Menü
Kosár
Kosár
kosár
Kosár
Az Ön kosara üres

Bakos Attila

Védánta Szútra

Bakos Attila magyarázataival

Szinopszis

 

astyupāyo mahān kaścitsaṃsārabhayanāśanaḥ
tena tīrtvā bhavāmbhodhiṃ paramānandamāpsyasi

vedāntārthavicāreṇa jāyate jñānamuttamam
tenātyantikasaṃsāraduḥkhanāśo bhavatyanu

 

Létezik egy legfőbb (Mahán) mód, mely véget vet (Násana) az evilági létezésből eredő félelemnek (Bhaja). Ennek révén átszeled a Szamszára óceánját, és eléred a Legfelsőbb Üdvösséget (Paramánanda). A Védánta értelmén való elmélkedés (Vicsára) hathatós tudáshoz (Gjána-uttama) vezet, melynek azonnali eredménye az evilági létezésből (Szamszára) születő szenvedés teljes (Átjantika) megsemmisülése. Sankarácsárja: Vivéka-csúdámani 44–45.

 

A Védánta a Véda- és Upanisad-irodalom betetőzését jelenti, míg a Szútra szó jelentése vezérfonal. A Védánta kifejezés az Upanisad-irodalmat, illetve annak végső lényegét jelöli. Az Upanisad-irodalom az ősi India különböző filozófiai áramlatainak tárháza, s ezért vált szükségessé az összegzés, amit a Védánta Szútra valósított meg. A Szútra-stílus igen különleges műfaj, mely az egymással sokszor már évszázados filozófiai vitában álló tanrendszerek összehangolására törekszik. Azonban a Védánta Szútra enciklopédikus volta ellenére sem homályos vagy gyakorlatiatlan, ha megfelelően kerül bemutatásra, maga lesz az azonnali inspiráció forrása. Átfogó, egyetemes látásmódja képes kiemelni az elmét a materialista test-elme (Saríra-Manasz) életfelfogás kötöttségéből, és elvezetni a végső szabadság, a Legfelsőbb Abszolút (Para-Brahman) megvalósításáig. Mivel a mindennapi észlelésünk tárgya a sokféleség, ezért szükségessé vált annak ismertetése, hogy valójában minden az Abszolút, a Brahman, mely egy, második nélkül, míg a jelenségvilág sokszínűsége látszólagos (Májá) csupán. Ez az, melyet a Vedánta Szútra hirdet.

 

brahma satyaṁ jagan mithyā jīvo brahmaiva nāparaḥ

 

Brahman az egyedüli valóság (Szatjam), a világ (Dzsagat) valótlan (Mithjá), az egyéni lélek (Dzsíva) lényegében nem különbözik (Nápara) a Brahmantól. Sankarácsárja: Brahma Gjánáváli Málá 20. (részlet)

 


Tartalomjegyzék

Invokáció

Előszó

A háromféle Védánta-koncepció

Advaita-védánta-darsana

Mahávákják: az Upanisadok Nagy Mondásai

Adhjárópa-apaváda – Az előzetes rávetítés és az utólagos cáfolat módszere

Khjáti-váda vagy tévedéselméletek

Szarga, a Teremtés vagy kiáradás

Vivarta-váda, a látszólagos változás elmélete, a tapasztalati látszat elmélete

Dzsíva, a testet öltött élőlény

Szádhana, a lelkigyakorlatos élet és a Mukti vagy megszabadulás

Guru és a tőle való tanulás három módja

A megszabadulás (Mukti) két típusa: Dzsívanmukti és Vidéhamukti

Avidjá, avagy hol működik a Nem-tudás

Visistádvaita-védánta-darsana

Ísvara, a Legfelsőbb Úr

Dzsíva, az egyéni lélek

Bhakti, a megszabadulás (Móksa) eszköze

Dvaita-védánta-darsana

Suddhádvaita-darsana

Acsintja-bhédábhéda-védánta-darsana

Bevezetés

Védánta-episztemológia

Isten – Szaguna vagy Nirguna?

Sankarácsárja állásfoglalása a Brahmanról

Srí Rámánudzsa mester Brahman-felfogása

Sankarácsárja tanítása a Bhaktiról

Srí Rámánudzsa mester Bhakti-felfogása

I. KÖNYV

Samanvaya Adhyāya – Harmónia, az Upanisadok tanítása következetes

Első páda

1. Tudakozódás a Brahman, az Abszolút felől

2. Az Abszolút Igazság, a Brahman meghatározása

3. A Brahman csak az írásokon (Sásztra) keresztül valósítható meg

4. Az Upanisadok fölfedik a Brahmant

5. Brahman mint tudati princípium az elsődleges ok

6. A gyönyörteli üdvösség, az Ánandamaja az Abszolút Igazság, a Para-Brahman

7. A Napban és a szemben lakozó benső lény (Antarátman) a Brahman

8. Az Ákása-fogalmat, vagyis az űrt határtalan Brahmanként kell értelmezni

9. A Pránát vagy életerőt Brahmanként kell értelmezni

10. A fény (Dzsjótih) a Brahman

11. A Prána a Brahman

Második Páda

1. A Manómaja, vagyis az elme a Brahman

2. Az „Evő” a Brahman

3. A szív barlangjának két lakója van

4. A szemben lakozó személy

5. A benső uralkodó a Brahman

6. Amit nem lehet látni, az a Brahman

7. Vaisvánara, a kozmikus személy

Harmadik Páda

1. A menny, a föld és a többi lakóhelye a Brahman

2. A Bhúman, a végtelenség vagy teljesség a Brahman

3. Aksara, az állandó és megváltoztathatatlan Brahman

4. A látás tárgya

5. A Dahara vagy kicsiny tér a Brahman

6. A Brahman az, mi mindent beragyog

7. A megmért Egy

8. Az isteni (fénylő) lények vagy Dévák is jogosultak meditálni a Brahman felett

9. A Súdrák joga a Védák tanulmányozására

10. A Prána, melyben minden rezeg, a Brahman

11. A fény, a Dzsjótih a Brahman, amint azt az Upanisad is kinyilatkoztatja

12. Az űr vagy Ákása a Brahman

13. Alvás és halál

Negyedik Páda

1. A kikövetkeztetett (Anumánika) létező: a Katha-upanisad Mahat és Avjakta fogalma nem a Számkhja-tattvákra utal

2. A Svétásvatara-upanisad Adzsa, vagyis születetlen fogalma nem Pradhánát jelent

3. A Sruti által használt ötször öt rétű (Pancsa-pancsadzsana) kifejezés nem a Számkhja huszonöt elemére utal

4. A Brahman az elsődleges ok

5. Aki a Napot és a Holdat megalkotja, az a Brahman és nem a Prána vagy az egyéni lélek (Dzsíva)

6. További szövegösszefüggések: a Brihadáranjaka-upanisad 2.4.5. tétele a Brahmanról és nem a Dzsívátmanról szól

7. A Brahman egyszerre a ható- és az anyagi ok

8. Az érvek, melyek cáfolják a Számkhjákat, megcáfolják az összes többi állítást is

 

II. KÖNYV

Avirodha adhyāya – Az ellentét hiánya, a Védánta tanítása

és a többi filozófiai iskola összehasonlítása

Első Páda

1. A Szmriti-szövegek állításainak cáfolata nem alapulhat a Sruti szentírásokon

2. A jógafilozófia cáfolata

3. A Brahman lehet az univerzum oka, még akkor is, ha természete eltér az univerzumétól

4. Kanáda és Gautama bölcsek cáfolata

5. Az élvező és az élvezett megkülönböztetése nem áll szemben az egységgel

6. A világ okozat, és nem különbözik az októl, mely a Brahman

7. A Brahman nem teremt tökéletlent vagy rosszat

8. A Brahman a teremtés oka

9. A Brahman a teremtés anyagi oka a részek vagy kiegészítők hiánya ellenére

10. A Brahman minden hatalommal rendelkezik

11. A teremtés végső célja

12. A Brahman egyetlen élőlénnyel szemben sem elfogult vagy kegyetlen

13. A jellemzőkkel bíró Szaguna-Brahman szükséges a teremtéshez

Második Páda

1. Azon Számkhja-elmélet cáfolata, mely szerint a Pradhána, vagyis az elsődleges anyagi természet a világegyetem oka

2. A Vaisésika-nézet cáfolata

3. A Vaisésika-atomnézetének cáfolata, nevezetesen az atom (Paramánu) nem az univerzum oka

4. A buddhizmus tételeinek cáfolata

5. A buddhizmus Jógácsára, más néven Vigjána-váda tételeinek cáfolata

6. A dzsaina tantételek cáfolata

7. A Pásupata tantételek cáfolata

8. A Bhágavata- vagy Pancsarátra-iskolák tételeinek cáfolata

Harmadik Páda

1. Az űr vagy Ákása eredete

2. A levegő az éterből (Ákása) ered

3. A Brahman, az Abszolút (Szat) eredet nélküli

4. A tűz (Tédzsah) eredete a levegő (Váju)

5. A víz (Ápah) eredete a tűz (Tédzsah)

6. A föld (Prithiví) eredete a víz (Ápah)

7. A Teremtés az Úr tudatos (Abhidhjánát) elgondolása

8. Az elemek visszaolvadása a Brahmanba

9. Az elme és az értelem eredete

10. A születés és a halál nem az Önvaló jellemzője

11. A Lélek vagy Önvaló (Átman) eredete

12. Az örökké tudatos Lélek (Átman)

13. Az Önvaló (Átman) kiterjedése

14. Az Önvaló (Átman), mint cselekvő

15. Az Önvaló (Átman) cselekvő mindaddig, amíg kapcsolódó részei kétféle módon korlátozzák

16. Ám az Önvaló (Átman) cselekvése a Legfelsőbb Úrtól ered

17. Az Önvaló (Átman) és a Brahman kapcsolata

Negyedik Páda

1. Az életlevegők (Pránák) és az érzékek eredete

2. Az érzékek vagy Pránák száma hét

3. Az érzékek vagy Pránák atomnyi méretűek

4. A fő Pránák vagy életlevegők szintén a Brahmanból erednek

5. A Prána különbözik a levegőtől (Váju) és az érzékszervek funkcióitól

6. A fő vagy Mukhja-Prána parányi

7. Az irányító istenségek

8. A fő életerő (Prána) és az érzékek (Indriják)

9. A nevek (Szamgjáh) és a formák (Múrti) teremtése

 

III. KÖNYV

Sādhana Adhyāya – A Védánta lelkigyakorlatai

Első Páda

1. Kilépés az anyagi testből

2. A mennyekből leszálló lelkek Karma-maradványai meghatározzák újraszületésüket

3. A gonosztevők sorsa, azoké, akik nem juthatnak át Csandra-lókán

4. A Csandra-lókáról alászálló lélek eléri a természethez való hasonlóságot

5. A lélek alászállásának viszonylag rövid időszaka

6. A lélek a növényekben és azon túl

Második Páda

1. Önvaló az álomállapotban

2. Önvaló az álomtalan mélyalvás állapotában

3. Ugyanaz az Önvaló (Átman) tér vissza a mélyalvás állapotából

4. Az eszméletvesztés természete

5. A Legfelsőbb Brahman természete

6. A feltétel nélküli Brahman és Átman – a Néti-Néti-szöveg magyarázata

7. A Brahman második nélküli egy

8. A tettek gyümölcse az Úrtól ered

Harmadik Páda

1. A különféle meditációk lényegükben nem különböznek

2. Az Írások különféle részeiben (Szakhá) említett jellemzők (Vidjá) egyesítése (Upaszamhára) egyetlen meditációvá

3. Az eltérő tárgyú meditációk (Anjathá) azonban elkülönülnek, még ha vannak is hasonlóságok

4. A szent Óm (AUM) ige pontos leírása

5. A Prána-vidjá egysége

6. A Brahman olyan elemeinek, mint például az Ánanda vagy üdvösség, egyetlen meditációban történő egyesítése

7. A Purusa, mint a legfelsőbb a Katha-upanisad tanítása szerint

8. A Legfelsőbb Önvaló vagy Átman az Aitaréja-upanisad szerint

9. Ácsamana és meditáció a Pránán – a víz a Prána ruhája

10. Ugyanaz a meditáció egyazon ágban

11. Nem egységesíthetőek a Szatja-Brahman fölötti meditációban, az Ahar és az Aham nevek miatt

12. A Brahmannak a Száma-véda Ránájaníja Khila részében előforduló tulajdonságai nem összevonhatók, mivel független Vidját alkotnak

13. A Purusa-vidjá a Cshándógja- és Taittiríja-upanisadban

14. Az egyes áldozatokhoz (Jagja) kapcsolódó bekezdések és mantrák nem tartoznak a Brahma-vidjához

15. Az érdem visszautasítása és elfogadása

16. Érdem és bűn elvetése a halálakor

17. A Szaguna-Brahman ismerője jár egyedül az istenek útján (Déva-jána), és nem a Nirguna-Brahman tudója

18. Az istenek ösvénye, a Déva-jána, a jellemzőkkel bíró Szaguna-Brahman összes imádójának útja

19. Az isteni küldetéssel bíró, tökéletes emberek

20. A megváltoztathatatlan Aksara-Brahman fogalma

21. Ugyanez a koncepció a Mundaka- és a Katha-upanisadban

22. A legbensőbb Önvaló a Brihadáranjaka-upanisadban

23. A Sruti kölcsönös meditációt ír elő

24. A Szatja-Brahman a Brihadáranjaka-upanisadban

25. A Brihadáranjaka- és a Cshándógja-upanisadok jellemzőinek egyeztetése

26. A Pránágnihótrát a böjt napjain nem szükséges figyelembe venni

27. A szertartásokkal kapcsolatos meditációk nem kötelezők

28. Meditációk a Váju és a Prána fölött

29. A Brihadáranjaka-upanisad Agni-rahaszja tüzei nem részei az áldozati szertartásnak, hanem attól független meditációk

30. Az Önvaló (Átman) különbözik az anyagi testtől (Saríra)

31. Az áldozati szertartások elemeivel (Udgítha-upászaná) kapcsolatos meditációk

32. Upászaná-meditáció a Vasivánara, mint egész felett

33. A különböző Vidják, mint a Sándilja- és Dahara-meditációk, eltérőek, és nem lehet egyetlen egésszé összesíteni azokat

34. A Brahmanra vonatkozó meditációk (Vidják) közül bármelyik szabadon választható

35. Világi eredményeket hozó meditációk

36. Az egész (Brahman) részei fölött (Anga) végzett meditációk

Negyedik Páda

1. A Brahman-tudás nem a szertartásos rítusok járuléka

2. A Szannjászát előírják a szentírások

3. A meditációra vonatkozó felszólítások nem puszta dicsőítések (Sztuti)

4. Az Upanisadokban említett történetek nem az idő eltöltése végett (Páriplava) szerepelnek, mert nem képezik a rituális cselekedetek részét. Feladatuk a Vidjá föltárása (Visésitatvát), ez az, amit tanítanak.

5. Az élet lemondott rendjében élő Szannjászík függetlenek a rituális tűzceremóniáktól (Agníndhanádi), mivel a szent tudás, a Brahma-vidjá elérése a céljuk

6. A szakrális vagy áldozati cselekedetek szükségesek (Szarvápéksá) a tudás eléréséhez

7. A táplálékokra vonatkozó korlátozások

8. Az életrendekre (Ásrama) vonatkozó, előírt kötelességeket (Karma) még azoknak is teljesíteni kell, akik nem kívánják az üdvösséget

9. Akik két életrend (Ásrama) közötti szakaszban vannak, azok is jogosultak a tudásra

10. Aki a szerzetességbe (Szannjásza) lépett, a számára nincs visszatérés korábbi életrendje felé

11. Annak a bűnhődése, aki megszegi szerzetesi (Szannjásza) fogadalmát

12. Aki megszegi az egész életre szóló szerzetesi (Szannjásza) fogadalmát, azt a társadalom kiveti magából

13. Az áldozati tettekkel kapcsolatos meditációk

14. A meditációra vonatkozó rendelkezések

15. A gyermeki ártatlanság állapota – mentesség a szenvedélytől, a haragtól és más hasonlóktól

16. A tudás megvalósulásának ideje

17. A felszabadulás (Mukti) mindenütt egyforma

 

IV. KÖNYV

Phala Adhyāya – A védántikus lelkigyakorlatok gyümölcse

Első Páda

1. A Brahman fölötti meditáció ismétlése szükséges egészen a bölcsesség eléréséig

2. Az Önvaló (Átman) azonossága a Brahmannal

3. A szimbólumokkal való önazonosítás kérdése

4. A felsőbb és az alsóbb egymásra vetítése – a meditáció során a szimbólumot kell Brahmannak tekinteni, és nem a Brahmant szimbólumnak

5. A Nap (Áditja) és más szakrális rítusok alárendelt részei

6. Ülve lehet meditálni

7. A meditáció tekintetében nincs helykorlátozás

8. A meditációt egészen a halálig folytatni kell

9. A Brahman ismerete megsemmisíti a tettek (Karma) minden eredményét

10. Még az erényes tettek (Punja-karma) gyümölcsei sem maradnak meg

11. A múltban fölhalmozott karmikus visszahatások megsemmisülnek

12. A Védák által a különböző életrendek (Ásramák) számára előírt végrehajtandó tettekről, mint az Agnihótra, nem szabad lemondani

13. A tudással és meditációval nem ötvözött áldozati tettek szintén segítenek a tudás létrejöttében

14. Miután megtapasztalta az erényes és bűnös tettek gyümölcseit, a Brahman-ismerő eggyé válik a Brahmannal

Második Páda

1. A halál idején az érzékek beleolvadnak az elmébe

2. A elme (Manah) beleolvad a Pránába

3. A Prána beleolvad az Önvalóba (Átman)

4. A megvilágosodottak és a nem megvilágosodottak anyagi testből való távozása

5. A tűz feloldása a Legfelsőbb Istenségben a halál idején – nem tökéletes egyesülés

6. A Brahman-ismerő életerői (Pránák) nem távoznak a halál idején

7. A tudásszerző érzékek egyesülnek a Nirguna-Brahmannal

8. Az alkotóelemek (Kalá) teljes és tökéletes feloldódása a Nirguna-Brahmanban, a teljes nem különbözőség (Avibhága) elérése a halál után

9. Annak távozása, aki a Szaguna-Brahman ismerője

10. A Szaguna-Brahmant ismerő lélek halála után követi a Nap sugarait, és eléri Brahma-lókát

11. Még akkor is, ha az Önvaló (Átman) vagyis a Szaguna-Brahman ismerője Daksinájana idején távozik testéből, mikor a nap az Egyenlítő déli oldalán jár, még így is eléri Brahma-lókát

Harmadik Páda

1. Csupán egyetlen ösvény vezet a Brahman (Brahma-lóka) világához

2. A távozó lélek (Átman) eléri az év istenségét, majd a levegő istensége (Váju) következik

3. Miután elérte a villámmal azonosított istenséget, a lélek (Átman) eljut Varuna világába

4. Az irányító istenségek

5. Ez az ösvény a tulajdonságokkal bíró Szaguna-Brahmanhoz vezet

6. Imádat szimbólumokkal és anélkül

Negyedik Páda

1. A felszabadulás lényegi természete

2. Az Abszolúttól vagy Brahmantól elválaszthatatlan a felszabadult lélek

3. A felszabadult lélek jellemzői, miután elérte a Nirguna-Brahmant

4. A lélek, amelyik elérte a Szaguna-Brahmant, puszta akarata révén elér minden vágyat

5. A test helyzete a felszabadulást követően, miután elérte Brahmalókát

6. A Szaguna-Brahman elérése után képes több testet egy időben működtetni

7. Az isteni erők megszerzése

 

Irodalomjegyzék

Idézett versek jegyzéke

Védánta mantrák hallgatása qr-kóddal (hátsó borító)