféle szolgálatot végez, de később ez a szolgálatkészsége ellaposodik. Aztán valamilyen hatás éri az elméjét, és ezzel a hatással a gyanú is felébred benne. Ezután jön a kapcsolat a világi élvezet valamilyen fajtájával, és ezzel párhuzamosan jön a kapcsolat a transzcendentális világgal is. Ezután valahogy összezavarodik az elméje. Miután keresztülment ezeken az állapotokon, először a nisthá, az állhatatosság, aztán arucsi, az íz jön, amiből erőt lehet meríteni. Ez után az állapot után minden akadály elhárul, és zavartalanul fejlődhet. Az odaadás ezen állomásairól az Írásokban is szó esik.

Tehát látszólag érezhetjük, vagy láthatjuk, hogy valaki szévát, vagyis szolgálatot végez, de ez nem mindig igazi odaadó szolgálat. A széva még több szévát eredményez, tehát miért nem jön a több széva? Látva a tüneteket, azt mondhatjuk, hogy akik nem végeztek valódi szévát, Sríla Szvámí Mahárádzs, vagy Sríla Guru Mahárádzs távozása után nehézségekkel találták magukat szemben.

Tudatosnak kell lennünk a helyzetünkkel és a szolgálatunkkal kapcsolatban, különben letérhetünk az utunkról. De, még ha valamilyen elhajlás jön is az életünkben, ha őszinték vagyunk, kikeveredhetünk a helyzetből.

bhúmau szkhalita-pádánám, bhúmir évávalambanam
tvaji dzsátáparádhánám, tvam éva saranam prabho

Amikor egy kisbaba járni tanul, néha elesik, de valamibe kapaszkodva újra feláll, és egy pár nap múlva már szépen jár. Nemcsak jár, hanem felnőve képes lesz nagyon gyorsan futni is. Mindent megkap, de először próbálnia kell, különben nem fog semmit megkapni.

Amíg ebben a testben élünk, állandóan megvan a lehetőségünk letérni az útról. Ha nem hallgatunk fizikai és szellemi testünkre, nem fenyeget a letérés veszélye - különben bárhol és bármikor előfordulhat