kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Dvaipayana Vyasa

Vedanta-Sutra NINCS RAKTÁRON

Baladev Vidyabhusan kommentárjával

Szinopszis

athato brahma-jijnasa

Itt az ideje, hogy tudakozódjunk Brahman felől.

 

A Vedanta-sutra megállapítja, hogy a Legfelsőbb Abszolút; Visnu független, mindentudó, az egész teremtés ura s az emberi lét legfőbb célja. Ő a teremtő, a tiszta tudat. A sutrák öt örökkévaló elvet (tattvát) taglalnak: Isten (Isvara), egyéni lélek (jíva), anyag (prakrti), idő (kala) s végül cselekedet (karma). Isvara határtalan tudattal rendelkezik, a jíva viszont csupán részlegesen tudatos. Ám mindkettő örökkévaló, a tudatosság, öröklét és boldogság birtokosa. A tudatot lehetetlen elválasztani az önvalótól, mint ahogyan a fény is elválaszthatatlan a tűztől. Nem ellentmondásos tehát, ha azt állítjuk Istenről, hogy ő a tiszta tudat, s ugyanakkor önmagáról is tudatos.

A Vedanta-sutrát négykötetű-nek (caturlaksaní) is nevezik, mert négy könyvből áll. Az első könyv bebizonyítja, hogy az összes védikus írás egyöntetűen Brahmanra vonatkozik, s e művek harmóniáját (samanvaya) a közös témában, Brahmanban jelöli meg. A második könyv kimutatja, hogy nincs ellentmondás a Vedanta és a többi szentírás között. A harmadik könyv Brahman elérésének módját ismerteti, a negyedik pedig ennek eredményét.

A vedanta tanulmányozására és megértésére az az ember méltó, aki szilárd hittel és nyugodt elmével rendelkezik, csöndes (sama), önfegyelmezett (dama), szüntelenül helyes gondolatokkal foglalkozik, társul az Igazság ismerőivel, s aki világi és vallási kötelességeit egyaránt teljesen önzetlenül végzi, így szíve makulátlanul tiszta. A Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolat (sambandha) kérdését a Vedanta-sutra Brahman leírásával tisztázza. A mű témája (visaya) a makulátlanul tiszta Legfelsőbb Személy (Purusa), az értelem és boldogság megtestesítője, aki végtelen és felfoghatatlan hatalommal, valamint számtalan egyéb tulajdonsággal rendelkezik. A Vedanta-sutra segítségével megnyílik az ember előtt a lelki távlat (prayojana), a Legfelsőbb elérése, ami a meghódolást gátló tévképzetek leküzdésével válik lehetségessé.


Tartalomjegyzék

Vandana

A kiadó előszava

Vedanta-sutra előszó

A samskrta szavak írásáról

 

Vedanta-sutra I. könyv 1. fejezet

1. tétel

Tudakozódás Brahman felől

2. tétel

Brahman meghatározása

3. tétel

Az istentudat forrása az Írás

4. tétel

Minden Írás Brahmanról szól

5. tétel

Brahman megismerhető

6. tétel

Brahman örömlényegű

7. tétel

Brahman a Nap és a szem lénye

8. tétel

Brahman az akasa

9. tétel

Brahman a prana

10. tétel

Brahman a fény

11. tétel

Brahman a prana

 

Vedanta-sutra I. Könyv 2. fejezet

1. tétel

Brahman a tudat

2. tétel

Brahman az univerzum elfogyasztója

3. tétel

Brahman lakik a szív rejtekén

4. tétel

Brahman az ember szemében a szeretet

5. tétel

Brahman a belső útmutató

6. tétel

Brahman a múlhatatlan

7. tétel

Brahman, mint Vaisvanara


Olvasson Bele!

A Kiadó Előszava

 athato brahma-jijnasa

 „Mindaddig, amíg az emberi lény nem tesz fel kérdéseket az Abszolút Természetérõl, valamennyi tette kudarcnak számít.”

Brahma- sutra

Magyar Brahmana Misszió bizalmas, lelki-szellemi tanításokat tartalmazó sorozatának újabb, talán legfennköltebb kötetét veheti kezébe; az Abszolút Igazság őszinte keresésének időnként rögös útját járó olvasó. A Vedanta-sutra szinte valamennyi óind filozófiai és jógikus irányzat forrása, a tényleges, gyakorlati átlényegülés, transzcendentális megvilágosodás bölcsője. Nem könnyű, felszínes vagy divatos ezoterikus témákat tárgyaló mű. Ellenkezőleg; ezért mélységét és mondanivalóját igyekeztünk a teljesség igényével közel hozni az eltökélt úton járókhoz, a filozófiai megértéshez, a helyes cselekvéshez, az elmélyült meditációhoz és a tiszta szeretet kibontakoztatásához vonzódó olvasókhoz. Jelen kiadásunk nem szemelvények sorozata, s nem angol vagy német nyelvű spekulatív nyersfordítások magyar változata, hanem az eredeti samskrta mű és kommentárjai magyar nyelvű bemutatása. B. R. Srídhara Svamí Bhagavad-gítajának kiadása után, joggal remélhetjük, hogy e Vedanta-sutra is méltó szerepet tölthet be a nagy lelkek, a mahatmak nyomdokaiba lépő magyar keresők, tanítók és tanítványok szellemi életében.

bahunam janmanam ante   jnanavan mam prapadyate
vasudevah sarvam iti   sa mahatma sudurlabhah

Sok-sok születés után az igaz tudást elsajátított ember (elérve egy tiszta bhakta társaságát) végül megérti, hogy a mozgó és mozdulatlan élõlények egész világmindensége egyedül Vasudeva természetébõl van, minthogy mindannyian Neki alárendeltek. Felfogván ezt, átadja magát Nekem. Tudd meg, az ilyen nagy lélek bizony ritka. Bhagavad-gíta 7.19.

Mint felelős kiadó szeretnék köszönetet mondani lelki tanítómesterünknek Sríla Bhakti Sundara Govinda Maharajának, aki mindvégig e kötet kiadására inspirált, s aki a Srí Chaitanya Saraswat Math (India-Nawadvip) vezető acaryá-ja. Továbbá B. K. Tírtha Svamínak a nagyszerű fordításért és Andrássy Csongornak áldozatos szanszkrt nyelvi és szakmai lektorálásáért.

Bakos Attila
Aninda Sundar D.
A Magyar Brahmana Misszió Elnöke

 

Vedanta-sutra előszó

A Vedanta-sutra, vagyis a Bölcselet csúcsának vezérfonala meghatározó mű az óind filozófiai kánonban. Jóllehet egy másik összefoglalás, a Narada-féle Bhakti-sutra szerint értelmetlen meddő vitába bocsátkozni, „mert végtelen a nézetek különbsége, s az érvelésre alapozott egyetlen nézet sem perdöntő” (74-75.), a Vedanta-sutra, illetve a hozzá fűzött magyarázatok mégis az óind logikai és exegetikai érveléstechnika csúcsait jelentik.

A vedanta filozófia a klasszikus indiai darsanák, világnézeti iskolák közül a legismertebb és máig hatóan a legfontosabb.

Az indiai bölcseletben bármely filozófiai tétel megítéléséhez három alapvető forrás áll rendelkezésre, ez a prasthana-traya, a hármas viszonyítási rendszer. A felmerülő vitás kérdéseket a kinyilatkoztatás (sruti), a szent hagyomány (smrti) és a logika (nyaya) alapján vizsgálják. Ezek forrásművei rendre az upanisad-irodalom, a Bhagavad-gíta és a Vedanta-sutra. Vedanta az óind kinyilatkoztatás, a védák betetőzését jelenti, sutra jelentése pedig vezérfonal.

A vedanta kifejezés valójában az upanisad-irodalmat jelöli, amit a véda-bölcselet ismeretelméleti részének tekintenek. Az upanisadok ontológiai és kozmológiai kérdések mellett az Abszolútum, Brahman mibenlétét és természetét, a világ eredetét és fejlődését, valamint az individuális lét problémáját, hivatását fejtegetik. Ezen belül fontos témakör az embernek a világhoz és Brahmanhoz fűződő viszonya, az atman-Brahman párhuzam, az emberlét hivatása, a lélek vándorútja, a felszabadulásra vezető módszerek valamint az üdvösség mibenlétének kérdése.

Az upanisadok nem foglalnak egyértelműen állást, a szövegrészletek alapján többféle világnézet is igazolható: absztrakt monizmus, ismeretelméleti idealizmus, nem-dualizmus, dualizmus, pantheizmus, pluralizmus, theopanizmus, politheizmus és abszolút monotheizmus. Az upanisad-irodalom látszólag nem alkot egységes filozófiai tanrendszert, hanem különböző gondolati áramlatok tárháza; olvasztótégely, amelyben az egyes filozófiák, ideák elegye, ötvözete található. Éppen ezért vált szükségessé az összegzés és újraértelmezés, amit a Vedanta-sutra valósított meg.

A sutra a tanrendszerek összegzésének műfaja. A Padma-purana a következőképpen definiálja a sutra fogalmát: „A sutrákban járatosak úgy mondják, a sutra a lehető legtömörebb, egyértelmű, az egyes témakörök minden lényegi aspektusát tisztázó, az adott kérdések valamennyi vonatkozását felölelő, ismétlésektől és mindenféle hibától mentes mű.”

A sutra műfaj elsőként a védákon alapuló rituális és áldozati előírások összegzéseként (srauta-sutrák, annyi, mint srutihoz, kinyilatkoztatáshoz tartozó összegzések), majd a házi szertartásokat, illetve a törvényeket és szokásokat körülíró, grhya- és dharma-sutrák formájában jelent meg. A műfaj eszmetörténeti formálódásához egyfelől az egyes témakörökben zajló filozófiai fejtegetések, viták összefoglalásának, illetve a hiányzó kérdések, témák kidolgozásának szükséglete, másfelől a tanok rögzítésének igénye vezetett. Így vált a sutra irodalom, mint vezérfonal a filozófiai diszkusszió vázlat-utalásos rendszerévé.

A sutrák általában nem tételesen kifejtett folyamatos szöveget, mint inkább aforizmákat, utalásokat közölnek, s főleg azokhoz szólnak, akik az élőszóban elhangzott viták ismeretében képesek voltak a gondolatmenet követésére. Az óind bölcselet oktatási rendszere a személyes közlésen, eszmecserén és diszkusszión alapult, melynek kiváló eszmei alapját jelentette a sutra-műfaj: a néhány szóban kódolt tételt az értelmezés során fejtették ki a tanítók. Ehhez a nyaya-iskola logikai eszmefuttatása adta a módszertant. A későbbi tanítványok célja sosem előd-mestereik cáfolata volt, hanem legföljebb interpretálták, kiegészítették a tant. Az összegzések, értekezések sokszor vitairat formájában születtek, melyekben a szerző képzelt vagy valós vitapartnerével szemben fejtette ki nézeteit.

A kommentár-műfajban tehát a sutra vagy vezérfonal az alapvető összegzés, melyhez értelmező magyarázatokat (bhasya) fűznek. (Ez a megkülönböztetés a jelen mű esetében is mérvadó: a sutrák eredeti szövege és a magyarázatok külön-külön szerzők véleményeit tükrözik.) Ismeretesek továbbá általában verses formájú, sokszor összegző célú önálló értekezések a filozófiai rendszerekről (karika), illetve hosszas disszertációk, kommentárok, általános megfigyelések (varttika), amik vagy a sutrák gondolatmenetét követő, vagy önálló gondolatmenetű posztgraduális értekezések.

Lévén az egyes filozófiai iskolák többnyire pre-buddhista keletkezésűek, nem perdöntő kronológiai tény a sutráknak a nyugati indológia általi viszonylag kései keltezése, hiszen a sutrák a legtöbb esetben a már kikristályosodott eszmerendszerek összefoglalását nyújtották. A Vedanta-sutra datálása ennek fényében sem egyszerű feladat. Egyes vélemények szerint lejegyzése – ami nem szükségképpen esik egybe a keletkezéssel – a Kr.u. I-II. századra tehető. Ám ennél korábbi keltezés is ismeretes. A Kr.e. IV. században élt tudós Bodhayana, illetve Ramanuja (Kr.u. 1017-1137) hivatkozásaiból, vagy a pre-buddhista keletkezésű Bhagavad-gíta keresztreferenciájából[1] a Kr.e. V-IV. századi keltezés is reálisnak tűnik, amit mások évezredekkel korábbra tesznek.

A Vedanta-sutra szerzőségét Badarayana bölcselőnek tulajdonítják, akiről egyes kutatók feltételezik, hogy a Kr.u. II. században élt. Fölmerült olyan vélemény is, miszerint a jeles nyelvtantudós, Panini (Kr.e. V. vagy VII. század) Badarayanát sivával azonosította. Ezzel szemben a Visnu-hívő hagyomány Badarayanát Vyasaval, a mitikus ősbölccsel azonosítja, akit isteni felhatalmazású szerzőként és véda-szerkesztőként tisztelnek.

A szakértők egybehangzó véleménye szerint Badarayana a legrégebbi, legkorábbi upanisadokra hivatkozik – köztük a Chandogya-, a Brhadaranyaka-, a Katha-, Taittiríya-, Mundaka-, Prasna- és Kausítakí- etc. upanisadokra – márpedig az upanisadok keletkezési korát egy hosszabban elnyúló periódusra teszik, a Kr.e. VII. századtól kezdődően.

A többi filozófiai iskola témáival – dharma, szenvedéselmélet, üdvösség stb. – ellentétben a Vedanta-sutra fő témája Brahman, az Abszolútum. A sutrák egyetemes vonatkozású, örökérvényű theológiai és filozófiai elveket fogalmaznak meg, a hindu kultúrkörön messze túlmutatóan. A mű alapvetően theista, ezen belül dualista – vagyis Isten és az egyén létét összefüggésrendszerben, valósként tételező – és realista nézetet tükröz. Logikája és természeti példái a kor gondolkodásának hű lenyomatát adják. A sutrák száma – szövegértelmezéstől függően – 545-564 körüli, módszertana vitairat. A szerző a tárgyalt témaköröket egy képzelt vita során felveti, ellentéziseket állít, majd általában a sutrákkal igazolja az eredeti tételt. A logikai lépések öt szintje a következő: i) tézis (visaya), ami megfogalmazza az állító véleményt, ii) az ellenvetés (samsaya) a kétség, a vitatás felsorolása, iii) az antitézis (purvapaksa) az első állítással szemben ellenvéleményt fogalmaz meg, iv) a szintézis (siddhanta) leszűri a végkövetkeztetést, míg v) az egyeztetés (sangati) – amely sokszor elmarad, illetve rejtetten fogalmazódik meg – a tárgyalt tétellel, az adott fejezettel, könyvvel, illetve az egész művel egyezteti az adott kérdést.

A szöveg hivatkozik a samkhya és mímamsa-nézetekre, Audulomi, Kasakrtsna, Badarí, asmarathya vagy Jaimini tanaira, sőt Badarayana önmagára – értelemszerűen a más műveiben megfogalmazott nézeteire – is utal olykor. A hagyomány úgy tartja, az említett tudósok mind Badarayana növendékei voltak, akik egy-egy sajátságos részterület kidolgozását kapták feladatul, s akiknek munkásságát atyamesterük a sutrákban foglalt hivatkozásokkal örökítette meg, jóllehet nézeteikkel vitázott, olykor módosította következtetéseiket. Badarayanát azonban a vedanta-értelmezés legfőbb szaktekintélyének fogadják el.

A forrásként szolgáló upanisadok eklektikus voltának, valamint a sutrák tömörségének következtében nem könnyű Badarayana eredeti álláspontjának rekonstruálása. Amennyiben elfogadjuk azonosságát Vyasaval, s a Bhagavata-puranából következtetünk világnézetére, könnyebb a helyzet, de közvetlen forrásként maguk a sutrák is eligazítanak.

Az Abszolúttal kapcsolatban a legfőbb ismeretforrásnak a kinyilatkoztatást (Véda), annak is ismeretelméleti részeit (upanisadok) tekinti. Toposza Brahman, a transzcendens, a mindenség forrása, fenntartója és visszafogadója, a végső ok és cél. Mint a mindenség kiváltó és anyagi oka, szerves összefüggésben van a teremtett világgal, áthatja azt. Brahman léte valós, csakúgy, mint az individuális lelkek egyéni léte. Ezek a tudatszikrák parányi kiterjedésűek, de időben örökkévalóak. Brahman és a lelkek azonosságának vagy különbözőségének kérdését Badarayana nem dönti el egyértelműen, inkább csak fölemlíti az idevágó nézeteket. Sem a világot, sem a lelkeket nem tekinti Brahmantól függetlenül létezőnek, sőt Brahman anyagtalan, tisztán tudati természete éppúgy elfogadható számára, mint transzcendens tulajdonságokban bővelkedő arculata.

Bár a Vedanta-sutra exegetikai mű, tehát szövegmagyarázat, a sutrák tulajdonképpen sehol sem hivatkoznak egyértel­műen az upanisadok részleteire, csupán kulcsszavak, utalások hangzanak el. A sutrák tartalma és jelentése, valamint összefüggéseik és utalásaik bonyolultak és homályosak, ezzel többféle értelmezésre is alkalmat adnak, bár a szerző saját nézeteit is kifejtette. Ezért minden iskola szabadon igyekezett érvényesíteni saját téziseit, s olyan upanisad-passzusokat választani, amelyek saját interpretációjuknak is megfelelnek, és a sutrák értelmével sem ellenkeznek. Bizonyos szinten túl minden interpretáció kérdése. A Vedanta-sutra univerzális jellege a hindu gondolkodás pluralizmusát tükrözi, aminek igazi értékei a gondolatok és nézetek sokféleségében, a szellem szabad szárnyalásában, s a kutató ember egzisztenciális, tudati és érzelmi megnyugvásában csillannak meg.

A sutrák magyarázói között az óind gondolkodás két fő szellemi irányzatának – a monotheista-monista, személytelen istenprincípium létét valló advaita-vedantának, s a személyes istenben hívő dualista-perszonalista dvaita-vedantának – a képviselőit is megtaláljuk. A legfőbb kérdés az egyéni lélek és Brahman, a világszellem helyzete, egymáshoz fűződő viszonyuk, amiről a két fő iskola szöges ellentétben álló nézeteket fejt ki.

Feltétlenül megemlítendő az advaita-vedanta iskola atyamesterének, sankarának (Kr.u. 687, más források szerint 788-820) alapműve, a saríraka-bhasya, illetve az ezt követő terjedelmes magyarázó irodalom. sankara szerint az individuális lét és a jelenségvilág is káprázat, amely a teljes tudás visszaálltával megszűnik, s így minden visszarendeződik a végső szellemi princípiumra, Brahmanra.

A Vedanta-sutra további kommentálói a személyes Istent valló, Visnu-hívő vaisnavák voltak. Maguk a sutrák is megemlítik a bhagavata-iskolát, amely közismerten a személyes Isten iránti áhítatra helyezi a hangsúlyt. Ennek alapján a bhagavata-iskola a sutrák kortársának tekinthető, s így megelőzi a sankara-féle személytelen értelmezést. Sajnálatos módon a tucatnyi korai vaisnava magyarázat közül egy sem maradt fenn, létükre csak utalásokból következtethetünk.

Ebben a perszonalista felfogásban az egyéni lét éppúgy valós, mint a személyes Isten abszolút léte. A tanítómesterek véleménykülönbsége az egyéni s az Abszolút lélek viszonyának finomságaiban ragadható meg. Mindegyik vaisnava tanítványi lánc őrzi saját kommentárját. Ramanuja (1017-1137) a srí-bhasyában összegezte magyarázatait, Madhva (1119-1198) magyarázata a Purna-prajna-bhasya, Nimbarka mester (XIII. sz.) munkája a Parijata-saurabha-bhasya, Vallabha (1479-1531) műve a Sarvajna-bhasya, s végül a Caitanya-féle iskola elöljáró tudósa Baladeva Vidyabhusana (XVIII. század eleje) a jelen Govinda-bhasyában összegezte magyarázatait.

Baladeva a négy vaisnava iskola tanításaira alapozta magyarázatait. Sem az áhítat útját hirdető bengáli Caitanya (1486-1534), sem közvetlen tanítványai nem foglalkoztak a Vedanta-sutra interpretálásával, mivel a Bhagavata-puranát a sutrák természetes ma­gya­rázata gyanánt alapműként fogadták el.[2] Ez a vélemény a kinyilatkoztatás (sruti) és a szent hagyomány (smrti) koherenciáját tükrözi.

A XVIII. században vált szük­ségessé, hogy egy filozófia konferencia kihívásának eleget téve a Caitanya-követő bengáli vaisnavák is saját ma­gya­rá­zatot fogalmazzanak meg. Ennek okán a kor egyik legképzettebb vaisnava tudósa, Baladeva Vidyabhusana írta meg e kommentárt, Govinda-Krsna közvetlen inspirációját követve.

A mű négy könyvre (adhyaya) tagolódik, mindegyik könyv négy-négy fejezetre (pada), ezek pedig tételekre (adhikarana), amik egy vagy több sutrát ölelnek fel. A tételek és a sutrák számának kérdésében megoszlanak a vélemények, a szövegértelmezéstől, tagolástól függően. sankara 192 témakörben 555 sutrát értelmez, Ramanuja 156 témakörről és 545 sutráról beszél, Madhva 222 témakört és 564 aforizmát említ, míg Baladeva 195 tételt és 559 sutrát magyaráz. A nagyobb egységek vonatkozásában egyetértés uralkodik.

Az első könyv a harmóniateremtés (samanvaya) kérdésével foglalkozik, vagyis a rendkívül szerteágazó véda- és upanisad-szövegeket egységes egésszé integrálja. Tisztázza témájukat, amit Brahman kutatásában jelöl meg. A továbbiakban Brahman mibenlétéről, mint a világnak lét-, tudat- és gyönyör-természetű alapjáról értekezik, aki a meditáció végső tárgya és legfőbb célja. A második könyv témája az összeegyeztetés (avirodha) és cáfolat. Itt fogalmazódik meg az ellenvetések és a többi filozófiai iskolák kritikája, ami az összes lehetséges külső és belső ellentmondást is igyekszik eloszlatni, mert amíg a különféle iskolák tézisei nincsenek feloldva, addig a világ szerkezete nincs tisztázva, s addig nem érthető, hogy Brahman a világ alapja. A későbbiekben a lélek természetéről, tulajdonságairól és Brahmanhoz fűződő viszonyáról van szó. A harmadik könyv a lelki gyakorlatokkal (sadhana) foglalkozik, Brahman elérésének, az üdvösség elnyerésének módozatait – aszkézis, imádat, kegy, áhítat – tárgyalja. Végül a negyedik könyv a törekvések gyümölcsével (phala), a felszabadulással foglalkozik. Ismerteti, hogyan szüntethető meg a karma, s a test halála után milyen utat jár be a lélek, taglalja a fölszabadulás mibenlétét, függetlenségét, korlátait és örömének természetét.

A Vedanta-sutra a lelki tudományok végső összegzése. A mű hihetetlen nagyigényű módon a véda-szövegek ismeretelméleti elemzésére és esszenciájuk kinyerésére vállalkozik. Az Abszolútum kezdeti kutatásától a végső tökéletességig tartó spirituális fejlődési út alfája és ómegája tükröződik az első és utolsó sutra szövegében: „Itt az ideje, hogy Brahman felől tudakozódjunk” illetve aki eljut Isten birodalmába, annak „nincs visszatérés (az anyagi világba), az Írások bizonysága miatt.”

Magyarázataiban Baladeva páratlan figyelemmel, következetes logikával és archaikus tisztasággal, máig érvényesen sorakoztatja érveit a tiszta bölcsesség győzelmének, az áhítat erejének és az ember tudati tökéletesedésének reményében. A Vedanta-sutra első teljes terjedelmű, magyar nyelven megjelenő kiadásakor illendő emlékeznünk Kőrösi Csoma Sándorra, akinek figyelmeztetése munkám során mindvégig emlékezetemben csengett: “Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősi indiai kultúra tárházában.”

Rácz Géza
(B. K. Tírtha)

[1] „A látnokok változatos himnuszokban sokféleképpen éneklik meg, s a Brahma-sutra aforizmái logikusan, következetesen mutatják be.” (Bhagavad-gíta 13.5.)

[2] A hagyomány szerint Badarayana-Vyasa összegyűjtötte a négy védában s az upanisadokban föllelhető összes tanokat, s minden verset, ami egy-egy sutra témáját adja, a Bhagavata-purana versévé fogalmazott. Így a Bhagavata a Vedanta-sutra igaz kommentárja, s a Bhagavata és az upanisadok egybehangzóak. (Caitanya-caritamrta, Madhya-líla.25.89-98.)