Dicsőség Isten szolgájának

Szinopszis

Minden vallás alátámasztja az emberi testben való megszületés szükségességét. Mindegyik megemlíti, hogy ebben a születésben véglegesíthetjük a jövőnket. Most elnyertük ezt az emberi testet, ezért keményen küzdenünk kell a célunkért, miközben nem hanyagolhatjuk el anyagi kötelességeinket sem. Általában azt mondják, hogy ha jót teszel, a jövőben elnyered jutalmad érte. Mi is erről beszélünk, de van különbség a célok és eredmények között. Az élet célja a transzcendentális tudás megszerzése kellene, hogy legyen. A transzcendentális tudással haladhatunk végső célunk, a Legfelsőbb Szépség és Szeretet Forrása, Isten felé.

---

---

Olvasson Bele!

Első rész  

Sríla Bhakti Szundar Govinda Maharádzs dicsősége

-1-

Vaisnava Thákur

Őszentsége Tridandi Szvámi

Srípád Bhakti Szudhir Goszvámi Maharádzs előadásából
San Mateo, Kalifornia, U.S.A.
Sríla Bhakti Szundar Govinda Maharádzs megjelenésének napján, 1990. December 04.

 

Sok-sok év után végre megvan a lehetőségünk Sríla Govinda Maharádzs dicsőítésére. Azért mondom ezt, mert Sríla Govinda Maharádzs mindig a Srí Csaitanyja Szaraszvat Math hátterében maradt, szorgalmasan tevékenykedett a sok bhakta ügynökeként Sríla Guru Maharádzs, vagyis Sríla Bhakti Raksak Srídhar Dev-Goszvámi Maharádzs lótusz lábainál. Azért tett így, mert nem volt természete nagy csoportban járni a világot. Miután a Gaudija Mathban eltöltött egy kis időt, és miután kísérletet tett a másokkal való együttműködésre, úgy döntött, hogy elvonultságban fog élni. Később tudatosult benne, hogy Sríla Bhakti Sziddhánta Szaraszvati Prabhupád egész missziója azon alapult, hogy kilépett az emberek közé az elvonultságából.

Sríla Bhakti Sziddhánta Szaraszvati Prabhupád képzett bhadzsanánandi volt. Egy alkalomra három lakh(300,000) Szent Nevet mondott el, a Hare Krisna Mahámantra formájában. Egy hónapban ez közel 10 millió. Azt a fogadalmat tette, hogy egy milliárdszor vibrálja el a Szent Nevet, ami nyolc és fél évig tartott volna, és benne is volt ebben a folyamatban, amikor isteni hatásra előjött, hogy másokat is segítsen. Mondják, hogy a Szaraszvati folyón ment át ott, ahol egyesül a Gangesszel és a Jamunával Nabadvip közepén, és egy darab papír úszott felé a vízen, amely a Srí Csaitanyja Csaritámrita egy részletét tartalmazta. Ebben a részletben az odaadó szolgálat részei, és ezen belül is a Szent Név dicsőségének tanítása volt kiemelve. Úgy értelmezte, hogy ez az, amit tennie kell, s a többit pedig már tudjuk: otthagyta az elvonultságot és rengeteg embert térített meg Maháprabhu hitvallására.

Sríla Guru Maharádzs tudatában volt, hogy Sríla Prabhupád nem volt híve az elvonultságban töltött odaadó életnek, tehát megalapította a Srí Csaitanyja Szaraszvat Mathot azzal a gondolattal, hogy ő nem egy agresszív hittérítő, de ha valakinek oltalmat jelent az ő Hari-kathájának hallgatása, akkor azt nem fogja elküldeni.

Mivel Sríla Guru Maharádzs nem érzett késztetést számos, a tanítással és szervezéssel járó tevékenységre, szüksége volt egy különleges segítőtársra. Ekkor Sríla Govinda Maharádzs fiatal, 17 éves brahmacháriként jelent meg nála. Gaurendu Dász brahmachári volt a neve, de egy héten belül, (!) Sríla Guru Maharádzs már, mint örökösét mutatta be Hit testvéreinek. Megkérte Krisnadász Babadzsi Maharádzsot, hogy vizsgálja meg ezt a fiút, mert szeretné, ha ő lenne az örököse. Babadzsi Maharádzs megvizsgálta, ahogy csak ő volt képes erre, és azt mondta, hogy a fiú alkalmas ilyen speciális feladatra.

Amikor Sríla Guru Maharádzs, Sríla Szvámi Maharádzstól bérelt egy szobát a calcuttai Sitakanta Banerdzsí úti laboratóriuma fölött, Govinda Maharádzs, mint fiatal brahmachári volt ott. Sríla Govinda Maharádzs mondta el nekünk, hogy Sríla Szvámi Maharádzs és Sríla Guru Maharádzs gyakran vonultak el és merültek bele a Bhagavat-gitá és a Srímad-Bhágavatam tanulmányozásába. Ilyenkor olyannyira elmerültek a szent iratok tanulmányozásában, hogy Sríla Prabhupád gyógyszerüzlete majdnem csődbe ment.

Néha Sríla Govinda Maharádzs Sríla Szvámi Maharádzs Prabhupáddal reggelizett, és megemlítette: „Legalább reggelire ehetne Sridhara Maharádzs egy kis ghíben sütött purit, vagy egy kis szabdzsit (főtt zöldség) vagy ilyesmit." De Govinda Maharádzs és Guru Maharádzs csak mudit (puffasztott rizst) ettek, majdnem mindig. Govinda Maharádzs említette nekünk, Szvámi Maharádzs mindig hívta, hogy egyenek már egy kis purit, vagy szabdzsit, de ő mindig elhárította: „Nem, nem, a mudi nagyon jó nekem." De Szvámi Maharádzs ellenkezett: „Mudi? Hiszen az csak arra jó, hogy a gyomrot becsapja!"

Sríla Govinda Maharádzs nagyon jól érezte Prabhupádánál magát: „Szvámi Maharádzs adott nekem leckéket és sok dologra tanított, például a Srímad-Bhágavat-Gítára" - mondta.

Azért mesélem el mindezt, hogy lássátok, már a kezdetek kezdetén jelen volt, és nagyon különleges szerepben. Ott volt akkor is, amikor a Gaudija Math különböző ágai találkoztak, és látta a nehézségeket, tanító mesterével Sríla Sridhara Maharáddzsal. Ismert mindenkit, és a tárgyalások módját is. A Gaudija Mathban is nagyon jól ismerték és tisztelték a kezdetektől fogva. Annyira ismerte a Gaudija Math szellemi vezetőit, és kiemelkedő személyiségeit, hogy egyszer, amikor egy programra ment Sríla Guru Maharádzs más Hit testvéreivel, a következő eset történt meg vele. Sríla Guru Maharádzs nem volt ott, így Govinda Maharádzs kísérte el a Gaudija Math egyik áchárjáját, Srípád Bhakti Saranga Goszvámi Maharádzsot néhány tanítványával egy prédikációs útra. Ahogy közeledtek a találkozóhelyhez, Govinda Maharádzs észrevette a felhőket az égen, ami arra utalt, hogy eső várható. Megkérdezte Srípád Goszvámi Maharádzs egyik tanítványát, hogy tudja-e, melyik versről fog Guruja beszélni. A tanítvány azt válaszolta, hogy természetesen nem tudja, miről fog beszélni.

- Mert én igen. 
- Hogy lehetséges ez?

Erre Govinda Maharádzs egyszerűen ezt válaszolta: „Tudom melyik versről fog beszélni, és elkezdte mondani:

dzsadacsjuta kathá lápah
karna píjúsa vardzsitah
taddinam dúrddinam manjé
megháccsanam na dúrddinam

„Ez annyit jelent: „Általában a jó napot a jó időről ítéljük meg. Ha süt a nap, azt gondoljuk, ma szép napunk lesz, ha rossz az idő, úgy véljük rossz ez a nap. De egy Vaisnava akkor tart egy napot szépnek, ha azon a napon hallott, valamit a Hari-Kathából vagy az Úrnak tett valami odaadó szolgálatot."

Amikor megérkeztek, mint ahogy Sríla Govinda Maharádzs megjósolta, az Ácsárja, Sríla Guru Maharádzs Hit testvére, épp ezt a slókát kezdte mondani a lecke bevezetőjeként. Fantasztikus, hogy csak azáltal, hogy Govinda Maharádzs észrevette, esni fog, következtetett, hogy az emberek rossz hangulatban lesznek, és ismerve Srípád Bhakti Saranga Goszvámi Maharádzs természetét, arra a következtetésre jutott, hogy ezt a verset fogja választani, hogy megváltoztassa a találkozó hangulatát.

Nemcsak a saját korosztályával tudott jó kapcsolatot tartani, hanem egészen fiatalon, Sríla Sridhara Maharádzs hit testvéreivel is jól kijött. Egyszer kissé kihívóan vizsgáztatott egy szannjászit, aki nagy pandit hírében állt. Govinda Maharádzs ugyanis megkérdezte tőle: 
- Tud Isten öngyilkosságot elkövetni?

A Lelki Testvér felháborodott: - Miért kérdezel tőlem ilyet? Ez nem egy jó kérdés.

- Lehet, hogy nem jó kérdés, de tudsz válaszolni rá? - faggatózott Govinda Maharádzs. 
- Nem szabadna ilyeneket kérdezned. 
- Tudom, de tudsz válaszolni rá? 
- Miért faggatsz engem?

Akkor Govinda Maharádzs azt mondta: - Én tudom a választ, csak arra vagyok kíváncsi, hogy te is tudod-e?
- Te csak egy kis suhanc vagy, mit tudhatsz te?

Erre Govinda Maharádzs idézett egy versszakot:

válohaham dzsagattám náta namé válá szaraszvati
válabjálaszja garalam kim na hantta kalevaram

Ez annyit jelent, hogy egy bébi kobra is képes megölni téged! Aztán válaszolt a saját kérdésére:  - Igen, Isten képes öngyilkossá lenni. Öngyilkos lesz Brahman, azaz saját személytelen formájában: a brahmadzsjoti az a hely, ahol Bhagaván végtelen számú részei, a dzsívák elvesztik egyéni önazonosságukat. Tehát az Abszolút öngyilkosságot követ el.

Sríla Guru Maharádzs sokszor elmesélte ezt a történetet, de soha nem említette, hogy Sríla Govinda Maharádzsra vonatkozik. Csak később tudtam meg, hogy ki is volt az a fiúcska! Sríla Guru Maharádzs sokszor mondogatta, ne kérdezzétek, hogy tud-e Isten öngyilkos lenni!

Sríla Govinda Maharádzs sokszor kinyilvánította tudását Sríla Guru Maharádzs Hit testvérei előtt. A következő eset az Imlitalá Templomban történt, amelyet Srípád Bhakti Száranga Goszvámi alapított Vrindávanban. Amikor Maháprabhu először járt Vrindávanban, leült az Imlitalá fa alá, amely most a Templom udvarán áll. A falon látható néhány sor, amelyeket Sríla Guru Maharádzs vésetett márványba, és Maháprabhu Vrindávan-beli tartózkodásának pontos idejét és liláját tartalmazza, itt az Imlitalá fa alatt.

A szanszkrit versekben lehetőség van burkoltan kifejezni számokat. Például, ha azt mondod Véda, ez jelenthet hármat is és négyet is. Ez azért van, mert egyesek úgy tartják, hogy három része van a Védáknak, mások úgy tartják, hogy négy.  Vannak más szavak is, amelyekre számokkal lehet asszociálni. Sríla Guru Maharádzs ilyen misztikus, poétikus úton utalt a dátumra, mivel ez a dátum, tulajdonképpen nem ismert, csak halványan történik rá utalás a Srí Csaitanyja Csaritamritában, és más helyeken.

Amikor Sríla Guru Maharádzs hit testvérei elolvasták a slókákat, először nem igazán értették, hogy mit is jelentenek. Az ő álláspontjuk szerint, Sríla Bhakti Sziddhánta Szaraszvati Thákur más időpontot adott meg. Ekkor a fiatal Gaurengu brahmachári állt elő, és azt mondta: „Én tudom, hogy mit jelent ez a slóka." Mindenki meglepődött. Akkor Gaurengu brahmachári elmagyarázta az értelmét, de erre a többiek így reagáltak: „De hát ez a dátum különbözik attól, amit Sríla Bhakti Sziddhánta Szaraszvati Thákur megállapított!" 
- Lehetséges, de amit az én Gurum mond, az igaz. Amit Sríla Guru Maharádzs mond, az igaz. Nem számít, hogy mások más véleményen vannak, akárkik is legyenek azok. Ez az igazság, és be is tudom bizonyítani.

Ezután elkezdte magyarázni a különböző idézeteket és megmagyarázta, hogy Sríla Guru Maharádzs miként jutott erre a végkövetkeztetésre, belevonva a Srí Csaitanyja Csaritamritát. Mindenkit megdöbbentett.

Sríla Govinda Maharádzs mindig nagyon értette a dolgát, különösen amikor Sríla Guru Maharádzsról és a koncepciójáról volt szó. Csodálatos vaisnava szíve volt. Ez a következő esetben mutatkozott meg:

Még a Gopiknak is vannak csoportosulásaik és pártoskodó lelkük, ami néha azt eredményezi, hogy nem jönnek ki egymással. Így van ez a követőikkel is. Ilyenképp volt néminemű különbség Sríla Guru Maharádzs hit testvéreinek táborai és az ő követőik között. Egy napon számos Ácsárja a tanítványaikkal együtt indult Vrindávanba. Történt, hogy Srípád Tirtha Maharádzs és tanítványai ugyanakkor gyülekeztek a vasútállomáson, mint Sríla Guru Maharádzs és tanítványai. Srípád Tirtha Maharádzsot Sríla Bhakti Sziddhánta Szaraszvati Thákur sokszor úgy emlegette, mint legkedvesebb tanítványát, Prabhupád-prestha, és még verset is írt Tirtha Maharádzs dicsőítésére, és márványba vésette a calcuttai Bagh Bazaar Mathban. De Sríla Guru Maharádzs és Tirtha Maharádzs ebben az időben nem voltak beszélő viszonyban.
Govinda Maharádzs észrevette Tirtha Maharádzsot, és feszélyezve érezte magát, hogy itt egy jeles személyiség, és ő nem tudja megfelelő tisztelettel üdvözölni, a két tábor közti különbségek miatt.  Ekkor megkérte Sríla Guru Maharádzsot:

- Thirtha Maharádzsot látom amott, úgy érzem, kötelességem lenne üdvözölni. Engedélyezed, hogy így tegyek?
- Természetesen igen. - válaszolta Sríla Guru Maharádzs.

Tirtha Maharádzs és tanítványai arca eddig elég komornak látszott, de mikor Sríla Govinda Maharádzs odament,dandavátot ajánlott nekik és beszélgetett egy keveset velük, az egész csoport arca felderült, és mosolygott. Képes volt mindenkit felvidítani.

Govinda Maharádzs szerette dicsőíteni a bhaktákat, sokukhoz még verset is írt. Szerette úgy használni a szavakat, hogy sokszor három-négy jelentést is ki lehetett érteni egy-egy versből. Néha másként értelmezték verseit, mint ahogy ő akarta, mint például azt, amit Srípád Késava Maharádzs dicsőítésére írt. Késava Maharádzs Sríla Sridhara Maharádzstól vette fel a szannjászát, és fontos személyiség volt a Gaudija Mathban. Annyira tetszett neki a vers, hogy megjelentette a Math újságban.

Később, egyszer Krisna Dász Bábádzsi Maharádzs meglátogatta, és elolvasta. Azonnal látta, hogy két értelem vonul végig a versen. Bár a felszínen egy dicsőítő vers volt, volt egy másik olvasata is, amelyben mintha tréfát űzne Késava Maharáddzsal. Eddig mindenki csak az első olvasatot vette észre, és mutogatták egymásnak, hogy nézd, micsoda csodálatos vers. „Amit Sríla Srídhar Maharádzs tanítványa írt, az tényleg gyönyörű." De Krisna Dász Bábádzsi megmutatta Késava Maharádzsnak: „Hát nem látod mit írt?"
Késava Maharádzs nagyot nézett: - Igazad van, mondta...! Elmentek Govinda Maharádzshoz, és megkérdezték: - Ez az, amit értettél alatta?
- Jaj, nem dehogyis! Nem Maharádzs!

Örök társa, és állandó kísérője volt Sríla Guru Maharádzsnak. Ha Sríla Sridhara Maharádzs Májápurba ment, hogy meglátogassa Sríla Szvámi Maharádzs Prabhupádot, Sríla Govinda Maharádzs is mindig vele ment. Van egy fényképünk, amelyen Sríla Szvámi Maharádzs és Sríla Srídhar Maharádzs ugyanazon a vjászászanán osztoznak, és a mikrofonnál ott áll Sríla Govinda Maharádzs. Azon a napon Sríla Guru Maharádzs kérésére beszélt, aki nem jól érezte magát, és nem akart prédikálni.

Az előadásában Sríla Govinda Maharádzs a következő verset idézte Raghupati Upádhjájától.

kam prati katajitum isé,
szamprati ko vá pratítim ájátu
go-pati-tanajá-kundzsé,
gopa-vadhútí-itam brahma
(C.c. Madhja 19.98)

„Ki fog nekem hinni, ha azt mondom, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság itt játszik a bokorban a Gopikkal? Ki hiszi ezt el nekem?" Ahogy ezt a verset használta, azt akarta kifejezni, hogy: „Ki hinné el, hogy Sríla Szvámi Maharádzs, akit előtte csak Abhaj Babuként ismertek, és a Gaudiya Math programjainak rendszeres látogatója volt - családos ember, különböző családi kötelezettségekkel, üzleti ügyekkel, stb. - hogy most Ő a Világ Áchárjája, akit mindenki ismer szerte a világon. Ő valósította meg azt az elképzelhetetlen dolgot, hogy elterjesztette a Krisna tudatot széltében hosszában a világban."

Sríla Szvámi Maharádzs Prabhupád igazán nagyra értékelte az e fajta dicsőítést, amire Sríla Govinda Maharádzs mindig képes volt.

Nem mindennapi a képesség, ami Sríla Govinda Maharádzsnak a versírás területén megadatott. A Pandit-szabhá, aki Sríla Guru Maharádzsnál elnökölt, különböző címeket adott Govinda Maharádzsnak: az egyik a Bhakti-sásztri, később Upadesaka Pandit, Mahopadesaka Pandit, és Dzsjotirbhúsan Vidjá Randzsan. Egy másik címe: Szanszkritalankára - vagyis a szanszkrit nyelv tudója. Amikor Guru Maharádzs elmélkedett egy-egy vers megfogalmazásán, Govinda Maharádzs mindig különböző alternatívákat ajánlott neki. A versek egy részét mind a mai napig nem publikálták, más részük már soha többé nem írható le: jelenleg csak Govinda Maharádzs az egyedüli tudójuk. Szerencsénkre, Ő nemcsak emlékezni tud rájuk, hanem nagyon szépen elő is tudja adni őket.

Sríla Guru Maharádzs azt is említette, hogy a Guru és a tanítvány viszonya nem korlátozódik a dászja-raszára, vagy a mester és szolga viszonyára, hanem lehet köztük barátság, vagy akár atyai érzés is a Guru felé, a gondoskodása miatt. Az igazság az, hogy Sríla Guru Maharádzs és Sríla Govinda Maharádzs meghitt barátok voltak. A sok-sok év együttlét teljesen eltűntette köztük a távolságot. Emlékszem, amikor Sríla Guru Maharáddzsal beszéltünk valamilyen konkrét ügy elvégzéséről, Guru Maharádzs elmondta a véleményét, és mi meghallgattuk. Aztán hirtelen feleszmélt, tiszteletteljesen a fejéhez emelte kezét, és azt mondta: „De hiszen Govinda Maharádzs szerint ezt és ezt kellene tennünk, és amit ő javasol az szerintem is jobb lenne."

Emlékszem az egyik utolsó dologra, amit Sríla Guru Maharádzs mondott nekem: amikor átadta azÁcsárjaságot Sríla Govinda Maharádzsnak, ezt mondta: „Tulajdonképpen Govinda Maharádzs sokkal képzettebb nálam." És azt is mondta: „Ha megismeritek közelebbről, személyesen, majd meglátjátok micsoda transzcendentális személyisége van!"

Van még valami, amit lehetetlen kitörölnöm az emlékezetemből, bár ezt nem is akarom. Már nagyon Sríla Guru Maharádzs ittlétének vége felé történt. Amerikába készülődtem, és Guru Maharádzs hivatott a szobájába. Tudta, lehet, hogy nem találkozunk többet, ezért odahívott az ágyához. Nagyon közel kerültem hozzá, szemtől szembe. Megragadta mindkét vállam, aztán jól megrázott, hogy a fejem is csak rázkódott ide-oda, közben pedig ezt mondta: „Goszvámi Maharádzs, lehet hogy ez az utolsó kérésem hozzád. A legőszintébb, és leghőbb vágyam, hogy segítsd Govinda Maharádzsot. Érted, hogy milyen fontos ez nekem?" Reszkető hangon válaszoltam neki, hogy: „Igen, Maharádzs."

Ez a Vaisnavák útja, és ezt igazolja az Úr Síva állítása is:

árádhanám szarvesám visnor árádhanam param

„Az összes imádat közül, az Úr Visnu imádata a legjobb."

taszmát parataram dévi, tadíjánám szamarcsanam

"De a legteljesebb, és legmagasztosabb imádat, ha azt szolgáljuk, aki kedves az Úrnak."

Visnu szolgálata önmagában nem teljes anélkül, hogy azt szolgálnánk, aki a legkedvesebb az Úrnak. Ha másképp fogalmazzuk, a lehető legmagasztosabb széva, Srímati Rádháráni szolgálata. Ez magasabb rendű, mint Visnu vagy Krisna szolgálata.

Tadija - Mi az ami kedves Neki? A tehenek kedvesek számára, Vrindávan kedves Neki, a barátai, az édesanyja...sok minden kedves Krisnának, de a legeslegkedvesebb Srímati Rádháráni. Világossá teszi számunkra, hogy a Rádháráninak bemutatott szolgálat a legmagasabb rendű az összes közül. A legmagasabb szempont szerint, Srímati Rádháráni a legfőbb Guru. Ha ezt az elképzelést folytatjuk tovább, akkor ott vannak azok, akik a legkedvesebbek a Gurunak. Ha keresünk, láthatjuk, hogy némelyek szolgálata felülmúlja a többiekét. A velük való kapcsolat megnöveli a mi esélyeinket is.

Guru Maharádzs szerette azt a példát felhozni, hogy a kis kapitalista sokat nyer azzal, ha vagyonát a nagyobb tőkés vagyonával összeköti. Mi a kis megtakarításunkkal vásárolhatunk a nagy multinacionális vállalatok részvényeiből, és learathatjuk a hasznunkat. Ugyanígy, a bhakták kapcsolatba léphetnek azokkal, akik magasabb megvalósítási szinten állnak, és habár csak kis részesedésük van a szolgálatból, bármilyen szolgálatot végeznek is, az összeköti őket valami magasabb rendűvel, amiért valamilyen nagyobb jutalomban részesülnek.

Nem kétséges tehát, hogy mivel Sríla Govinda Maharádzs a legkedvesebb tanítványa Sríla Guru Maharádzsnak, ezért az Ő szolgálata és dicsőítése által a mi helyzetünk is emelkedettebbé válik. Ugyanez érvényes, ha részt veszünk az Őszévájában, amit Sríla Guru Maharádzs bízott rá.

Nem véletlen, hogy Sríla Guru Maharádzs minden tulajdonát rábízta Govinda Maharádzsra. Ha ránézünk Sríla Guru Maharádzs különböző végakarataira, láthatjuk, hogy többször kihangsúlyozza, hogy az utolsó darabig, minden tulajdonát képező dolgot ráhagy Govinda Maharádzsra. Ha van egy rizs mező valahol Nabadvipban, annak minden felelőssége rá száll. Ezen kívül a Végrendeletében és Végakaratában Sríla Guru Maharádzs világosan megfogalmazza, hogy Szvámi Bhakti Szundar Govinda Maharádzs az Áchárjája a Srí Csaitanyja Szaraszvat Mathnak, a Hápánijá Mathnak, a Krsnánusílana Szanghának és minden más Mathnak ezek alatt.

Az igaz Vaisnavák soha nem akarnak birtokolni, ők csak a szévát látják, amit rájuk bízott a Guru, és amit végezniük kell minden képességük szerint.

Hallottam Govinda Maharádzstól, hogy a Vaisnavák felismerik a Vaisnavákat. Ez az ellentéte aVaisnava-aparádhának, (ártás más bhaktáknak). Elkerülik, hogy más Vaisnavákban hibát keressenek, mert tudják, hogy milyen végzetes lehet ez az odaadó életükre nézve.

Tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, amely elhervaszthatja a Bhakti-latát, az odaadás virágát, amely a szívünkben nő. De a célunk nemcsak az, hogy megpróbáljunk elkerülni mindennemű sértést a bhakták ellen, bár ez is elég inspiráció lehet. Ezen felül fejlődni is szeretnénk, és szeretnénk gazdagodni a Vaisnavák iránt mutatott tisztelet és szolgálat által, ami igazán a célunk. Ezt kell tennünk olyan mértékben, mint Sríla Sridhara Maharádzstól láttuk, aki annyira tisztelte az ISKCON-hoz tartozó bhaktákat.

Sríla Guru Maharádzs nagyon tisztelt és magasztalt személy volt a Gaudija Math tagjai között. Sríla Bhakti Sziddhánta Szaraszvati Thákur mondta, hogy Guru Maharádzs hordozza Bhaktivinod Thákur szellemiségét, de magas rangú képességei és dicsősége ellenére soha nem képzelte magát nagy Gurunak, vagy áchárjának, és soha nem sugallta, hogy az ISKCON tagjai csak fiatal kezdők volnának. Soha nem úgy állt hozzájuk, hogy: „Ezek a kis kezdők, mit tudhatnak?" Hanem azt gondolta: „Óh, ismerik Maháprabhut - ezért tiszteletre méltóak." Olyan volt a hozzáállása, mint a következő vers a Srí Csaitanyja Csaritamritából:

srípáda, dhara mora goszánira szambandha,
táhá viná anjatra náhi ei premára gandha
(C.c.Madhja 9.289)

Amikor a Sanodijá bráhmana meglátta Maháprabhu extatikus istenszeretetét, azt gondolta: „Óh, nézzétek! Ez a legcsodálatosabb dolog, amit valaha láttam. Eddig csak Mádhavendra Puriról tudtam, hogy ilyen magasrendű érzések birtokában van, ezért biztos vagyok benne, hogy Maháprabhu kapcsolatban áll vele.\\\" Ehhez hasonlóan, Sríla Guru Maharádzs Sríla Szvámi Maharádzs Prabhupád kegyéből mindig látta, hogy sok embernek van kapcsolata Maháprabhuval. Ezt elismerte, és megdicsérte őket a szolgálatukért.

Egyszer elmondtam neki, hogy mit érzünk mindnyájan, amikor a Mathba megyünk: 
- Te és a többiek itt, annyit dicsértek minket, hogy az néha már zavarba ejtő. Néha úgy érzem Maharádzs, hogy ez már túl sok."

Erre azt válaszolta: - Ezt kell cselekednünk. Ez nem valami önkényes dolog, hanem tényleg ezt kell cselekednünk, ha el akarjuk nyerni Maháprabhu kegyét.

Ha reménykedünk, hogy elnyerjük a kegyét, akkor el kell ismernünk azokat, akik már részesültek az áldásában és a kegyében.

Amikor Srímati Rádháráni Krsnával van, panaszkodik a fuvolájára: „Az a fuvola mindig részesül Krisna ajkainak nektárjából, míg én csak néha." Ez egy jó példája, hogy egy magasabb önmegvalósítású személy hogyan magasztal fel valakit vagy valamit, ami alacsonyabb megvalósítási szinten áll.           

A Kutatás Srí Krisna után megjelenését követően kaptam egy levelet Govinda Maharádzstól. Olyan hatása volt rám annak a levélnek, hogy majdnem elájultam, amikor elolvastam. Annyira nyilvánvaló volt, hogy egy nála sokkalta alacsonyabb szinten állót magasztal! Ezt írta: „Habár én 35 éve szolgálom Sríla Guru Maharádzs lótusz lábait, te túlszárnyaltál engem." Azt a látszatot akarta kelteni ezzel a levéllel, mintha én elértem volna valamit ilyen rövid idő alatt, ami miatt csak magasztalni tudna engem. Csak a nagy Vaisnaváknál olvastam ilyet, hogy valaki ennyire alul értékelte magát, míg másokat felmagasztalt. Govinda Maharádzs egy Vaisnava Thákur.

 Tehát ilyen eszközöket használnak a Nagy Vaisnavák, hogy éreztessék velünk szeretetüket. Vagy a Praszádamot osztják, vagy elismernek minket Bhaktákat, vagy más, szeretetteljes eszközt használnak - mindenképpen rabul ejtik szívünket.

Egyszer hírt kaptam a Mathból egy barátomon keresztül, aki onnan érkezett, de a hír kissé megzavart. Egy olyan ügyet érintett, amit szerettem volna már magam mögött tudni, de még nem zárult le, és mintha azt akarták volna éreztetni, hogy én csak valami kívülálló vagyok, aki előtt igazából ismeretlenek a Math belső ügyei. Mindenki azt szeretné érezni, hogy a Guruja szereti, és ezért megbántottnak éreztem magam, mert én is erre vágytam belül - és biztos voltam benne, hogy Sríla Guru Maharádzs is ezt szeretné. Azt szeretné, ha érezném mennyire közeli barátja vagyok, ami nagyon nagy bátorítást adna; de jön egy hír valaki más által, ami pont az ellenkezőjét sugallja. Meg voltam zavarodva, ezért levelet írtam a Mathnak, amiben beszámoltam érzéseimről.

Egy napon levelet kaptam Sríla Guru Maharádzstól, amiben kifejezte, hogy mennyire bántja, hogy ilyen híreket kapok. Biztosított a hír ellenkezőjéről, és ezt írta: „Annyira felháborító ez, hogy mikor Govinda Maharádzs meghallotta, vérzett a szíve."

Govinda Maharádzs mindig személyes jóakaróm volt, ezért örvendek, hogy Sríla Guru Maharádzs távozása után Ő vette át a bhakták irányítását és támogatását. Sríla Govinda Maharádzsnak finom humorérzéke van, és amikor csak Indiába megyek, előre örvendek a vele való társulásnak, mert az mindig felszabadító és új erőt adó. Mint ahogy a Srí Csaitanyja Csaritamritában meg van írva: lava-mátra szádhu-szangé szarvva- sziddhi haja - egy pillanat alatt mindent el lehet érni egy tiszta bhaktával való társulással.

Ezért aztán örvendek, ha lehetőségem van kifejezni nagyrabecsülésemet irányában, bármennyire jelentéktelennek is tűnhet ez az én részemről. Annyi jelentőségteljes eseményt köszönhetek neki az életemben, különösen Sríla Guru Maharáddzsal kapcsolatban, hogy személyes adósának érzem magam. Nem tudom, hogy Sríla Guru Maharádzs tanítványai szerte a világon mennyire vannak tudatában, hogy mennyi mindennel tartoznak Srípád Bhakti Szundár Govinda Maharádzsnak. Ezért ez egy nagyszerű lehetőség ma, hogy összejöttünk és kifejezhetjük nagyrabecsülésünket.

Sríla Bhakti Szundar Govinda Maharádzser kí dzsáj!