kosár
Kosár
Az Ön kosara üres
Kosár Kosarad

Ophiel

Asztrál projekció

A testen kívüli én-érzékelés gyakorlata

Szinopszis

„A szellemi, lelki művészetek terén semmi sem látszik kívánatosabbnak, mint hogy az ember képes legyen - tiszta, éber öntudattal - elhagyni fizikai testét, s „utazást tenni" az anyagi és nem-anyagi világokban, láthatatlanul, észrevétlenül, szabadon - majd visszatérni fizikai testébe tökéletes emlékezettel." Ophiel

Könyvünk gyakorlati módon foglalkozik azzal, miként léphetünk be az asztrális síkra. Milyen hatékonyan működhetünk ott, és térhetünk vissza az „utazásról" emlékezetünkben eltárolt, s ezáltal további tanulmányozás, kutatás céljára rendelkezésre álló emlékekkel. Tapasztalati segítséget nyújt abban az értelemben is, hogy végigveszi az összes elméletet, melyek szilárd alapul szolgálnak ahhoz, hogy alaposan megérthessük az asztrális utazás témáját. Nem csupán pozitív útmutatásokkal szolgál, de négy különböző módszert is közöl arra vonatkozóan, miként kezeljük a belső tudat síkokat. Minden információt tartalmaz, amire csak szükségünk lehet ahhoz, hogy megkezdjük munkálkodásunkat az Asztrális Projekció Művészetének területén.

 

Tartalomjegyzék

Ajánlás


Előszó


Bevezetés


Első Rész

Az asztrális én-érzékelés alap rendszerei
Első fejezet - Elméleti alapok
Második Fejezet - A durva fizikai sík
Harmadik fejezet - Az éter test
Negyedik fejezet - Az asztrál test
Ötödik fejezet - A mentális sík
Hatodik fejezet - Gyakorlatok

 

Második Rész
Az „alap" módszer

 

Harmadik Rész

Elmélyülés és tapasztalatszerzés az álom módszer segítségével
Első fejezet - Előzmények
Második fejezet - Hogyan emlékezzünk álmainkra

 

Negyedik Rész

A fénytest módszer
Első fejezet: A „Fénytest Létrehozása"
Második fejezet - Előkészítő műveletek a fénytest létrehozásához az asztrál sík anyagából

 

Ötödik Rész

Szimbólum módszer
Első fejezet - Tisztánlátás és Tattva módszer
Második fejezet - A szimbólumok, neveik, megjelenési formájuk, elkészítésük, kiszínezésük módja
Harmadik fejezet - Miért képvisel egy adott szimbólum egy adott dolgot


Olvasson Bele!

Előszó

A Tarot[1] kártya un. Nagy Arkánumai között szerepel egy lap, a 18-as, mely „A Hold" elnevezést viseli.
Ezen a lapon alulról felfelé haladva először egy tavat látunk, majd sziklákkal és növényekkel szegélyezett vízpartot. A víz peremén ösvény indul, mely felfelé kanyarogva áthalad a kártya középpontján, és a bal felső sarokban ér véget.
Az ösvény elején egy rák bukkan elő a vízből. A jelenet előterében két állat jelenik meg, a farkas az ösvény jobb oldalán, a kutya annak bal oldalán helyezkedik el.

A kártyalap ábrázolta jelenet közepén egy fal látható, középvonalában rés nyílik, melyen az ösvény áthalad. A térköz mindkét oldalán egy-egy torony magasodik. Az egyiknek nyitott, a másiknak zárt a teteje. Mire utal ez az arkánum, mit szeretne felfedni előttünk? A fal és a tornyok a fizikai és az asztrális sík közötti határvonalat szimbolizálják. A Hold a tudattalan, az alaktalan, az emberiség teremtetlen ősmintáihoz vezet vissza vagy inkább át bennünket. Az ösvény a nyíláson át, s a két torony között a fizikai síkról az asztrális síkra vezet. Ez az ember fejlődésének természetes ösvénye. Ha az ember a fejlődés rendes útját járja, idővel szabadon és természetes módon belép e síkra, még mialatt földi testében létezik.

Világunkban a legtöbb írás a fal előtti területtel foglalkozik. Néhány okkult könyv foglalkozik csupán a fal mögött elterülő tájékkal. És amint e könyv szerzője hosszas kutatás után megállapította, alig találni párat, mely arról beszél, hogy miként léphetünk be és utazhatunk keresztül az asztrális síkon biztonságosan, és hogyan térhetünk vissza kedvünk szerint a fizikai síkra.

E mű gyakorlati és művészi módon foglalkozik azzal, miként léphetünk be erre az asztrális síkra. Milyen hatékony módon működhetünk ott, és térhetünk vissza az „utazásról" emlékezetünkben eltárolt, s ezáltal további tanulmányozás, kutatás céljára rendelkezésre álló emlékekkel. Tapasztalati segítséget nyújt abban az értelemben is, hogy végigveszi az összes elméletet, melyek szilárd alapul szolgálnak ahhoz, hogy alaposan megérthessük az asztrális utazás témáját, és ezek mellé állít útmutató gyakorlatokat.

Nem csupán pozitív útmutatásokkal szolgál, de négy különböző módszert is közöl arra vonatkozóan, hogy mi módon kezeljük a belső tudat síkokat. Minden információt tartalmaz, amire csak szükségünk lehet ahhoz, hogy megkezdjük munkálkodásunkat az asztrális én-érzékelés művészetének területén. Gyakorlati vagy anyagi nézőpontból szemlélve furcsamód úgy tűnik, hogy a belső tudat síkokkal kapcsolatos munka során inkább a felkészülés minősége számít, semmint az én-érzékelés, a kilépés végrehajtása a felkészülés után. Ez a könyv, mint majd észre fogjuk venni, nagy hangsúlyt fektet a felkészülésre, és ha követjük a felkészülésre vonatkozó útmutatásokat, nagy eséllyel sajátíthatjuk el, hogyan kell világos belső tudat sík én-érzékeléseket, kivetítéseket végrehajtani, melyek örömmel és elégedettséggel töltenek el mindannyiunkat. Sok szerencsét tehát, kívánom, járjon sikerrel!
Ophiel

 


Bevezetés

Több év eltelt már Az asztrális projekció - művészet és gyakorlat első kiadásának megjelenése óta.

Mindannak ellenére, hogy Ophiel csupán korlátozott mértékben képes terjeszteni és reklámozni ezt a kiadványt, az írás olyan kedvező fogadtatásra lelt, amilyet e mostoha körülmények között csak el lehet képzelni.

Mindez a Vízöntő[2]Kor beköszöntének köszönhető, amikor is - remélhetőleg - mindenféle előrevivő dolgok váltják majd fel a Halak Korszakának nyomorúságos történéseit, mely éra egyéb nemkívánatos dolgok között a börtönöket, a szellemi dogmatizmust, a korlátozásokat és az ehhez hasonlókat tartja, tartotta uralma alatt.

Úgy tűnik, a könyv egyik hasznos szerepe az volt, hogy segítséget nyújtott azoknak, akik lelki-szellemi értelemben a Halak Korszak élén jártak, vagyis természetes módon, külső segítség nélkül, önmaguktól képesek voltak az asztrális utazásra, én-érzékelésre. Természetes én-érzékeléseiket meghatározott fizikai tünetek kísérték, melyek mások szemében igen furcsának tetszettek, sőt, nemegyszer őrültségnek tűntek! Olyannyira, hogy a haladó tanítvány nem merte orvos vagy pszichológus segítségét kérni, mert attól tartott, hogy tébolyodottnak fogják tartani. Amikor azonban e könyvben olvashatott az első asztrális én-érzékeléseket kísérő tünetekről, képes volt felismerni azokat önmagában, s így megnyugodhatott a felöl, hogy jó úton jár. Ez a segítség nagy megkönnyebbülést hozott számos kereső tanítvány számára, a szerző pedig nagyon örült annak, hogy a segítségükre lehetett.

Ophielhez egyre nagyobb számban érkeztek a levelek olyan tizenhat, tizennégy, sőt tizenkét éves gyermekektől, akik szemlátomást természetes módon érzékelték az asztrális világot[3]. Úgy látszik, a következő generáció magától értetődő módon fog közeledni az asztrális történésekhez, s a mindennapi élet részeként fogadja el azt, s feltehetőleg mindenféle más pszichikus lehetőséget is kézzelfoghatóvá téve, melyek rendszerint nem annyira nyilvánvalóak.

Sok változás történt az elmúlt néhány évben, a legjelentősebbek a régi, elavult tabukra irányuló, társadalmi hozzáállást érintő változások voltak. Az egyistenhitű[4] vallások - kezdve Ehnatontól[5] a puritánokig[6] - jellegzetes tulajdonsága, hogy egyetlen igaznak vélt ideájukat másokra kívánják kényszeríteni. A több-istenhitű[7]régi vallások toleránsak voltak egymással szemben, és a vallási elképzelések üldözése ismeretlen volt.

 


Első Rész

Az asztrális én-érzékelés alap rendszerei

Nincs még egy olyan ezoterikus tárgy, melyet több figyelemben részesítettek volna a szellemi útkeresők, mint az asztrális[8]projekció (én-érzékelés) témája. Az okkult művészetek terén semmi sem látszik kívánatosabbnak, mint hogy az ember képes legyen - tiszta, éber öntudattal - elhagyni fizikai testét, s „utazást tenni\\\" az anyagi és nem-anyagi világokban, láthatatlanul, észrevétlenül, szabadon - majd visszatérni fizikai testébe tökéletes emlékezettel. Az asztrális én-érzékelés eme általánosan elfogadott elképzelése mellett ráadásul az ezoterikus regények, és a félig-meddig komoly szellemi irodalom telis-tele vannak olyan tanítványokról szóló csodálatos történetekkel, akik tökélyre fejlesztették e művészetet, illetve kalandozásaikról szóló beszámolókkal, melyek során bejárták a földet, sőt más bolygókra is eljutottak! Az asztrális én-érzékelés képessége valóban olyasvalami, amire az ember joggal szeretne szert tenni.

Ám a szegény okkult tanítvány akkor tombol az elkeseredettségtől, amikor ugyanezekben a könyvekben semmit sem talál arról, hogy miként tanulhatja meg az asztrál utazást. Semmiféle útmutatás! Még alapszintű okkult elméletekre sem lel, melyek vezérfonalat nyújthatnának. Az okkult könyvek általában csak annyit mondanak, hogy amikor „készen áll," rá fog jönni, hogyan kell végezni, vagy megjegyzik, hogy amikor rátalál a „mesterére," a mester majd megtanítja a én-érzékelés mikéntjére.

A komoly ezoterikus tanítvány számára, aki buzgón igyekszik valódi előrehaladást elérni e művészetben, az efféle beszéd csak üres fecsegés.

Indokolt lennie, hogy rendelkezésre álljon némi általános jellegű információ e témában, s így a komoly tanítvány legalább némiképp felkészülhetne ezen irányvonalak mentén, míg mestere fel nem bukkan; vagy ha a mester soha nem jön el, megpróbálhatná önmaga elsajátítani legalább az alapismereteket.

Feltétlenül őszinte szeretnék lenni az olvasóhoz már a kezdetek kezdetétől, hogy aztán mindig bízzon majd benne, hogy helytálló tudást adok át, és biztonságos gyakorlatokat ismertetek meg önnel ebben a könyvben. Szeretném elmondani könyvem elején, hogy gyakorlatilag bármilyen szellemi témával kapcsolatban rendelkezésre áll a tudás valahol egy ősi könyvben; persze nem feltétlenül olyanokban, melyek jelenleg kaphatók. Úgy tűnik, létezik valamiféle szellemi törvény a velük való találkozással kapcsolatban. Azért osztom meg mindezt önnel, hogy lássa, más tanítókkal ellentétben én nem állítom, hogy egyedül én adhatom át az okkult tudást. Megismétlem tehát: bármilyen és minden tudás, mely után kutatsz, ott rejlik valahol bizonyos okkult könyvekben, és e könyvek közül nem egy már ötszáz éve nyomtatásban van! Számos hiteles forrás van.

Ezért kutatnia kell utána, ha pontos okkult tudáshoz és gyakorlatokhoz szeretne jutni. E kutatást azonban három tényezőnek kell irányítania. Az első tényező, hogy a megfelelő könyveket kell keresnie, és némi pénzt kell fektetni a megvásárlásukba. A második tényező, hogy legalább a minimum ezoterikus tapasztalattal és tudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy fel tudja ismerni a valódi tudást, amikor nyomtatásban látja. Végül a harmadik tényező: legalább a nélkülözhetetlen szellemi tapasztalattal rendelkeznie kell ahhoz, hogy ezt a tudást alkalmazni is tudja és a lehető legjobban használja fel. Következésképpen a precíz szellemi tudás, beleértve az asztrális én-érzékelésről szóló tudást is, számos különböző könyvben van szétszóródva, és sokukat el kell olvasni ahhoz, hogy hozzájusson minden darabhoz, és használható házi könyvtárként összeállítsa őket. Ez az első olyan alkalom, hogy egy hozzám hasonló én-érzékelés oktató a segítségére lehet önnek ebben. Immár harminc éve foglalkozom ezzel a területtel, és kemény munkával összeszedegettem a szükséges tudást és gyakorlatokat. Olyan ütemben tudom átadni önnek mind a tudást, mind pedig a gyakorlatokat, amilyen ütemben el tudja, vagy akarja sajátítani azokat.

E könyvben megosztok önnel minden szükséges információt az asztrális én-kivetítés művészetéről, illetve arról, hogy miként kell e művészetet biztonságos, tárgyilagos és józan módon gyakorolni. Négy módszerrel fogom megismertetni. E négy módszer különbözik egymástól, s nehézségi fokuk a nagyon könnyűtől a nagyon nehézig terjed, és változó mértékű erőfeszítésre van szükség az alkalmazásukhoz. Minden egyes módszert fokozatosan fogunk elsajátítani, és az első módszerrel szerzett tapasztalatok továbbvezetnek majd a következő módszerekhez. Ha figyelmesen olvassa a szöveget, pontosan és türelmesen követi az útmutatásokat, jó néhány hasznos dolgot tanul erről a művészetről, és hiszem, hogy sok olvasó tökélyre fogja fejleszteni. Mindenkinek szüksége van némi személyes útmutatásra, ezért a könyv utolsó fejezetében megadom elérhetőségemet, hogy e személyes útmutatás érdekében felvehesse velem a kapcsolatot[9]. E könyv tanulmányozása, valamint az útmutatások követése révén, a helyes úton fog haladni. Tiszteletteljes kérésem, hogy tartson ki mellettem, mint tapasztalt tanító mellett, illetve a könyv, mint mondatokban testet öltött mester mellett, míg a végére nem ér a gyakorlatoknak, és el nem ért valamilyen fokú tapasztalati sikert e művészetben.

Van néhány más fontos dolog, mellyel tisztában kell lennie, és meg kell értenie, mielőtt hozzákezdene a valódi munkához az asztrális én-érzékelés rendszerén, melyet e könyvben szeretnék ismertetni. Az ezoterikus tanulmányok során előálló problémák és csalódások a következő tényezők félreértéséből erednek. Kérem, olvassa el, és tanulmányozza a következő információkat tüzetesen, míg teljes egészében minden világossá nem válik ön előtt. Azután pedig cselekedjen a közöltek szerint.

Először is szeretném, ha megértené, hogy az okkulttal és az okkulton történő munkálkodás lényegében művészet, ezért annak is kell tekinteni, és a szerint kell gyakorolni. Tudja-e, hogy egy szakmával vagy mesterséggel ellentétben mi a művészet? Vegyünk például egy festőt, aki képeket alkot, valamint egy másik festőt, aki házakat fest ki. Első pillantásra van némi hasonlóság közöttük a tekintetben, hogy mindketten festékeket és ecseteket használnak, és a festéket egy bizonyos felületre viszik fel, így bizonyos szempontból mindkettőt festőnek lehet nevezni. Azután eltűnnek a hasonlóságok. Mint tudjuk, házat festeni szinte bárki képes lehet, aki rendelkezik azzal a fizikai erővel és képességgel, hogy egy festékes ecsetet bizonyos felületen le-fel mozgasson. A festőművészet ezzel szemben nem kíván túl sok erőbevetést, amikor az ember a festéket egy meglehetősen kisméretű felületre próbálja felvinni. A szobafestő nem saját ötleteit valósítja meg arra nézve, hogy milyenre legyen festve a ház, ebben mások utasításait követi. A képeket festő művész kizárólag saját elképzeléseit követi arra nézve, hogy mi kerüljön a vászonra. Szinte bárki megtanulhat egy lakást kifesteni, ám csupán néhány emberből válhat festőművész. Az egyik szobafestő javarészt úgy fest, mint bármelyik másik kollégája, ám nincs olyan festőművész, aki úgy festene, mint valamelyik művész társa, mindegyikük különböző és egyedi módon alkalmazza művészetét. A szobafestőnek munkájával mások tetszését kell elnyernie, míg a művész kizárólag önmaga kedvére fest, és előfordulhat, hogy mások nemtetszését váltja ki. Az ember csak akkor lehet igazi művész, ha képes kitárni belső lénye kapuit, és képes engedni, hogy a kreatív késztetések kiáradjanak, s kifejezésre juttassák önmagukat, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak vagy mit akarnak, és függetlenül attól, hogy mindez milyen következményekkel járhat.

Tehát az asztrális én-érzékelés és/vagy az okkult művészet gyakorlásához két dologgal kell bírnia: az első, hogy valamilyen mértékben ihletett művészlélekkel kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie azt kifejezésre juttatni. Mindenkiben rejlik legalább egy darabka a művészlélekből, és az okkult művészetek gyakorlása során, amennyire csak lehetséges, szabadjára kell engednünk azt. Úgy kell eljárnunk, mint a művész: tökélyre kell fejlesztenünk egy művészeti technikát - aztán szabadjára kell engednünk belső lényünket, hogy használja ezt a bizonyos technikát. Amilyen mértékben képesek vagyunk erre, olyan mértékű sikereket érhetünk el a szellemi erők eggyé kovácsolásában. Nem válhat mindannyinkból Leonardo da Vici, de mindannyian tanulhatunk valamit a művészetről, s megtanulhatjuk kifejezésre juttatni azt a mi saját módunkon, amiről kiderülhet sok, vagy kevés, de mindig több mint a semmi. És könnyen lehet, hogy az asztrális én-érzékelés művészetét ön is tökélyre viszi majd.

A másik fontos dolog, tisztában lennie azzal, a fizikai világegyetemben semmi sem az, aminek látszik, vagy aminek az emberek tartják. Különösen igaz ez a belső tudat síkokra. A belső tudat síkokkal kapcsolatban minden más, mint aminek látatlanban tartják, vagy gondolják. Más, mint amilyennek az egyházak leírják, más, mint amilyennek a műkedvelő spiritiszták bemutatják. Egyrészt vannak bizonyos széles körben elterjedt nézetek, melyek igazak, és vannak bizonyos fundamentális elgondolások melyek szintén igazak. Másrészt létezik számtalan hamis nézet, számos tévképzet, amiről gyakorlatilag, amint kipróbáljuk, kiderül, szintén értéktelen. Van olyan érdekes eset, amikor az elmélet nem igazán helyes, ám a dolog valamennyire mégis működik. Sok esetben a dolgok nem működnek, mert az alapvető elmélet nem helyes, de máris működne, ha egy kis bölcsességet fecskendeznének belé.

Az asztrális én-érzékelés művészete kétségkívül a fenti dolgok egyike. Az asztrális én-érzékelések működnek, de nem azzal az eredménnyel, amit eleinte a kereső tanítvány várna, mert a belső tudat síkok nem olyanok, amilyennek képzeletben tartjuk őket, vagy amilyennek mások leírták önnek. Ezért javaslom, mivel tapasztalati útra lépünk, átmenetileg felejtse el mindazt, amit a belső síkokról hallott, ne töprengjen azon, hogy mit fog látni, és tapasztalni - sajátítsa el a művészetet - gyakorolja a művészetet - és haladjon arrafelé, amerre a tények, s az eredmények vezetnek. Akkor első kézből és személyes tapasztalatból fogjuk tudni, hogy milyenek a belső tudat síkok, nem pedig hallomásból.

Az utolsó fejezetben számos emelkedettebb dologra szándékozom majd utalni a négy asztrál projekciós rendszerrel kapcsolatban. Ám ebben a műben semmiképpen sem szeretnék az indokoltnál magasabb szintű, beépíthetetlen anyagot átadni. De, utalni fog néhány magasabb szintű információra, minden egyes rendszerrel kapcsolatban. Fejlődése során önnek személyesen kell majd kapcsolatba kerülnie azokkal a síkokkal. Arra az esetre, ha ez a könyv sok évig kitartana (amit szívből remélek), megpróbálok néhány képzett utódot kijelölni, aki majd világszerte átveszi tőlem a stafétát.

Most hogy e bevezető akadályokat eltávolítottuk az útból, készen állunk belefogni a gyakorlati tanulmányokba, és gyakoroljuk az asztrális én-érzékelés művészetét. Az instrukciókat két részre osztom: az alapszintű elméleti részre, valamint az alapszintű gyakorlati részre.

 

Első fejezet - Elméleti alapok

Mint említettem, nem szándékom és nem is lehetséges ebben a témához képest viszonylag kis terjedelmű könyvben, tökéletes mélységben belemenni az asztrális tudás teljes témájába. Ezért kénytelen leszek csupán az asztrális én-érzékelés művészetének könnyen elsajátítható, alapvető, egyedül is hatásosan gyakorolható ismertetésére szorítkozni. Ám feltárok minden ismeretet, ami szükséges ahhoz, hogy ésszerű alapokat rakhasson le a gyakorlati munkához. Feltételezem, már rendelkezik némi ismerettel az ezoterikus tanításokban, ha ehhez a könyvhöz fordult. Ha még sem találná ismerősnek, akkor kívánatos volna behatóbban tanulmányoznia a szóban forgó tárgykört, és némi kutatómunkát folytatnia ezen irányvonalak mentén. Ám ha már tisztában is van ezekkel az ismeretekkel, akkor sem árt átismételni ezt az anyagot, mielőtt nekilát az aktív munkának.

Az Anne Besant[10] és C. W. Leadbeater által írott könyvek tele vannak a belső tudat síkokról és az ember belső testeiről szóló információkkal. Hogy csak néhányat említsünk, beszélnek a „dolgok rejtett oldaláról," acsakrákról[11], az étertestről, az asztrális testről, a mentális testről, a kauzális testről. A Teozófiai Társaság azon ága által publikált művek, melynek székhelye Madrasban, Indiában, valamint az Illinois állambeli Wheatonban található, értékes információkat tartalmaznak a belső síkokról. A könyv végén felsorolunk néhány kiadványt, melyek segítségére lehetnek. Szerezze be és olvasson el annyit belőlük, amennyit csak tud.

Nos tehát, feltételezzük, hogy ön okkult tanítvány, aki már egy ideje ezen irányvonalak mentén halad előre tanulmányaiban, és alighanem tudomást szerzett már róla, hogy az ember több a fizikai testnél és elménél. Valószínűleg tisztában van már vele, vagy legalábbis hallott róla, hogy az embert több más „dolog" is alkotja, melyeket szintén „testeknek\\\" nevezünk. Az ember fizikai testből, étertestből, asztrális testből (egy magasabb és alacsonyabb szintű asztrális testből), mentális testből és kauzális testből tevődik össze. És talán még más „dolgokból" is.

Igaz, hogy az e testekre alkalmazott „test" főnév[12] nem ugyanazt a jelentést takarja, mint a fizikai test. De sajnos nem létezik más igazán megfelelő szó, melyet e létezők jelölésére használhatnánk, kivéve talán a „tudatközpont" szóösszetételt, ám bizonyos elrendezés vagy inkább tudatos rendszer jellemzi e tudatközpontokat, ezért testeknek is nevezhetjük őket. Az elvilágiasodott modern nyelv, nem bővelkedik a magasabb síkokat leíró szavakban, ezért számos jelentéssel kapcsolatban sok a félreértés és nagy a zűrzavar[13]. E könyvben idézőjelek közé teszek bizonyos szavakat, ami azt fogja jelenteni, hogy nézzük meg jobban, mi lehet a szó mélyebb jelentése. Mint látni fogjuk, az ember nem csak fizikai test, illetve az a „valami," amit elmének nevezünk. Az ember többféle más tudatközponttal vagy testtel rendelkezik, voltaképpen egy rendkívüli szellemi lény.

Ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást arra a dologra, amit „léleknek" nevezünk, és nézzük meg, hogyan értelmezhetjük. Mivel e testek egyikét sem nevezhetjük helyesen lélek(test)nek, úgy tűnik, nem azt a tudati minőséget képviselik, amit most keresünk. A léleknek[14] valami e testek felett álló dolognak kell lennie. Mivel az okkult irodalomban, - kivéve a szanszkrit nyelvet - nincs igazán jó meghatározás a lélekre, mely megfelelne a tényeknek, kénytelenek vagyunk az értelmező szótárakhoz fordulni, és megnézni, hogy azokban lelünk-e valami kiindulópontra. Az értelmező szótárak sincsenek túl nagy segítségünkre. A szótárak azt mondják, hogy a lélek szó szellemet jelent, és amikor a szellem szócikkhez lapozunk, azt látjuk, hogy a szellem szó lelket jelent! Ezért, hogy némi előrelépést tegyünk tanulmányainkban, elárulom, hogy az alkímia tudományához kell fordulnunk, ha meg akarjuk érteni a lélek szó jelentését. A lélek szellemet jelent, a szellem pedig levegőt! Azonban itt nem a levegő általános jelentését kell alapul vennünk, hanem a Levegő Minőségét (csak igen felületes összefüggése van a fizikai értelemben vett levegővel). A Levegő sajátossága a mozgás - vagyis a mozgásban lévő levegő. Minden, ami mozog él, ezért az élet sajátossága a mozgás - nem az általános értelemben vett mozgás, hanem az élet megélésének és a mozgásnak a képessége. Az élet egyik szembeötlő tünete a mozgás.

Ezért az ember lélekminősége maga az élet, és ez a képesség természetesen felette áll az élettelen testeknek, melyek csupán hordozói, foglalatai az életerőnek. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy az embernek nem lelke van, hanem maga a lélek!

Láthatjuk tehát, hogy a lélek és a szellem fogalmát minden vallás erősen félreértelmezi, és helytelen módon használja. Mivel a lélek és a szellem szót helytelenül, többnyire vallási értelemben használják, és mivel az asztrális én-érzékelés művészetének szempontjából nem bírnak jelentőséggel, e két szót ezen túl nem használjuk ebben a könyvben. Azt is javasolnám, hogy óvatosan használja e szavakat a jövőben, mivel ha az okkult tudást akar elsajátítani, mindig pontosan kell kifejezésre juttatnia gondolatait.

Kezdjük hát újra az asztrális én-érzékelés művészetének tanulmányozását azzal, hogy feltesszük magunknak a kérdést: Egész pontosan mit takar az „asztrális projekció vagy én-érzékelés" kifejezés? Pontosan miről beszélünk, mikor e szavakat használjuk?

Az asztrális én-érzékelést illető általános elképzelés lényegében azt takarja, hogy az ember leválaszt magáról „valamit," és „kilép" valahová, majd visszatér fizikai testébe tiszta emlékezettel arról, hogy hol járt és mit tett. Mi történik a már magasabb szinten álló tanítvány esetében - elméleti és gyakorlati szemszögből -, aki sikeres asztrális utazást hajtott végre?

Most már tudjuk, hogy nem lépett „ki" „lélekként" egy bizonyos „spirituális" testnek nevezett „dologban," ámde akkor milyen hordozó közegben kalandozott távol testétől? És vajon minek nevezzük ezt a hordozó közeget? Mindebből az is következik, hogy az utazás nem a spirituális[15] síkra történt. Ám úgy tűnik, hogy valamiféle belső test volt a hordozó közeg, és valamiféle belső tudati síkra és mezőben történt az utazás. Igen fontos dologhoz érkeztünk most. Alapjában véve a következő információ az asztrális én-érzékelés magja. Erre magam jöttem rá, tehát saját kútfőből merítek, ezért szabadon átadhatom ezt a tudást.

Mostanra már bizonyára tisztában van vele, hogy az ember több „testből" áll, és hogy több sík létezik. Az ember több testtel rendelkezik, melyeken keresztül több síkon párhuzamosan működik, vagy funkcionál egész életében. E testek mindegyikének megfeleltethető egy „mező[16]," melyen keresztül bizonyos dolgokat magához vonz, amelyek aztán az ember életét alakítják és alkotják itt a fizikai síkon. Következésképpen ezek a testek és síkok nem idegenek a számára! Régi ezoterikus tantétel, hogy alvó állapotunkban mindig is elkalandozunk a fizikai síkról, sok-sok dolgot művelünk, és számtalan helyre ellátogatunk. (A második rendszerben, melyet e könyvben szintén szeretnék megismertetni olvasóimmal, világosabbá teszem majd az álombéli én-érzékelés kérdését, ezért ha most még nem érti teljesen, miről van szó, várjon egy keveset, míg bele nem fogunk a második, emelkedettebb rendszer tanulmányozásába.)

Kérdés: Ám, ha a fenti megállapítás igaz, akkor miért nem emlékezünk éjszakai asztrál projekcióinkra, én-érzékeléseinkre, én-kivetítéseinkre?

Válasz: Azért, mert tudatosságunk nagy része a durva-fizikai testben összpontosul és életünk döntő részében ott is marad, hacsak tudatosan át nem helyezzük máshová!

Ezzel dióhéjban már birtokában vagyunk az asztrális én-érzékelés titkának, ami annyit jelent:

Nem az éteri vagy asztrál testet vetítjük ki. Tulajdonképpen nem vetítünk ki semmit. Mindössze annyit teszünk, hogy tudatosságunkat a fizikai testből egy másik, finomabb testbe helyezzük át. Pontosan ezt fogjuk tenni azon a négy rendszeren belül, amelyekkel ebben a könyvben ismerkedünk meg. Megtanuljuk, hogyan vetítsük tudatosságunkat abba a testbe (tudati mezőbe), ami megfeleltethető éppen annak a síknak, amelyen utazást kívánunk tenni. Gyakorlati okokból e műveletet helyes én-kivetítésnek tekinteni, mert lényegében bizonyos fajta kivetítésről is szó van - habár döntő fontosságú, hogy a „test" helyett valójában tudatosságot vetítünk ki.[17]Ezért továbbra is én-érzékeléseként fogunk utalni az elvégzendő feladatra.

Csupán három sík létezik, amire kivetíthetünk. Az első sík, mely a legközelebb van a fizikai test-síkhoz, az éteri sík. A következő sík, mely valamivel távolabb található, ám még mindig elég közel a fizikai testhez, az alsóbb asztrál sík. A következő sík, mely kissé távolabb esik a fizikai testtől, a felsőbb asztrál sík.

Tanulmányai lényegét szem előtt tartva - és igazán remélem, hogy bízik szavaimban legalább addig, míg saját kutatásait meg nem kezdi a témával kapcsolatban - azt mondhatjuk, hogy csupán három sík létezik, amire kivetíthetünk. Az első sík, mely a legközelebb van a fizikai test-síkhoz, az éteri sík. A következő sík, mely valamivel távolabb található, ám még mindig elég közel a fizikai testhez, az alsóbb asztrális sík. A következő sík, mely kissé távolabb esik a fizikai testtől, a felsőbb asztrális sík. Természetesen léteznek ezeknél magasabb szintű síkok is, ám e transzcendens síkokon minden forma „felhígul," ezért abban a dimenzióban igazából nincs mire asztrál projekciót végrehajtani. E síkok, és a nekik megfeleltethető testek semmi másból nem állnak, mint elvont alapelvekből, mi magunk vagyunk e síkok. Kapcsolódhatunk azonban e testekhez, ám ez már magasabb szintű információ, melyet később fogok megismertetni önnel.

A következő oldalakon rövid leírást adok minden tudati síkról, mellyel e könyvben foglalkozunk. Ha a leírás nem tartalmaz elegendő információt ahhoz, hogy teljes egészében felfogjuk a mező lényegét, egyelőre csak bízzon szavaimban, mígnem belefoghat majd saját kutatásaiba. Úgy gondolom, elég gyakorlati információt tudok átadni olvasóimnak ahhoz, hogy sikeresen működhessenek minden tudati síkon, és felismerjék a pillanatot, amikor tudatosságuk az új tudati mezőre áthelyeződik.

 


[1] A Tarot kártyát az ősi Egyiptomban, spirituális beavatásoknál használták. Nekünk, életünk megértésében, problémáink megoldásban segíthet.

[2] A Vízöntő (Aqarius) jellemzése: Az állatöv 11. jegye a nap Január 21 és Február 19 között halad keresztül. Szimbóluma az ember vizeskorsóval. Régi ábrázolási módja: ember helyett angyal öntötte a vizet, jelképezve ezzel, hogy az \\\"élet vizét\\\" az érzékelhetőn, megismerhetőn túli égi forrásból meríti, s szabadon hinti szét, érdemre való tekintet nélkül az emberiség javára. Az ősi keleti népeknél a víz a lelket jelentette: a lelket, mely az értelmen, s az ésszerűségen túlnézve intuíciójával, inspirációktól hajtva meglátja a lényeget. A kiömlött víz megkülönböztetés nélkül áramlik mindenkihez s ez azt jelenti, hogy az egész emberiség iránt érdeklődik. Jele: az egymás fölött elhelyezkedő két hullámvonal. A hullámvonal a régi korokban a vizet és a bölcsességet jelképezte. Jelen korunkban a Vízöntő jelleg a tudományok iránti érdeklődésben különösképpen megmutatkozik. Uralkodó bolygói: a Szaturnusz, a karma bolygója. A karma jelentése: hatás és visszahatás, azaz minden tettnek megvan a gyümölcse. A Szaturnusz jelképezi a korlátozást, a merevítést és adja a komoly, mély gondolatokat a valódi elmélyedés képességét. Mindez a Vízöntő ember személyiségében körültekintésben, felelősségérzetben, kötelességtudatban mutatkozik meg. Társuralkodónak tekintik az Uránuszt. Az asztrológusok számos rokon vonást ismernek fel az uránuszi tulajdonságok s a Vízöntő tulajdonságok között. Az Uránusz az újító, a reformátor, a modern előrehaladás serkentője, a szabadság és függetlenség jelképe. Az uránuszi emberről elmondható, hogy ötletszerű és ennél fogva kiszámíthatatlan. A számára különleges dolgokat szereti. Érdeklik a modern technika vívmányai. A forradalmár Uránusz uralma küzdelmet hoz a személyiségébe. Az uránuszi függetlenség, szabadságvágy és a hagyománytisztelet hiánya ellentétesnek tűnik a szaturnuszi óvatossággal és higgadtsággal. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a dolgot nem éppen a forradalmár az, aki rendíthetetlenül és mereven ragaszkodik elképzeléseihez? A Vízöntő pozitív töltésű, szilárd minőségű levegőjegy. A szilárd minőség határozott jellemet jelent, aki ragaszkodik ahhoz, hogy céljait a saját maga elképzelte módon valósítsa meg. A levegőre jellemző közlékenység a gondolatok, információk szállításában, s az eszmék, emberkapcsolatok közti széthintésében mutatkozik meg.

[3] E témáról bővebben Sylvie Simon Indigók (megjelent Danvantara Kiadó 2007.) c. könyvében. (a szerk. megj.)

[4] Az egyistenhit vagy monoteizmus az egy, élő, és személyes Istenbe vetett hit, illetve a róla szóló tanítás. Ellentéte a politeizmus. A Föld lakosságának mintegy fele tartozik a három nagy monoteista vallás valamely felekezetéhez: zsidó valláskereszténységiszlám. A monoteizmus a maga legtisztább formájában a szemitahébereknél jelent meg a Közel-Keleten az Héber Bibliához (zsidó szentírás) még számos további könyv tartozik. Ennek az 7. század), jelentős elemeket tartalmaz a keresztény, illetve zsidó Bibliából.

[5] Ehnaton (eredeti nevén IV. Amenhotep, neve régiesebb átírásokban Ehnáton, Ekhnáton) az XVIII. dinasztia tizedik fáraója. Leginkább átfogó vallási-kulturális reformjáról, az ún. Amarna-reformrólismert, mely során igyekezett bevezetni Egyiptomban az egyistenhitet, a napkoronggal fémjelzett Aton kultuszát állítva a központba. Neki szentelte új fővárosát, Ahet-Atont is.

[6] Puritanizmus a kálvini reformáció alapján álló végig viteléért küzdő vallási és politikai mozgalom volt a 16-17. századi Angliában. Híveit puritánoknak nevezzük. Olyan protestánsok voltak, akik a reformációt pozitívan fogadták.

[7] Politeizmus, ellentétben a monoteizmussal, több istenben való hitet jelenti. A politeizmus szó a görög mitológiában Apolló a zene és az orvostudomány istene, Aphrodité aszépség és a szerelem istene, Démétér a mezőgazdaság és a tavasz istennője, Indiában Indra az áldozatok, a villámlás és az esők ura, Kuvera a gazdagság, Váyu a szél istensége stb. (a szerk.megj.)

[8] Projekció: jelentése kivetítés, az asztrális (finom-fizikai) én-érzékelés művészete, a durva-fizikai test elhagyásának módszere szaknyelven (a szerk. megj.)

[9] Mint bevezetőnkben írtuk, időközben Ophiel mester eltávozott (a szerk. megj.).

[10] A Teozófiai Társulat kiadványai kivétel nélkül alkalmasak a filozófiai alapozáshoz (a szerk megj.).

[11] Csakra, jelentése „kerék vagy kör"; központ; korong; plexus [idegközpont]; testközpontok (a csar igető = „mozogni"-ból).

1. Az emberi testben hét jelentős, csakrának nevezett energiaközpont vagy idegközpont található. A csakra a finom-anyagi testben található energiaközpont, ott, ahol a[z] [energia]csatornák (nádí) lótuszt idéző formában futnak össze. Úgy tartják, hogy az energia három fő csatornában (nádí) áramlik, nevezetesen: szusumná, pingalá, és ida. A szusumná a gerincoszlop belsejében található, míg a pingalá és az ida a jobb illetve, bal orrlyuktól indul ki, felkanyarodik a fejtetőhöz, majd a gerincoszlop aljáig nyúlik le. E két nádí egymást, és a szusumnát is keresztezi. A nádík e csomópontjait nevezik - a testműködést szabályzó - csakrának vagy lendítőkeréknek. A szusumnában (a finom-anyagi központi [energia]csatornában) hat fő csakra található. E tudatközpontok, a csakrák szabályozzák az emberi test idegeinek működését. Az ember kozmikus energiája (Kundaliní) a szusumná alapjánál összetekeredve szunnyad, a múládhára csakrában. Ha a Kundaliní a jógikus gyakorlatok vagy a guru kegyelméből felébred, felemelkedik a szusumnán, áthatol az összes csakrán, végül, pedig belép a szahaszrárába, a legfelső szellemi központba.

2. A hat fő csakra: (1.) Múládhára, a gerincoszlop alján található négylevelű lótusz, ahol Kundaliní szunnyad összetekeredve; (2.) Szvádhisthána, a szaporító szervek gyökerénél található hatlevelű lótusz; (3.) Manipúra, a köldöktájon található tízlevelű lótusz; (4.) Anáhata, a szívtájékon található tizenkét levelű lótusz; (5.) Visuddhi, a torok aljánál található tizenhat levelű lótusz; (6.) Ádzsnyá, a két szemöldök közt található kétlevelű lótusz, a guru-központ. További csakrák - a köldök és a szív közti területen elhelyezkedő szúrja (nap); az agy középpontjában elhelyezkedő szóma (hold); a homlok közepén található laláta (homlok) (a szerk megj.).

[12] Sikeresebb a megértésünk, ha e testeket finom-fizikai tudati rétegeknek fogjuk föl (a szerk megj.).

[13] Az ősi szakrális nyelveken, mint például az óind szanszkrit fenn maradt elnevezések (ilyen például a csakra, átman, shakti stb.) nem mindenki számára ismertek, a világi fordításuk pedig sokszor körülményes (a szerk megj.).

[14] Átman, a lélek, szanszkrit, legjobb magyar megfelelője a transzcendentális, lelki önvaló. Képzése az átma - „lélegzet" (az at igető = „lélegezni"-ből) vagy (az áp igető = „áthatni, kinyúlni valami felé"-ből); a belső Önvaló

1. Az advaita védánta szerint a Valóság, amely az individuum szubsztrátuma és azonos az Abszolúttal (Brahman). Nem vonható kétségbe, mert ez minden tapasztalás alapja. Nem ismerhető meg a gondolat erejével, mert a megismerőt nem lehet megismerni. Nélküle még sem volna lehetséges a tapasztalás. Ez minden bizonyíték alapja, őt magát mégsem lehet bizonyítani, noha megtapasztalható.

2. A njája és a vaisésika szubsztrátumnak nevezi, amelyben lényegénél fogva benne rejlik a megismerés. Két típusa létezik: a legfelsőbb Lélek és az egyéni lélek. Olyan szubsztancia, amely a külső érzékektől függetlenül tárul fel az ember belső érzékei előtt a tudat belső, érzékelő képessége révén.

3. A szánkhja és a jóga független, attribútumok nélküli, önmagától ragyogó, mindenütt jelenvaló, a tudatossággal azonos entitásként határozza meg.

4. Az Upanisadok szerint a világegyetem alapvető esszenciáját, valamint az emberi lények éltető lélegzetét jelenti.

5. Ez az öt burok takarta belső valóság, a láthatatlan alap. Ez a belső Isteni szikrája. A minden entitásban benne rejlő, és egyetemes, a látszat mögött álló valóság. Se létre nem jött, se el nem pusztul. Az Upanisadok szerint elpusztíthatatlan.

6. Az indiai filozófiai rendszerekben az Önvaló háromféle nagyságú lehet: a dvaita védánta és a visistádvaita védánta parányinak (anu-parimána) mondja; az advaita védánta és a szánkhja szerint mindent átható (vibhuparimána); a dzsainizmus szerint se nem parányi, se nem mindent átható, hanem közepes méretű (madhjama-parimána).

7. A buddhizmus semmiféle Önvaló valóságát (anátman) nem fogadja el. (a szerk megj.)

[15] Mivel a spirituális sík túl van az asztrál világon, maga az isteni létezés (a szerk. megj.).

[16] Tudati mező, más néven tudat sík (a szerk. megj.).